Dr. Szeszák Gyulától egyik napon éjfél után 16 perccel kaptam azt az alábbiakban olvasható levelet, melyben úgy nevez Kollégájának engem, hogy ez csak részben igaz.
Hiszen én valóban ügyvédként tevékenykedem, de leveléből és levelében megjelölt írásaiból megállapíthatóan Dr. Szeszák Gyula sokkal több egy magamfajta ügyvédnél.
Ezért megtiszteltetésnek tekintem azt, hogy Velem megosztotta nem vitatható gondolatait a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződéssel, valamint sok egyéb mással kapcsolatosan.
Belátom azt, hogy mível minden nap igyekszem magammal és ügyfeleimmel is elhitetni azt, hogy van értelme az adósoknak jogi eszközökkel küzdeni a jogaikért, talán nem kellett volna Dr. Szeszák Gyulaírásait, többek között az alábbiakat elolvasnom
„Második írásom Wellmann úr galádságait tárgyalja azzal a konklúzióval, hogy a “Markó Utcai Kahal” elvetemültsége szétfoszlat minden jogi illúziót.
A fentebb említett és nagyszámú további írásaimban azt a “jogászi” meggyőződésemet hangoztatom, hogy a kérdést jogi eszközökkel megoldani nem lehet.
Egy masszív társadalmi nyomás-gyakorlást véltem alkalmas eszköznek. De rá kellett döbbennem, a magyar társadalom átfogó önszerveződésre teljesen képtelen.
A “sárga pólósok”, a “végrehajtó hessegetők” és a “sátorozók” önfeláldozó elszántságát bámulom, de közben nem feledkezhetem meg arról, hogy épp a devizakárosultak többmilliós tábora produkálja a “magyar” széthúzás, gyávaság és passziv csodavárás legsajnálatosabb példáit.
Kásler méltán bukott meg, de mégis megdöbbentő, hogy “pártja” 20.000 körüli szavazatot kapott a devizakárosultaktól.
Itt kell szóbahoznom a tömeges öngyilkosságok megdöbbentő, érthetetlen jelenségét is. Csak magamra vonatkoztatva mondom, ha azt látnám, hogy a végrehajtó vezényszavára a rendőr megragadja anyámat, feleségemet, vagy pláne gyermekemet, nem magammal végeznék, hanem velük. Néhány precedens jelentősen lohasztaná a hiénák harci kedvét.”
Azért nem kellett volna elolvasnom, mert cáfolni nem tudom Dr. Szeszák Gyula egyetlen szavát sem.
Ettől kezdve úgy gondolhatom, hogy talán részben azért van még mindig magyarázható értelme annak amit csinálok, mert az időmúlás olyan objektív körülmény, ami a bármiféle rablásra kész hatalomnak olyan mint ördögnek a tömjénfüst.
Azaz az esetben, amennyiben akár 3-4 évig nem képesek kötelezően kivárandó bírósági felfüggesztések miatt erőszakkal ártatlan emberek otthonát megszerezni bármiféle Európai Bírósági, vagy Bizottsági eljárások miatt, ezt követően a Wellmann féle bírósági rendszer hiába nyújt számukra bármiféle bűnpártolási jellegű tevékenységet, a fosztogatók céljukat nem érik el, a jegenyefák növése megáll.
A másik értelme pedig talán az, hogy Petőfi népének talán sikerül példát mutatni arra, hogy ezekkel a rablókkal szemben csak úgy lehet viselkedni, ahogy Dr. Szeszák Gyula gondolatait minden tekintetben követve teszem.
———————————
A fenti néhány sorra válaszul küldött még egy levelet Dr. Szeszák Gyula, amit alábbi írás után természetesen szintén közlök.
Siófokon 2017. március 23. napján.
Nyilt levél egy kollégának!
Kedves Léhmann György!
Bár külön megjegyzés nélkül továbbítottad nekem Fórizs Eszterhez írott leveledet, úgy veszem, hogy általad megszólíttattam, ezért illendőségből válaszolok.
Engedd meg, hogy mindenekelőtt őszinte nagyrabecsülésemet fejezzem ki hősi harcaid láttán.
