A Don Bosco Kiadó által gondozott kötet a szalézi misszió elindításának 150. évfordulója alkalmából jelent meg. Egy-egy jellegzetes mozzanat Don Bosco álmainak színes képi világát idézve jelenik meg a neves olasz illusztrátor, Severino Baraldi rajzai révén, aki több mint 220 könyvet illusztrált és 8 ezer rajzot publikált pályája során.
Bosco Szent János 9 és 70 éves kora között nagyon sokat álmodott. Néhány álmát ő maga jegyezte le, míg másokról az elmesélésüknél jelen lévő szaléziak készítettek jegyzetet, amit aztán a rendalapító átnézett és szükség szerint javított. Ezek a kéziratok mind fennmaradtak a szalézi rend levéltárában. Don Bosco első életrajzírója, Don Giovanni Battista Lemoyne szerint a rendalapító és az álom kölcsönös kapcsolatban voltak egymással, és ha nem említenénk meg ezeket, a régi tanítványok szemrehányóan kérdeznék: „És az álmok?” Csodálatra méltó volt a jelenség hatvan éven keresztüli folyamatos ismétlődése is. Don Bosco az álmait legtöbbször tanítványaival osztotta meg, akiknek gyakran mesélt róluk.
Az első missziós álmának címe: Patagónia. Ez az álom segítette végső elhatározását a szaléziak missziós tevékenységének elindításában. 1872-ben látta ezt az álmát, de először csak IX. Piusz pápának mondta el, 1876-ban. Később más szalézi rendtársának is elmesélte. Szavai szerint „Vad, ismeretlen vidéken találtam magam. A végtelen síkság műveletlen volt, nem láttam rajta sem se dombokat, se hegyeket. A messze távolban azonban csipkés hegyek övezték határát. Emberek sokasága járkált rajta. Szinte teljesen mezítelenek voltak, rendkívül magasak és erős termetűek, vad megjelenésűek, hajuk hosszú, barna és feketés színű. Csupán a vállukról lelógó, bőn szabott állatbőrt viselték ruhaként. Fegyverzetük hosszú lándzsa és parittya volt.” Az álom szerint a vad kinézetű személyek egymással és állatokkal is harcoltak, de voltak, akik európai öltözetű katonákkal küzdöttek. A földön mindenütt holttestek hevertek. Don Bosco megremegett a látványtól. Ekkor emberek tűntek fel a síkság távoli határában, ruhájuk és mozdulataik alapján különböző rendek misszionáriusait ismerte fel. Azért jöttek, hogy Jézus Krisztus tanításáról prédikáljanak. A bennszülöttek azonban „ördögi megszállottsággal és pokoli élvezettel” nekik estek és lemészárolták, felkoncolták őket, majd testrészeiket hosszú lándzsáik hegyére tűzték. Látva e borzalmas vérengzést, Don Bosco azt kérdezte magától: hogyan lehet megtéríteni ezeket a könyörtelen vadembereket? Ekkor azonban újabb misszionáriusok érkeztek, egy csoportnyi fiatal vezetésével. Szalézi misszionáriusok voltak. A tömeg közepébe mentek, letérdeltek. A bennszülöttek letették fegyvereiket, és ők is térdre ereszkedtek. Az egyik szalézi ekkor énekelni kezdett: „Máriát dicsérni hívek jöjjetek…”, mire a hatalmas sokaság mind egy hangon és olyan erővel énekelte vele tovább, hogy Don Bosco megijedt, és felébredt. „Ez az álom mély benyomást hagyott a lelkemben, úgy éreztem, égi jel volt” – mesélte később Don Bosco. Először azt hitte, hogy Etiópia népeit látta álmában, és csak akkor vált számára világossá, hogy az addig szinte teljesen ismeretlen Patagónia végtelen tájain élő bennszülöttek jelentek meg előtte, amikor 1874-ben sürgető hívásokat kapott, hogy szaléziakat küldjön Argentínába.
