„Aki nincs ellenünk, az velünk van” – a kétarcú Kádár-korszak fridzsiderszocializmusa látszólag hatékonyan funkcionált, a hiánygazdaság megszűnt, az életszínvonal lassan emelkedni kezdett. A háttérben azonban ott leselkedett a szegénység és az eladósodás réme, a pártvezetés hitelből épített kártyavárat, amelynek összeomlása 1989 után elhomályosította a korszak néhány, valóban elismerésre méltó gazdasági eredményét.
„Aki nincs ellenünk, az velünk van” – hangzik a Kádár-korszak ismert szlogenje.
Alapjaiban rengette meg a korszak politikai irányváltása a kádárizmus átlagemberének fogyasztási szokásait és kultúráját. Rákosi jelmondata így hangzott: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” – a politikailag látványos különbség emberek életéről és haláláról dönthetett.
A II. világháború árnyai hosszúra nyúltak, 1949 és 1953 között a Rákosi-diktatúra súlyosbította tovább a válságot, 1956 reményei hónapok alatt hullottak porba. A „Vajon holnap is lesz elég áru?”, a lét-nemlét határán egyensúlyozó társadalmi rétegek kérdése továbbra is kortünet, generációs dilemma maradt.
A háború utáni újjáépítés, a fellélegzés időszaka a kommunista hatalomátvétellel és a fogyasztás drasztikus visszafogásával hamar lezárult. 1956 éles történeti határvonallá válhatott volna, ha a politika döntnökei nem Kádár János konszolidációját támogatják, aki a feledés és a meghamisítás kultúrájával meghatározta az 1989-ig tartó korszak mentalitástörténetét.
Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.
1962-ben a megtorlások időszaka lezárult, ezzel megkezdődött a nép teljes elnyomásán alapuló, elhibázott gazdasági irányvonal korrekciója. Az ellátás kiegyensúlyozottabbá vált, a hiány mérséklődött, a lakosság fogyasztási hajlandósága újra növekedni kezdett. Az aktív keresők száma az 1949-es 4 millióról a Kádár-korszak alkonyáig 5 millióra emelkedett, a foglalkozásszerkezeti struktúra átalakult, az urbanizációs trendek a mezőgazdaság zuhanásához, az ipar lassú növekedéséhez, majd a megjelenő tercier szektor berobbanásához vezettek.
1956 legnagyobb tanulsága Kádár számára az volt, hogy a „kisemberek” békés gyarapodását nem szabad hátráltatni, viszonylagos jólétük a politika oltárán fel nem áldozható: ez a rendszer legfőbb alappillére. Az 1960-as években Magyarország elindult a gulyáskommunizmus (alternatív megközelítésben a fridzsiderszocializmus) útján, kibontakozott a motorizáció és a modernizáció folyamata, valós esély mutatkozott a kispolgári életpálya megteremtésére.
Tátra téri Piac és Vásárcsarnok, Budapest, 1972 (Kép forrása: Fortepan/ Főfotó)
A dinamikus fejlődést elsősorban a KGST támogatásai fedezték, amelyek hiányában 1973-tól már csak a hitelekre támaszkodó, mesterséges „műjóléti rendszer” vált fenntarthatóvá. A fokozatos eladósodás nem volt egyedi jelenség, végső soron ez vezetett a keleti blokk felmorzsolódásához, majd teljes széteséséhez.
Ezek a háttérfolyamatok jórészt rejtve maradtak, Magyarország a „szocialista láger legvidámabb barakkja” cím büszke birtokosaként a látszatbiztonság, a látszatjólét korszakába lépett. Az árak alacsonyan tartása, a ki nem apadó állami támogatások, a rossz hatásfokkal operáló állami szféra együttesen mind a rendszer bukásához vezettek volna, de Kádár a forradalom tapasztalataiból kiindulva, a késleltetés eszközével megőrizte hatalmát.
A szegénységi küszöb alatt élők 1968-ban (Kép forrása: Fortepan/ Péterffy István)
A lakosság ugyan nem habzsolt, de egyre bátrabb költekezésbe kezdett. 1955 és 1980 között az egy főre jutó fogyasztás volumene több mint két és félszeresére, a fogyasztási cikkek vásárlása tízszeresére emelkedett, a politikai vezetés így akarva-akaratlanul is megteremtette a fogyasztói szocializmus modelljét.
ABC Áruház Budapesten 1969-ben (Kép forrása: Fortepan/ Főfotó)
A proletár lakókonyhát felváltotta a nappali, újra kelendővé váltak a luxus- és presztízscikkek. Míg az alapvető élelmiszerek, a közlekedés és a lakhatási költségek irreálisan alacsony áron maradtak, addig egy autó vagy egy lakás megvásárlása óriási anyagi tartalékokat emésztett fel. A háztartási eszközök a lakások modernizálásával népszerűbbé váltak, a tartós fogyasztási cikkek helyett a mosó-, hűtő- és porszívógépek, valamint az élvezeti cikkek (kávé, tea, cigaretta, szeszes ital) lettek a legkeresettebb termékek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
