A Fidesz magát előszeretettel kereszténynek és nemzeti elkötelezettségűnek aposztrofáló médiaholdudvara, amely a valóságban a kereszténycionizmus elkötelezett híve és szószólója, bevetette a csodafegyvert! Ez pedig nem más, mint hogy: „a nyilasokból lettek az ávósok!” Ennek a bődületes hülyeségnek legfőbb terjesztője Bayer Zsolt, aki mint első számú nemzeti celeb minden lehetőséget megragad, hogy ezen agymenésének különböző műsoraiban hangot adjon. Ez a még gondolkodni tudó épeszű hallgatóság körében elképzelhetetlennek tartott feltételezés még olyanok fejében is súlyos zavarokat keltett, mint Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki azt szajkózza, hogy az egyesült ellenzékben „a valahai kisnyilasok hirtelen átöltöztek – mint a Terror Házában is van egy ilyen szoba, ami ezt a 45 utáni történelmi pillanatot örökíti meg, amikor ugyanez történt.“ (Magyarország élőben, HÍR TV, 2021. június 4.)
Itt szeretném felhívni Kövér László figyelmét arra, hogy ez az „átöltözőszoba” nem egy történelmi pillanatot örökít meg, hanem csupán a Terror Házát főigazgatóként terrorizáló holokausztkutató Schmidt Mária klimaxos fantáziálásának teljesen légből kapott és bármiféle tényalapot nélkülöző szüleménye.
Mintha ez a példa még nem lenne elég arra, hogy micsoda idiotizmus uralkodik itt bizonyos nemzeti körökben, Bayer Zsolt egyik korábbi cikkében a következő, valóban szenzációsnak szánt rögeszméjét próbálta rásózni hiszékeny publikumára, mint egykor Kohn bácsi a nadragulyás pálinkát a szabolcsi parasztokra:
Azt tudják amúgy, drága barátaim, hogy hány nyilas pribék lépett be az ávóba, s egyszersmind a kommunista pártba? Megmondom: hatvanezer. Mert Rákosi azonnal menlevelet adott a „kisnyilasoknak”. Mert kellett a jó „szakember” neki is. Mert tényleg minden országnak egyetlen csőcseléke van. Nekünk is. (Ünnep, Magyar Nemzet, 2007. március 16.)
Bayer Zsolt tájékoztatására közlöm, hogy az Államvédelmi Hatóság létszáma sohasem haladta meg a 35 ezer főt, és az állomány nagy része a fegyveres karhatalomban és a határőrségben szolgált. Magának a politikai rendőrségnek (a népnyelvben ez volt az ávó) kb. nyolc-tízezer tagja lehetett.
Az (Andrássy út 60. számú) épületben, és a nyilaskeresztes párt benne lévő irodáiban a politikai rendőrség (PRO) már birtokba vette a hungarista pártok tagjainak nyilvántartását. A Belügyminisztérium Dokumentációs Osztálya (…) 1990. május 25-ei dátummal ellátott leltára szerint 51 200 nyilaskeresztes belépési nyilatkozat, 4297 (magyar) „SS” belépési nyilatkozat és 4400 Volksbund belépési nyilatkozat áll, vagy állhatna a tudományos kutatás rendelkezésére. E közel 60 ezer, radikális jobboldali párttal rokonszenvező, militarista és a német etnikai kisebbséghez tartozó, de a magyar náci politikai többséghez igazodó személy számottevő része 1945-ben belépett a kommunista pártba. (Kenedi János: K. belügyi iratfelmérő jelentése a Kastélyból, Magvető Kiadó, Budapest, 2000, 26–41. o.)
A „sváb” sábeszgoj Bayer minden valószínüség szerint a zsidó Kenedi előbbi útmutatása nyomán házal a „hatvanezer ávós nyilast” vizionáló agyrémével, noha az éceszgébere – mint láttuk – maga írja azt, hogy a kb. 60 ezer magyar náci szimpatizáns (általa egyébként hasraütéssel vélelmezett) „számottevő” része a kommunista pártba lépett be, nem pedig az AVH-ba.