A könyvhöz írt bevezető emlékeztet rá: az első missziós küldetésre Don Bosco adott ünnepélyes áldást a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában 1875. november 11-én. Tíz fiatal rendtárs indult Argentínába Giovanni Cagliero atya vezetésével, az ismeretlen Tűzföldre, a nem kevésbé titokzatos Patagóniától délre, „a föld és a teremtett világ szeretetére, a természetfölöttire nyitott, bátor népek hazájába”. Attól fogva minden évben újabb missziós küldetéseket indítottak, 140 év alatt összesen több mint tízezer szalézi misszionárius kelt útra a világ minden pontjára.
A szalézi rend megalapítója 1861. május 10-én hat órán át tartó, jelenetekben bővelkedő álmot látott. Egyes álmok fiatalokról szóltak, míg másokban prófétai pontossággal láthatta születő kongregációja jövőjét. Az álomban volt egy vezető, aki nem árulta el a nevét. Egy tekerőkarral ellátott nagy gépet tárt Don Bosco elé, ami egy nagyjából másfél méteres lencsét működtetett. Ezen keresztül láthatta gyermekei lelki vívódásait, jellemük fejlődését, és a szalézi rend jövőjét. Ehhez hasonló álma volt már 1856-ban is: egy téren találta magát, amin egy szerencsekerékhez hasonló szerkezet állt. Vezetője elmagyarázta, hogy ez az Oratóriumot jelképezi, s arra utasította, forgassa meg. Az első fordulat után egy alig hallható hangot észlelt. A vezető elmagyarázta, hogy minden fordulat az Oratórium életének tíz évét foglalja össze. Utasította, hogy forgassa meg még négyszer. A hang minden fordulat után erősödött. Don Bosco úgy érzékelte, hogy a másodikat Torino és egész Piemont hallotta, a harmadikat az ország, a negyediket Európa, az ötödiket pedig az egész világ. Gyors, egyszerű utalás volt ez a születő Kongregáció jövőjére. A második, 1861-es álomban azonban Don Bosco nemcsak zavaros zörejeket hallott, hanem tisztán látott minden embert, minden körülményt. Tíz gyors fordulat után 1961-ben találta magát. „Új házakat, új gyermekeket, új öltözékű igazgatókat és nevelőket” pillantott meg. Ismerős arcot keresett a tömegben, de csak egyetlenegyet talált. Fiatalok sokasága vette körül, s ő az Oratórium elveiről, Don Boscótól tanult dolgokról mesélt neki, miközben az ő arcképére mutatott a szoba falán. A szalézi rend alapítója minden bizonnyal Francesia atyára célzott, aki kilencvenes évei végéig folyamatosan csak róla beszélt, írt minden könyvében, róla énekelt rengeteg versében, és a szeretett atyáról szóló emlékekkel tűzdelte teli prédikációit és kedélyes beszélgetéseit. Don Bosco ámulattal figyelte az 1961-es esztendő ezernél is több házát, fiai tízezreit, gyermekei százezreit. Változatos, gyönyörű kép tárult elé, hiszen a föld minden népe magán viselte saját jellegzetességeit. Az álom prófétai mivoltát bizonyítja az egyes személyekről szóló látomások megvalósulása is. Így volt ez Molina kispappal is, akiről Don Bosco azt látta ebben az álmában, hogy eldobja papi süvegét és elszökik. A kispap arra kérte, magyarázza el. „Te nem öt, hanem hat évig tanulod majd a teológiát, azután leveted az egyházi öltözéket” – válaszolta Don Bosco. Molina úgy érezte, ez a válasz nem is állhatna távolabb az igazságtól. Hatévnyi teológia után azonban a kispap hazalátogatott a családjához, és nem tért vissza többé.
A könyv szerint a szalézi szerzetesek olyan család tagjai, „akiknek atyja oly nagy szívvel és lélekkel küzdött a fiatalok üdvösségéért, hogy sosem adta föl róluk szóló álmát”. Ezt bizonyítják a kötetben olvasható álmai is. „Táplálják hát bennünk is a missziók iránti szenvedélyt!”
A kötetet Balláné Sárközi Jáhel fordította.
Don Bosco neked álmodott 2.
Don Bosco Kiadó, 2025
A Don Bosco neked álmodott 1. kötetről IDE kattintva olvashatnak.
Don Boscónak bizonyos álmai hangoskönyv formájában is letölthetőek a www.donboscokiado.hu oldalról (Don Bosco Kiadó, 2025).
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
