A hetényi Tarczy Lajos Alapiskola szervezésében az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége által adományozott díszzászló átadási ünnepségére és az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezésére került sor a református templomban.
Nt. Palcsó Attila lelkész igehirdetését követően az alapiskola pedagógusa köszöntötte a megjelenteket. Rancsó Andrea, az iskola pedagógusa, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnöke az iskola tanulói segítségével kalauzolta végig a megjelenteket a március 15-ei ünnepi eseményeken. Elsőként a Path községből a Rákóczi Szövetség iskolabuszprogramjának köszönhetően az iskolát látogató három kisdiák mutatott be egy rövid összeállítást, majd a felső tagozatos tanulók is bemutatták, hogyan emlékeznek az 1848-as eseményekre és a 48-as hősökre.
A magyar ifjúság szabadságvágya 1956-ban ismét elemi erővel tört felszínre. Ehhez kapcsolódva Téglás Gergely, az iskola volt diákja az ifjúság szabadságvágyát érzékeltette Demjén Ferenc Szabadság vándorai című dalával.
Az elmúlt évek során sok vendég megfordult már az iskolában, akik ámulva látták, hogyan élnek itt a hagyományos értékek, működik a magyar közösség, az egészséges lokálpatriotizmus. Hálásak azért, hogy anyaországi partnereik, megismerve az intézményükben folyó munkát, mindig a segítségükre voltak, amikor erre szükség volt. A Rákóczi Szövetség a felvidéki iskolabusz-hálózattal segíti diákjaik iskolába való eljutását.
Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke ünnepi beszédében elmondta, elnökségük elhatározta, hogy 1956-ra emlékeztető lyukas zászlókat ad át a határon túli magyar iskoláknak. Hangja betöltötte a templomot: „Fogadjátok, őrizzétek a magyar szabadság jelképét”!
Az igazgatónő és az iskola tanulói néma főhajtással köszönték meg. Ők is átérezték az ünnepélyes pillanatot és őszinte tisztelettel tekintettek a díszzászlóra.
„Mielőtt szavakba önteném iskolánk köszönetét e becses ajándékért, megkérem ismét Téglás Gergelyt, hogy dalban mondja el, mit is jelent számunkra ez a jelkép, amit most ajándékba kaptunk” – kezdte köszöntőjét az iskola igazgatónője, majd így folytatta: „Iskolánk nevében tisztelettel megköszönöm az erő, a hűség és a remény jelképét.
Rápillantva mindig eszünkbe fog jutni a magyar ifjúság szabadságvágya, a szabadságért folytatott harc és az áldozatvállalás fontossága, erősít majd bennünket magyarságunk megtartásában, szülőföldünkhöz és a nemzethez való hűségünkben, és reményt ad felvidéki magyar létünk mindennapos küzdelmeiben. A Rákóczi Szövetség által szervezett idei budapesti 56-os emléknapon és békemeneten való részvétel nemcsak a Világszövetség elnökségével való találkozást hozta el számunkra. Meghatározó élmény volt diákjainknak, amikor egy német film vetítése során szembesültek azzal, hogy az 56-os forradalom még a kelet-németországi gimnazista fiatalok sorsára is milyen hatással volt. A forradalom melletti néma kiállás üldöztetést, végül egy egész osztálynyi diák disszidálását váltotta ki. A fáklyás meneten beszélgettünk arról a diákokkal, hogy mennyire megérintette őket ez a történet, és mennyi mindent megértettek az addig csak tankönyvből ismert eseményekből. Tanulóink nem tudták, hogy egy nagyon hasonló történet a komáromi magyar gimnázium végzőseivel is megesett akkor. Ennek a történetnek pedig egy hetényi diáklány is részese volt, aki a gimnázium elvégzése után 30 évig tanított a hetényi alapiskolában. Én is tőle tanultam meg írni és olvasni, mint ahogy a padokban ülők közül sokan. Nyugdíjba vonulása után sem feledte azt a helyet, ahol elődünkként nevelgette a hetényi ifjúságot, rendszeresen visszajárt az iskolai rendezvényeinkre, sőt, az értékgyűjtő tevékenységből is kivette részét. Az ő története még értékesebbé teszi számunkra a ma kapott ajándékot. Bizonyítja, hogy a Felvidéken még az ilyen kis faluban is vannak az 56-os forradalomnak hősei, akár áldozatai is, itt a szomszédságunkban is van olyan hely, ami az 56-os forradalom során tanúsított helytállás helyszíne. Az idő haladtával azonban egyre kevesebb szemtanú tud az eseményekről beszélni.”
Ezt követően Csintalan Margit nyugdíjas pedagógusnő elmesélte a komáromi gimnázium 1956-ban végzős évfolyamának történetét.
Az ünnepi alkalmon részt vettek anyaországi további segítőik, s a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola igazgatója, Venczel Csaba egy szalagot tűzött a díszzászlóra Máriai Sándor gondolatával, majd a Széchenyi emlékparkban található Millenniumi kopjafánál elhelyezték az emlékezés koszorúit.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
