Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: [email protected]
Várhosszúrét, Szádalmás, Körtvélyes szomszédságában, a Szilicei-fennsík keleti tövében, sűrű erdők ölelésében éli a maga egyszerre zárkózott és világra nyitott életét Jablonca község. Másfél száz évvel ezelőtt még hatszáz lelket számlált. Félő, hogy a mostani népszámlálás kétszáz állandó lakost sem talált. Ugyanakkor a többségében a 19–20. század fordulóján épült, pompás parasztházakat sorra újítják fel a faluban élők és a Rozsnyóról kiköltözők.
Az 1938–1945 közötti „magyar időkből” származó képen a nagy többségében kálvinista Jablonca magyar zászlóval díszített református temploma látható. Jóllehet a falu lelki üdvéről már a 16. század közepén kálvinista prédikátor gondoskodott, rögtönzött imaházak helyett templomot csak a méltatlanul sokat kárhoztatott kalapos király türelmi rendelete nyomán építhettek. Jeles lelkészek szolgálták a híveket: például a 18–19. század fordulóján a nagy tudású Szilágyi Bálint, 1926-tól 37 éven át pedig Lenkey Barnabás. Utóbbi leányával, Újpál Árpádné Lenkey Lenkével Buza Zsolt tiszteletes készített helytörténeti adalékokban gazdag életútinterjút.
A Gömör és Torna határán egymást érő román kori templomok egyike Jabloncán épült és vált enyészetté. Köveiből 1867-ben a betléri Andrássyak támogatásával a falu két kézen megszámolható helyi katolikus családjai és két szomszédos falu – Szilice, valamint a trianoni határ túloldalán egykor volt lengyel kisközség, a kormányzó medvepark-terve miatt 1943-ban felszámolt Derenk – összefogásával újraépítették. Az elmúlt évtizedekben mindkét templomot felújították. Lehet, hogy Jablonca az egy főre jutó és használatban lévő magyar templomok számát tekintve a legelsők közt lehet a Kárpát-medencében.
Története, határ menti helyzete, élni akarása és – szlovák hangzású neve és a lakosság megfeleződése ellenére – erős magyarsága miatt Jablonca akár a felvidéki magyar sors sokjelentésű, szimbolikus helye is lehetne. Ehhez megható adalékul szolgált az Amerikába „kitántorgott” és az Újvilágban új életet kezdő falubéliek ragaszkodása. Mondják, a régi temetőben a tengerentúl meghalt falubelieknek is állítottak kopjafát, a főutca közelében pedig Leskó Julianna 1903-ban állított keresztjén ez olvasható: „Isten dicsőségére Amerikából”. Jó pár éve immár, hogy a Michigan államban letelepedett jabloncai Nagy Dávid és Erzsébet unokáját, a magyarul remekül beszélő Janice Osterhavent a faluba elkalauzolhattam. Édesanyja – a már Amerikában született Margareth Osterhaven (1918–2007) – támogatását hozta a jabloncai templom felújításához.
2008-ban a Miskolci Egyetem hallgatói többéves helyszíni kutatás alapján Határlét. Antropológiai tanulmányok Jabloncáról címmel remekbe szabott elemzést készítettek a lokális közösség múltjáról, életéről. Kovács Jenő, Kovács Ágnes, Csobády Csilla helytörténeti, nyelvészeti munkái is azt igazolják, hogy a kisközség tanulságos példa lehet mindannyiunk számára, miként kellene tartós támaszpontként megőriznünk és megvédenünk szülőföld-hazánkat.
Szarka László
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