Bayer tehát vagy egy szövegértelmezésre képtelen autista skribler, vagy egy a tényekkel, adatokkal és számokkal szándékosan szélhámoskodó svindler. Szerintem egyszerre mindkettő: egy svindler skibler.
Ha a hülyeség fájna, akkor Bayer Zsolt bizonyára ordítozna a fájdalomtól. Bár, amit itt szenzációként előad, az egyáltalán nem új az önjelölt nemzetmentők azon agyalágyult társaságától, akik ezeket a badarságokat már a múltban is publikálták úton-útfélen.
Ezt megelőzően Csurka István is eljátszadozott a gondolattal, hogy sok kisnyilas 45 után beállt a kommunista pártba. Csurkának azonban legalább volt annyi esze, hogy az ávót nem keverte bele ebbe a dologba, mert sejtette, hogy ez már túlzás lenne.
Na, meg egy kis irigység is közrejátszott. Mert például sértette írói önérzetét, hogy az emigrációban Wass Albertet már írófejedelemnek titulálták, míg neki ilyen titulus nem járt ki. Ezért aztán próbálta lejáratni Wass Albertet. Persze, nem ő maga, hanem az egyik munkatársa írt Wass Albertröl egy lejárató cikket a Havi Magyar Fórumban, amelyben kétségbe vonták Wass írói képességeit éppen úgy, mint nemzeti elkötelezettségét. Csurka ugyanezt a lejáratási kisérletet megismételte Fiala Ferenccel és Marschalkó Lajossal is.
A gyöngébbek kedvéért vizsgáljuk meg még egyszer a dolgokat és nézzük meg, hogy mire jutott kutatásai során ebben a témakörben a nyilasok iránti szimpátiával aztán biztosan nem vádolható és közismerten nem a nemzeti oldalhoz tartozó Ungváry Krisztián történész:
Az átöltözést prezentáló teremben látható talán a leglátványosabban a szimbolikus bemutatás kudarca. Az ötlet – hogyan lesznek a kisnyilasokból kiskommunisták – üdvözlendő. Ez a bemutatás azonban teljesen mást sugall: a terem közepén ugyanis egy tányéron egymással szembeállított pártszolgálatos és ávós forog. Képernyőn meg azt láthatjuk, hogy különböző figurák egymás után átöltöznek az előzőek által visszahagyott ruhákba, hangeffektusként pedig a ruhaszekrényajtók csapódása hallható.
A falon kis keretes szövegként szerepel az a formanyomtatvány, amelyben a bűnbánó nyilasok felvételüket kérhették a kommunista pártba – de ez az utalás majdnem teljesen elsikkad a sokkal látványosabb nyilas–ávós átöltözködés mellett. Amennyiben a kiállítók a kisnyilasok kiskommunistává változását kívánták volna illusztrálni, akkor két párttagsági könyvnek, vagy két civil ruhás és pártjelvényes figurának kellene a tányéron forognia. Annak tükrében, hogy 1945-ben egyetlenegy nyilas sem öltözött át a politikai rendőrség egyenruhájába (még a kiállítók bevallása szerint se), a prezentációt nehéz másnak, mint történelemhamisításnak minősíteni. A politikai rendőrség, a későbbi ÁVO (Államvédelmi Osztály) és jogutódja, az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) első tagjai kivétel nélkül korábbi áldozatok, zsidó munkaszolgálatosok voltak.” (A pártmúzeum, Népszabadság, 2003. július 5.)
Ami pedig a „nyilas csőcselék” (ld. Bayer Zsolt) kifejezést illeti, álljon itt egy további idézet Ungváry Krisztiántól:
Ugyancsak tévhit, hogy a nyilasok zöme bűnöző, lumpen elem volt. (…) Szálasi első pártalakulatának budapesti tagnévsorában 1938 legelején 466 budapesti párttagot tartottak nyilván. Közülük 99 rendelkezett doktori fokozattal! A nyilaspárt indulásakor tehát jellegzetesen értelmiségi rétegpárt volt. (A nyilasok és a legendák, Népszabadság, 2003. június 4.)