Egyetértek veled abban, hogy Menyhért Péter úr “közfeljelentései” nem alkalmasak az általa remélt jogi hatás kiváltására.
Ami engem illet volt már dolgom egy “önkéntes tűzoltóval”. Kásler Árpádnak hívják… Ő is ügyvédet keresett saját elképzeléseinek megvalósításához. Talán az ő unszolására vettem szemügyre a témát. Az eredményről egy cikkben számoltam be “A svájci frank (alapú) krízis – A leggonoszabb kaszt és a jóerkölcs” címen.
Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a bíróság – a leggonoszabb kaszt – nem lesz hajlandó orvosolni e súlyos bűntény anyagi és társadalmi kihatásait. Emiatt nem vállalkoztam arra hogy Kásler szekere elé fogjam magam. [Megjegyzem ötvenévesügyvéd fiam is deviza-károsult és ketten sem láttuk értelmét a pereskedésnek.]
Szokásom önmagam ellen drukkolni ha nem mondhatok olyat, amit mások “joggal” elvárnának tőlem. Ezt tettem ebben az esetben is, de csalatkoztam reményeimben. Erről egy másik írásomban adtam számot “Bírák Könyve III. – A Tőke válasza: nincs kegyelem!” címmel. Félre ne érts, nem olvasnivalót tukmálok rád. Nem akarom azonban újra meg újra ismételgetni, miért nem engedtem ismerőseim – köztük Fórizs Eszter – unszolásának és miért nem fogok ezúttal sem Menyhért úr szekérrúdja mellé állni.
Második írásom Wellmann úr galádságait tárgyalja azzal a konklúzióval, hogy a “Markó Utcai Kahal” elvetemültsége szétfoszlat minden jogi illúziót.
A fentebb említett és nagyszámú további írásaimban azt a “jogászi” meggyőződésemet hangoztatom, hogy a kérdést jogi eszközökkel megoldani nem lehet.
Egy masszív társadalmi nyomás-gyakorlást véltem alkalmas eszköznek. De rá kellett döbbennem, a magyar társadalom átfogó önszerveződésre teljesen képtelen.
A “sárga pólósok”, a “végrehajtó hessegetők” és a “sátorozók” önfeláldozó elszántságát bámulom, de közben nem feledkezhetem meg arról, hogy épp a devizakárosultak többmilliós tábora produkálja a “magyar” széthúzás, gyávaság és passziv csodavárás legsajnálatosabb példáit.
Kásler méltán bukott meg, de mégis megdöbbentő, hogy “pártja” 20.000 körüli szavazatot kapott a devizakárosultaktól.
Itt kell szóbahoznom a tömeges öngyilkosságok megdöbbentő, érthetetlen jelenségét is. Csak magamra vonatkoztatva mondom, ha azt látnám, hogy a végrehajtó vezényszavára a rendőr megragadja anyámat, feleségemet, vagy pláne gyermekemet, nem magammal végeznék, hanem velük. Néhány precedens jelentősen lohasztaná a hiénák harcikedvét.
A “berzenkedők” – legyenek bár károsultak, vagy külső segítők – ugyanolyan tudatlanok a logisztika, mint a jog terén. Össze – vissza akcióik ezért nem hozhatják létre azt a “kritikus tömeget” amely meghátrálásra (engedményekre) kényszeríthetné az “erőszak monopóliumát” bitorlókat, azaz a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat,
együtt – egyszerre.
Nyilván nem ismeretlen előtted a Gyilkos Császti “balladája” és azon belül az előkelő szereposztás…
Fenti meggyőződésem, jogászi mivoltom ellenére, politizálásra sarkallt. Épp a napokban jutottam arra a belátásra, hogy az ostoba közöny megöl, ha folytatom. Multidőbe tettem hát politikai önmagamat. Senki se várhatja tőlem, hogy 85 éves fejjel jogászként (ügyvédként) újra kezdjem amit (botcsinálta) politikusként abbahagytam.
