Alábbiakban közreadjuk a ciszterci iskolák spirituális teamjének gondolatait összefoglaló írást, melyet Tóth Balázs, a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium tanára írt és juttatott el szerkesztőségünkhöz.
Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.
Tandori Dezső: A damaszkuszi út
2026 tavasza akár egy új kezdet is lehetne a magyar katolikus egyház életében, erről írtak Gájer László teológiaprofesszor és Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát kitűnő publicisztikáikban. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen újfajta működésmódra van szükség, mert alapvetően megváltozott az a politikai és társadalmi környezet, amiben az elmúlt másfél évtizedben tevékenykedtünk. Ezt a változást sokan tragédiaként élték meg, de talán legalább annyian felszabadulásként. Szerintünk a számvetés és bűnbánat ideje ez, nem a nosztalgiáé.
Ez valódi kihívás egy olyan közéletben, ami szekértáborok mentén szerveződik, és (agy)törzsi védekező reflexek irányítják. Közénk tartozol, vagy ellenség vagy. Hogyan lehetne meghaladni ezeket az antagonisztikus ellentéteket? Például úgy, hogy nem pusztán az ideológiák, hanem az értékek mentén orientálódunk. Az értékek olyan célok, tájékozódási pontok ugyanis, amik valamennyiünk számára motiváló erővel hatnak, és csillagképekként eligazítanak minket egy folyton változó világban.
Három éve, egy krízis idején álltunk neki ennek a munkának akkor, amikor a fenntartó, a Zirci Apátság működését egy feljelentés alapján szentszéki vizsgálóbizottság tekintette át. Ez a helyzet természetesen rengeteg bizonytalansággal és új kihívással járt együtt, de nagy lehetőséget is jelentett. A Ciszterci Iskolai Főhatóság vezetőjeként Rubovszky Rita indította el és támogatta a szerzetesi karizma feltárására irányuló törekvésünket, amihez a pannonhalmi spirituális teamtől is hathatós segítséget kaptunk. Ennek a megkülönböztetési folyamatnak az eredményeként állt össze az az értékkatalógus, amit röviden szeretnénk ismertetni. Ciszterci önazonosságunk keresése során az alábbi identitáselemeket fedeztük fel, amelyek egyébként tökéletesen megfeleltethetőek a kismarosi ciszterci nővérek által meghatározónak tartott értékeknek.
Egyszerűség:
„Az egyház ragyog az épületeiben, de meghal a szegény emberek lelkében… Az Istenre kérlek titeket, hát nem szégyellitek magatokat mindezért? De legalább a kiadások miatt szégyenkeznétek!” (Clairvaux-i Szent Bernát)
Egyszerű az, ami mentes a fölösleges sallangoktól, felszínes külsőségektől, pazarlástól, a figyelmet a lényegről elterelő szemfényvesztéstől. Az egyszerű az természetes, és ezáltal közelebb visz a természethez, a teremtett világhoz.
Az egyszerűséget úgy is megfogalmazhatjuk, mint egyértelműség, lényeglátás, minimalizmus, áttekinthetőség, transzparencia, szerénység, könnyedség, fókuszáltság.
Családiasság:
„Képes az az ember részvéttel lenni testvére iránt, aki csak önmaga iránt van részvéttel, vagy szeretheti-e az igazságot, ha csak önmagát szereti? Az önakaratnak közös akarattá kell lenni, ami pedig a szeretet.” (Clairvaux-i Szent Bernát)
Családias számunkra az, ahol otthon tudjuk érezni magunkat. Ahol személynek tekintjük egymást, és nem eszköznek, vagy a tömeg egy arctalan elemének. Ahol minél kevésbé kell szerepet játszani, minél inkább bízhatunk a másikban, minél inkább önmagunk lehetünk.
Ahol a véleménykülönbségek nem idéznek elő ellenségeskedést, hanem egy teljesebb képet adnak az aktuális témáról. A családiasság más szavakkal kifejezve személyesség, bizalom, önfeledtség, őszinteség, demokratikusság, szinodalitás, egység, szeretet.