Hogy a fenébe lehetséges az, hogy a nemzeti oldalon az ezerszer kritizált és elátkozott Népszabadság hasábjain a magyar történelem ezen sokat vitatott témakörében sokkal objektívebb, és főleg az igazságnak megfelelőbb, tanulmányok láttak napvilágot, mint az állítólagos nemzeti sajtóban?
Aki a nemzeti oldalon manapság szinte divatosnak számító degenerált tézist hangoztatja, hogy a „nyilas hordákból lettek az ávós verőlegények” (esetünkben Bayer Zsolt és Tsa.), azon kívül, hogy a saját hülyeségét illusztrálja, azt a köztudott történelmi tényt akarja elködösíteni, hogy „az ÁVO vezetői és verőlegényei majdnem kivétel nélkül zsidókból kerültek ki.” (Kubinyi Ferenc: Fekete Lexikon, 1994, 197. o.)
Vagy talán Rákosi Mátyás, Péter Gábor és hasonszőrű tettestársaik szintén egykori nyilasok lennének? Ha ez így megy tovább, még megéljük, hogy egy magát „történésznek” kiadó macskajancsi ezt is kideríti.
Az ÁVO valódi történetét a felső vezetőktől kezdve le a legalsó vallatókig, kínzókig a kilencvenes években nagyon szépen dokumentálva bemutatta már Kubinyi Ferenc, aki a FEKETE LEXIKON című könyve után Chrudinák Alajossal közösen egy dokumentumfilm-sorozatot is készített az ÁVO történetéről, amelynek terjesztését a Magyar Televízió egyszerűen letiltotta. Vajon miért? Nyilvánvalóan azért, mert ezeket az ávós bűnöket nem volt nyilasok, hanem zsidók követték el! Bayer Zsolt hülyesége, úgy tűnik, ragályos és megfertőzte a körülötte lebzselő sameszait is. Közülük például a hamisításokban már járatos (vö. Hep Titusz: Antiszemita volt-e Liszt Ferenc?) és tudálékos Bencsik Gábor a Sajtóklub egyik adásában pökhendien kijelentette: „Van a magyar történelemnek egy ezerszer elmondott sajátossága, hogy a kisnyilasból hogyan lett ávós, és jó lesz vigyázni, mert ez a kb. 350 ezer kisnyilas-ávós választópolgár most is befolyásolni tudja a jövő évi választásokat.” Itt Bencsik Gábor nyilvánvalóan a jobbikosokra célzott, akiket a Fidesz holdudvara most a nyilasokkal hasonlítgat össze, akik szerintük 45-ben összeálltak a kommunistákkal, sőt még az ávót is megszállták, most meg az egykori, állítólagos nemzeti radikálisok bratyiznak a Gyurcsány-féle neobolsevistákkal.
Elgondolkodtató a Wikipédia szócikke is erről a témáról: Schmidt Mária szóbeli közlését idézve,
Miután a Magyar Kommunista Párt tagjai a háború befejezésének első pillanatától hozzájutottak a nyilasok tagnyilvántartásához, beléptek a kommunista pártba olyanok, akiken „kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye” – ismerte el Rákosi Mátyás.
Tehát Rákosi szerint, akire Schmidt Mária az előbbiekben hivatkozik, nem az ávóba léptek be "kisnyilasok", hanem a kommunista pártba.
Bár az ÁVH nyíltan hirdette a „fasiszták elleni harcot”, az emberei között valójában sok korábbi nyilas is működött, akiket 1945-ben szerveztek be, részben elfogott személyekből, részben a párt szétesése után onnan átszivárgott tagokból és emberekből.
Ez a pongyolán megfogalmazott mondat („nyilas emberek, személyek, tagok, emberek") bármiféle forrásmegjelölés nélkül szerepel a Wikipedia-szócikkben!
Ami pedig Schmidt Macát, az átöltözőszoba együgyűen kétbalkezes szobalányát illeti, jobban tenné, ha inkább a saját háza táján söprögetne. Ellentétben ugyanis az ávós zsidók mentegetésének nyilvánvaló szándékával általa koholt fekete legendával (az ávós kisnyilasokról), nem az egykori nyilasok öltöztek át ávós egyenruhába, hanem a liberális-urbánus, Soros által pénzelt fidesznyikek öltötték magukra a nemzeti-keresztény álarcot, pedig valójában ugyanazok maradtak, akik eredetileg is voltak: liberális urbánusok, időközben neokonzervativ és kereszténycionista fanatizmussal terhelten.
