Az elektromobilokkal máig az a legnagyobb baj, hogy piszokul drágák. Szakszerűbben: aránytalanul drágák ahhoz képest, amit nyújtani tudnak. Viszont most már akad a hazai piacon olyan (négyszemélyes) villanyautó is, amelyet 19 ezer euró alatt is meg lehet vásárolni. S hogy ezért mit nyújt a Dacia Spring – merthogy róla van szó –, az sok egyéb mellett kiderül az alábbiakból.
Az autót az alacsonyabbik Comfort Plus szereltségben kaptuk meg tesztelésre, amelynek ára 18 600 euró.
Alaktan
Egy minimalizált autóhoz képest kifejezetten csinos jószág a Dacia elektromobilja. Oldalfelületein attraktív betéteket visel, kerékszoknyáit masszív műanyag keretek övezik, a tetőn pedig szálcsiszolt alumínium berakású sínek futnak végig. Maszkján sem látszik az olcsóság: két szinten osztott fényforrásaival és esztétikus horpaszaival magasabb árkategóriában is elmenne.
Hosszúságban (3734 mm) is belefér a kisautók átlagába, 1579 mm-es szélessége viszont már jócskán elmarad azokétól. Pláne, hogy majd’ 1,6 méteres magassága miatt optikailag még keskenyebbnek tűnik a járgány…Elöl- vagy hátulnézetből rögtön szemet szúrnak a virslis gumiabroncsok is; a 165/70 R14-es méretek az egykori Škoda 105/120-asok paraméterei. Funkciójuk persze érthető: a minél kisebb gördülési ellenállás egyenlő a minél kisebb áramfogyasztással. A töltőcsatlakozót igen okosan az autó orrán, középen helyezték el, tehát jobb- és baloldali állványról egyarán könnyen hozzáférhető.
Ablaktörlőből – mármint az elülső szélvédőn – a takarékosság jegyében csak egyet kapott az autó, ennek azonban funkcionálisan semmi hátrányát nem tapasztaltam.
A beltérben
…már jobban tetten érhető a minimalizmus: a volán semerre sem állítható, sok a rideg műanyag, az elülső üléseket is csak előre-hátra lehet huzigálni. Tolatókamerát vagy legalább hátsó parkolószenzorokat ebben az olcsóbb verzióban ne keressünk: manőverezéskor kizárólag a szemmértékünkre hagyatkozhatunk. (A 20 200 eurós Comfort Plus verzióban viszont mindez már standard, beleértve a navigációt is.) A műszerfal azonban itt is kifejezetten attraktív: bal oldali digitális kijelzője szép grafikával jelzi az energiagazdálkodást, a jobb oldali félkör pedig a töltésszintet, amelyet menet közben természetesen kilométerekben is leolvashatunk.
A menetmódok a középkonzolra telepített mosógépes körtárcsával választhatók, de külön parkolási pozíció nincs: az autó biztonságos fixálásához ezért elengedhetetlen az N állásba kapcsolás utáni kézifék-behúzás. A tempomatot is kispórolták, helyette csak sebességkorlátozó van, amely azonban áramtakarékossági szempontból szintén hasznos funkció. A kézi légkondi a tesztelt alapszinten is standard, de be-vagy kikapcsolt állásáról csak a nyomógomb helyzete informálja a vezetőt. A központi kijelző itt ugyancsak erősen minimalizált, csak a rádióállomások adatai hívhatók le rajta.
Az elülső ülések eléggé keskenyek, de szolid oldaltartásuk van, és fejtámláik is masszívak. A hátsó szektorral kapcsolatban már az is dicséretet érdemel, hogy az autó négyszemélyes, sőt – mint a megfelelő ábrán látható – némi kompromisszummal egész tisztességes lábtér hozható össze. A koffer 290 literes alapmérete is abszolút elfogadható érték az autó méreteire való tekintettel, főleg hogy az elérhető maximum meghaladja az 1 köbmétert.
Az országúton
A 44 lóerő, amit a Spring villanymotorja nyújtani tud, látszólag nevetségesen kevés, nem is beszélve az ECO rezsimben elérhető kb. 30 lóerőről. Viszont ne feledjük: ennek az autónak az önsúlya az elektromobilok mintegy 2 tonnás átlagával szemben mindössze 970 kg! Nem is beszélve a már említett extra keskeny gumiabroncsokról; ezek mind hozzájárulnak egyrészt az alacsony fogyasztáshoz, másrészt az elfogadható dinamikához.
Utóbbival kapcsolatban persze abból kell kiindulnunk, hogy a Dacia Spring elsősorban városi autó, ahol az 5,8 másodperces 0–50 es sprint a közlekedés abszolút egyenrangú résztvevőjévé avatja. A 125 km/órás végsebességet azonban jobb nem forszírozni, de 80 vagy maximum 90 km/órára beállított limiterrel országúton sem leszünk mozgó akadály. A tesztelt alapverzióhoz egyébként csak 230V/10 amperes „háztartási” töltőkábel jár, de az autó természetesen sok egyéb módon is tölthető, lásd a műszaki adatokat. A gyárilag megadott hatótávolságok és a fogyasztási adatok szintén ott olvashatók, de ezzel kapcsolatban álljon itt egy egészen hihetetlen személyes tapasztalat: az autót Pozsonyban 221 km-es hatótávolsággal átvéve Komáromba érve (kb. 110 km) még 175 kilométer hatótávot jelzett a fedélzeti számítógép!!! Igaz, ehhez az egész úton 80 km/órára állított sebességhatároló, ECO rezsim és a 26 C-fok ellenére kikapcsolt légkondi kellett, de meg lehetett csinálni. Fogyasztásra átszámítva ez mindössze 10 kilowattórát jelentett 100 kilométerenként! Az alig 78%-ra lemerült aksit pedig elég volt 3 órára ráakasztani a konyhai stekkerre a teljes feltöltöttséghez, amelynek végén – nyilván az előző utazási paramétereket megjegyezve – 287 km-es akciórádiuszt mutatott a kijelző, lásd a megfelelő ábrát…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