Közösség:
„Nem tudom belátni; hogyan lehet azt mondani valakiről, hogy él, mikor nem szereti azokat, akik környezetében vannak.” (Clairvaux-i Szent Bernát)
A közösség azt jelenti, hogy együtt többek vagyunk, mint külön-külön. Tapasztalatot jelent arról, hogy összetartozunk. Hogy számíthatunk egymásra, egymás segítségére. Közös az örömünk, és a nehézségben, szomorúságban is megértően és együttérzően egymás mellett állunk.
A közösségben való jóllét elengedhetetlen feltétele az erőszakmentes kommunikáció.
Úton önmagunk és Isten felé
„Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsőfok.” (Clairvaux-i Szent Bernát)
Úton vagyunk, vagyis haladunk, van iránya, célja a napjainknak, az életünknek. Szeretnénk egyre közelebb kerülni a saját lényegünkhöz, az önismeretünkhöz, a kibontakozásunkhoz, a szeretni tudáshoz és Istenhez, aki mindennek a forrása, társa, ihletője és segítője, sőt maga a cél.
Szolgálatot is jelent, hiszen felelősek vagyunk az útitársainkért is. Állandó újratájékozódást és újrakezdést igényel, mivel az eltévedés kockázatát is hordozza. Nélkülözhetetlen hozzá egy egészséges spiritualitás, és a folyamatos megtérés készsége és alázata.
Megművelés:
„Az erények nem mások, mint rendezett érzelmek.” (Clairvaux-i Szent Bernát)
A ciszterci intézmények kísérletet tesznek arra, hogy a világ egy kis részét megműveljék, és a rábízottakat a veszélyektől, káros hatásoktól megvédve keresztény/ciszterci értékek átadásával kibontakoztassák.
Egy iskolában, egy közösségben és egy lelki szolgálatban az ember, a gyermek, a fiatal kibontakozását, gazdagodását, és gyümölcstermő képességének serkentését törekszünk elősegíteni.
A megművelés tehát a hivatásunk, értékadás és értelemadás, ami céltudatosságot feltételez. Ezt a munkát a kegyelemmel együttműködve, a növekedés reményében, kreatívan és innovatívan, alkotói szabadsággal tudjuk végezni.
Hitelesség:
„Az első ajándék, amit Istentől kapunk, önmagunk vagyunk.” (Clairvaux-i Szent Bernát)
„Ami a jó irányt és egyenességet illeti, az abban áll, hogy a szentek sem megjelenésükben, sem tartásukban, sem szavaikban, sem tetteikben nem mutatkoznak kétértelműnek, nyakatekertnek, képmutatónak.” (Ford-i János)
Ezen áll vagy bukik minden, hiszen mindenki – teljes joggal – erre a legérzékenyebb. Ha hitelesek vagyunk, azt mutatjuk, akik vagyunk, nem azt, akik lenni szeretnék, vagy akinek látszani akarunk. Aki hiteles, az úgy áll a másik elé, hogy tudja és mutatja, ő egy küzdő ember sikerekkel és kudarcokkal, tudással és kételyekkel, bizonyosságokkal és tévedésekkel, erényekkel és bűnökkel.
Röviden összefoglalva ezek a mi irányfényeink, és bízunk abban, hogy a fenti értékek ismerete és elfogadása hozzájárulhat a dialógushoz és az együttműködéshez még a tőlünk nagyon különböző társadalmi csoportokkal való találkozásaink alkalmával is. A kegyelem a Szentírás tanúsága szerint ugyanis kifejezetten kedveli és megteremti az efféle pillanatokat.
Fotó: Ciszterci Iskolai Főhatóság (nyitókép); Fábián Attila (archív, illusztráció: Az elveszett idő nyomában – Momo a székesfehérvári ciszterci diákok előadásában című cikkünkből)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