És ezek akarnak felvilágosítani? Akik az elmúlt 30 évben még arra sem voltak képesek, hogy a magyarság legújabbkori történelméről végre az igazságnak megfelelő alkotásokat tegyenek az olvasók asztalára, és szégyen-gyalázat, hogy az 1956-os forradalomról is egy angol történész tudott csak egy átfogó és hiteles művet alkotni. Arról most ne is beszéljünk, hogy még ma is csak a hazai nemzeti oldalon előszeretettel agyonhallgatott emigrációs írók könyvei számítanak valóban hiteles, értékes és időtálló elemzéseknek, akár a második világháborúról, akár az azt követő judeobolsevista tobzódásról.
Igen, nagyon szükséges lenne a felvilágosítás! De jó lenne, ha az önjelölt felvilágosítók, valójában címeres történelemhamisítók ezt a felvilágosítást saját magukon kezdenék!
A nyilasfóbiás Bayer Zsolt már korábban is bizonyította, hogy hajlamos a hülyeségre. Emlékezetes számomra az az általa vezetett műsor az egykori Echo TV-n, amelybe meghívta vendégnek Csurka Istvánt, akitől aztán nyilvánosan bocsánatot kért, amiért korábban ő is együtt üvöltött a hiénákkal, mert jó volt együtt üvölteni a hiénákkal.
Egy másik alkalommal egekig magasztalta egy írásában az Egyesült Államok korábbi budapesti nagykövetét, John Floumoy Montgomeryt, miután kezébe kerültek annak emlékiratai magyar fordításban is. (Magyarország a vonakodó csatlós)
Íme Bayer kedvenc fejezete Montgomery könyvéből:
1939. március 15-én díszelőadás volt a budapesti Magyar Királyi Operaházban a függetlenség napja – olyan, mint nálunk július negyedike – tiszteletére. (…) A nyitány előtt egy kiscserkész jött a függöny elé, és beszédbe kezdett, de alig mondott néhány mondatot, amikor váratlan esemény történt. A nézőtéren többen kórusban kiáltozni kezdtek – amint később megtudtam, azt kiáltozták, hogy Igazságot Szálasinak! Mivel pedig Szálasi a magyar Nyilaskeresztes Párt, vagyis a magyar nácik vezetője volt, nyilvánvalóan valamiféle tüntetésnek szánták Horthy és Teleki ellen. (…) Páholyunk a lépcső közelében volt, és miután kiderítettük, hogy a kiabálás a karzatról hallatszott, elindultunk felfelé. Időnként hangos kiabálás hallatszott, el sem tudtuk képzelni, hogy mi történhetett. Amikor felértünk a lépcső tetejére, meglepetéssel állapítottam meg, hogy a kormányzó kiabált. Két vagy három ember a földön hevert, egy továbbinak a kormányzó a torkát szorongatta, miközben azt kiáltozta – amint később megtudtam –, hogy »Így, tehát elárulnád a hazádat?!« A kormányzó egymagában is ura volt a helyzetnek. Amikor a harmadikat is földre lökte, mormogott valamit, és a kezével letörölte az öltönyét, majd szó nélkül elhaladt mellettünk. (…) Az incidens nem csak arra volt jellemző, hogy a kormányzó milyen mélyen gyűlölte az idegen doktrínákat, hanem arra is, hogy milyen ember volt. Jóllehet, akkor már 72 éves lehetett, eszébe sem jutott, hogy segítségért kiáltson, azonnal cselekedett, mint a hajóskapitány, amikor zendüléssel van dolga.
És itt álljunk meg egy szóra!
Emlékszem, hogy Bayer Zsolt jó ideig csámcsogott és röhögcsélt beszélgető partnereivel Horthy „nyilasverésén”, és ez Orbán Viktor füléig is eljuthatott, aki 2008-ban egy, a Gárdával kapcsolatos kérdésre kijelentette, hogy ha hatalomra kerül, úgy fog elbánni a Gárdával, ahogyan Horthy tette a nyilasokkal: ad nekik két pofont, és hazazavarja őket!