Írod, hogy áldozatos munkád mennyire kitölti ébrenléti idődet, amelyből már nem jut Menyhért úrra. Megértelek. A Fórizs Eszter által áttanulmányozásra ajánlott “Menyhért linkek” puszta elolvasása munkaórák százait igényelné. Kitől és milyen alapon igényli ezt az időráfordítást Fórizs Eszter? Levelemet elküldöm neki is, hátha tőle választ kapok erre…
E nyilt levelet Neked és CC-ben xxx küldöm meg. Kettőtökre bízom, hogy nyilvánosságra hozzátok, vagy félre teszitek e.
Debrecen, 2017.03.22
Kollegiális üdvözlettel:
Szeszák Gyula
Kedves Gyuri!
A köztünk levő korkülönbség miatt talán nem tekinted bizalmaskodásnak a megszólítást. Ami engem illet, nem tartok fölöslegesnek egyetlen betűt sem amit leírtál, pedig jó sokat írtál.
Harcod azt a hitet tükrözi, hogy a jog hatékony fegyver a jogtalanság ellen és kellő kitartással győzni is lehet vele.
Sokáig ezt hittem én is…
Nyilván tudod, engem is beletapostak az agyagba az olajügyek kapcsán. Emlékezetem mozaikja érdekes változáson ment át a kilencvenes évek óta. Egyes arcok halványodnak, sőt elmosódnak, de “bíráim” cifferblattján továbbra is fénylik a lenézés, a közöny és a komiszság. Jobb lenne őket is elfelejteni de nem vagyok rá képes…
Az alábbi soraim 2004-ben íródtak és azóta keringenek a cybertérben.
* * *
Kedvenc olvasmányom Ramsey Clark “Bűnözés Amerikában” című könyve, amelyre más vonatkozásban már többször hivatkoztam. A neves szerző tisztsége “general attorney” [volt]. Ez megfelel az igazságügyi miniszter valamint a legfőbb ügyész tisztének. [Mintha Bárándy és Polt egylényegűek lennének…] Figyelemre méltó, hogy a neves szerző nem ismer külön – külön korrupt szervezeteket. Korrupt rendszert ismer, amelynek nélkülözhetetlen eleme a bírói testület [korruptsága].
“Szervezett bűnözés csak ott létezhet, ahol az igazságszolgáltatási szervek legalábbis megtűrik, s alighanem bizonyos fokig korrumpálódtak is ….. néhány rendőrt, időnként egy – egy ügyészt, bírót, vagy börtönőrt megvesztegetnek, hogy ne keverje bajba a bűnszövetkezetet…” [262.old.]
“Legkevésbé az olyan bűncselekményekre figyelünk fel, amelyeket privilégiumokat élvező emberek követnek el a maguk könnyedebb, kevésbé kihívó és látható módján … A bankbeli sikkasztások, folyószámla dézsmálások tízszer annyi kárt okoznak évről évre, mint a bankrablások … az intellektuális bűncselekmény mind közül a legrombolóbb hatású…” [37. old.]
“Talán a legnagyobb kár, melyet a szervezett bűnözés okoz, a hatósági személyek korrumpálása. Ez sokkal inkább ártalmára van a közösségnek, mint maga a bűnözés … Erkölcsi lazaság keletkezik, mert maga a ‘rendszer’ nem feddhetetlen többé.” [72. old.] * * *
A szerzőt élénk fantáziával áldotta meg az Úr, de meglátásai meg sem közelítik azt ami azóta bekövetkezett – nálunk is; ahol a legfőbb ügyész 1993 júliusában a növekvő bűnözéssel való kötelező együttélés doktrínáját hirdette meg. Aztán bemutatta hogy fest ez a gyakorlatban: a Császti féle végrehajtói klán jogi tanácsadója lett neje őnagysága segédjeként. Együtt élni az ő esetükben is azt jelentette, jól élni.
A probléma az, hogy ez a recept nem bizonyult alkalmazhatónak azok tekintetében, akiket az ex legfőbb ügyész tanácsaival is okított végrehajtók az öngyilkosságba kergettek. Nem tanultak meg együtt élni, úgy kell nekik.
Kettőnk között az a különbség, hogy te hiszel a rendszer öngyógyító képességében, én viszont nem hiszek. Ezért gondolkodom más megoldásban.
Üdv.:
Gyula (Szeszák Gyula – szerk. megjegyzése)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
