Az semmiképpen nem állítható, hogy a jászvásári római katolikus püspökség fennállásának 135. évében, egyházfői engedéllyel első alkalommal megtartott és havi egy alkalommal elrendelt bákói magyar nyelvű mise megoldaná a moldvai csángó magyarok harmincéves küzdelmét hitéletük anyanyelven történő művelése irányában.
Egy olyan magyar katolikus közösség életében számít mégis jelentős eseménynek, amelynek nemzedékei sem az iskolában, sem a templomban nem szólhattak őseik nyelvén, aki pedig ezért felemelte szavát, megfélemlítésben volt része.
A moldvai csángók magyar miséért való küzdelmét 1989 után többen is felvállalták, de olyan kitartóan senki sem, mint a pusztinai Nyisztor Tinka. Néhány falustársával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége képviselőivel együtt az 1990-től tisztségben lévő jászvásári püspöknél, az erdélyi megyéket képviselő gyulafehérvári püspökségnél, majd érsekségnél, a bukaresti érseknél, a fővárosi pápai nunciusnál és a Vatikánban is benyújtották a moldvai csángók ez irányú kérését.
Az egyházi méltóságok egyetlen alkalommal sem fogalmaztak meg konkrét elutasítást, de a legkülönfélébb kifogásokkal akadályozták meg, hogy elindulhasson a magyar misézés Moldvában. Petru Gherghel jászvásári püspök még attól sem rettent vissza, hogy félretájékoztassa a Szentszéket, mondván, hogy híveinek egy része csángó nyelvű misét követel, ami azért nem teljesíthető, mert ezen a nyelven nem létezik írásbeliség, tehát liturgia sem. Egy alkalommal pedig azzal érvelt a hozzá érkező pusztinai küldöttségnek, hogy csak akkor lehetne magyarul misézni, ha a hívek legalább 2 százaléka nem tud románul, holott magyar néprajzosok, szociológusok felmérése szerint a Moldvában élő mintegy kétszázezer római katolikusból negyven-ötvenezren (egyesek szerint hatvanezren) értik, beszélik a magyar nyelvet.
A moldvai csángók több ízben adták át a magyar mise érdekében megfogalmazott, több száz aláírással alátámasztott kéréseiket román és nemzetközi jogvédőknek, 1991-ben, budapesti látogatása alkalmával II. János Pál pápának is, 1999-ben Göncz Árpád köztársasági elnököt is tájékoztatták, Tytti Isohoomkana-Asunmaa finn képviselő az Európa Tanácsban is fellépett az ügy érdekében a 2001/15021-es ajánlás révén. De semmi nem volt elég ahhoz, hogy igazi áttörés szülessen. Magyar nyelvű miséket tartottak magánházaknál, udvarokon, közösségi házban. 2008-ban Pusztinán a Veszélyeztetett kultúrák – veszélyeztetett örökség elnevezésű bákói konferencia tudományos résztvevői számára miséztek magyarul a templomban, a helyiek kizárásával, egy évvel később Berszán Lajos zágoni származású pap tanár, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium akkori pusztinai végzőseinek celebrált anyanyelvű misét a helyi templomban.
Lehetünk-e optimistábbak a júniusi pápalátogatás után? Lehet-e számítani arra, hogy nemcsak Bákóban, hanem a többi csángó településen is megszólalhatnak azok a csodálatos énekek, amelyek nemzeti imánkhoz hasonlóan fogalmazzák meg egy közösség érzéseit, és ahol a pap is magyarul prédikál? Moldva katolikus egyházfője eddigi magatartását ismerve azt feltételezzük, a csángó bernyóc minapi meglazítása a pápa júniusi romániai látogatásának szól, de akár ez is elegendő lehetne, hogy a magyar misezárlat végképp feloldódjék.
Fekete Réka / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