Csakhogy sem Horthy nem zavarta haza a nyilasokat, sem pedig Orbán a Gárdát. Mert a nyilasok nem sokkal utána az 1939 pünkösdi választásokon szép sikereket arattak, a Jobbik pedig 2010-ben bejutott a parlamentbe. A Gárda meg önmagát oszlatta fel.
És a legszebb az egészben, hogy a Bayer által Montgomery könyvéből idézett „nyilasverés” csak a szenilis szerző fejében játszódott le, de nem a valóságban. Tehát szemenszedett hazugság az egész! Bayer ismét árnyékra vetődött! Úgy látszik, vonzza a hülyeség! Ragad rá, mint cigányra a kosz.
Tüzetesen átnézve az akkori napilapokat, egyikben sem találunk egyetlen szót sem Horthy „nyilasveréséről”, pedig az 1939-es operaházi ünnepségre az egész magyarországi sajtó kivonult, és egy ilyen botrány bizonyosan felkeltette volna a figyelmüket. Csak két vagy három újság volt, amely néhány sorban arról tudósított, hogy nyilasok egy kisebb csoportja tüntetett, és Szálasi szabadon bocsájtását követelte, de a teremőrség gyorsan eltávolította őket.
Mivel Bayer Zsolt soha egyetlen nevet sem említett, hogy kik voltak azok a nyilasok, akik beléptek az ávóba, én hosszú kutakodás után, azt hiszem, megtaláltam, hogy kire is gondolhatott. Az illető nem más, mint Király Béla, Horthy főhadnagya, Szálasi századosa, Rákosi vezérőrnagya, Nagy Imre tábornoka, az Egyesült Államok professzora, Göncz Árpád vezérezredese, az Országgyűlés SZDSZ-es képviselője. Aki felesküdött Szálasira, és megbízták Kőszeg védelmével, de egy ködös éjszakán embereit cserben hagyva, fontos harcászati dokumentumokkal a zsebében és egy fehér zászlóval átszökött az oroszokhoz, és ezzel megalapozta, hogy hamarosan Rákosi szolgálatába állhasson, és a Néphadsereg főtisztje lehessen. Aztán őt is utolérte a kommunista végzet. Valamiért rövid időre lecsukták, de 1956-ban már Nagy Imre környezetében találjuk, aki kinevezte a Nemzetőrség parancsnokának. Király ahelyett, hogy a szovjetek elleni védelmet szervezte volna, szokásához híven ismét dezertált, ezúttal Ausztriába. Hamarosan az Egyesült Államokban tűnt fel, és a többi jómadárhoz hasonlóan mint antibolsevista szabadságharcos ünnepeltette magát. A rendszerváltás idején az elsők között tért újra haza, és az SZDSZ országgyűlési képviselője lett. Ezzel megáll az a feltételezés, hogy – némi késéssel ugyan, de – belépett az ávóba, mert az SZDSZ valóban az egykori ávósok gyűjtőhelyének bizonyult. Gondoljunk csak Bauer Miklósra vagy Pető Iván szüleire.
Egyébként pedig a 90-es évek elején Király Béla Orbán Viktor katonapolitikai tanácsadójaként is „tündökölt”.
Ez aztán a karrier! Egy valódi nagynyilas karrierje!
Most már csak az a kérdés, hogy mi a célja ennek az elmebetegségig fokozott hazugságáradatnak? Kétségtelenül a zsidóság tisztára mosása az általa elkövetett bűnöktől. Akkor is, ha itt ennek érdekében a hülyeség ámokfutása zajlik. Ugyanezért nem volt elszámoltatás és felelősségre vonás az állítólagos rendszerváltozás hajnalán, így aztán az egyik legfőbb tömeggyilkos bűnöző, Péter Gábor (Eisenberger Benjámin), az AVH zsidó vezetője ágyban, párnák között szenderülhetett jobblétre budai villájában.
Ezek után nem marad más hátra, mint hogy Bayer Zsolt – az egyik kedvenc, mélyen keresztény-konzervatív szófordulatával élve – tünjön el már végre a bánatos p…..ba!
Amen!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
