Április közepén kezdte meg pasztorális munkáját Szabó Csaba Péter görögkatolikus lelkipásztor a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény lelki igazgatójaként; az intézménynek új vezetője Erdei Sándor. Első munkahetükön készített velük interjút terveikről, szakmai meglátásaikról P. Tóth Nóra. Az alábbiakban részleteket olvashatnak a Nyíregyházi Egyházmegye honlapján közzétett beszélgetésből.
Erdei Sándor április 16-án állt a Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény szolgálatába intézményvezetőként. Korábban, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat vezetőjeként már többször dolgozott együtt a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájával. A görögkatolikus egyház által működtetett gyermekvédelem elvi alapvetéseivel is egyetértését fejezte ki többek között azáltal, hogy bevezetőt írt a Szeretetre nevelni – Kézikönyv (nem csak) befogadó szülőknek című kötethez, amely a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat gondozásában jelent meg.
– Mi motiválta döntésében, hogy a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény vezetőjeként segítse tovább a családjukat vesztett gyermekeket?
Erdei Sándor: …a közös munka motivált, amit a múltban végeztem az Egyházzal. Több mint tíz éve már, hogy a vármegyében útjára indult a görögkatolikus gyermekvédelem, ennek a születésénél közreműködhettem. Egyrészt úgy, hogy átadtunk nevelőszülői ellátási feladatokat – akkor én a Hajdú-Bihar Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál dolgoztam –, s ennek során egykori kollégáim jöttek át az Egyházhoz, és ezekkel a kollégákkal volt egy élő, intenzív szakmai munkakapcsolat… Egy újfajta nevelőszülői képzést kezdtünk el fejleszteni az egyházi fenntartó munkatársaival. Ez azt jelenti, hogy az akkori jogszabályoknak és szakmai ismereteinknek megfelelően kidolgoztunk egy nevelőszülői döntéselőkészítő tréninget. Ennek volt az eredménye az említett könyv is, amely hiánypótló szakmai anyag, mert már jó ideje nem született olyan friss összegző mű, amely a nevelőszülői munkát segíti.
Minden gyermeknek a családban van a helye, ott neki a legjobb, ott tud leginkább kibontakozni; a fejlődése, a biztonsága ott érhető el a legnagyobb hatásfokkal (…) elsősorban a vér szerinti családjában: tehát a saját apukája és anyukája kell, hogy egy gyermeknek kötődést, szeretetet, biztonságot, védelmet, ösztönzést nyújtson. Viszont ismert számunkra az a jelenség is, amikor a gyermek a saját családjában veszélyeztetetté válik, és ilyenkor lehetőleg egy nevelőszülői családban kell elhelyezni, és ez is egy nagyon értékes, gyógyító közeg tud lenni egy gyermek számára.
(…) A nevelőszülő kiválasztása azzal kezdődik, hogy vizsgáljuk a jelölt motivációját, miért szeretne nevelőszülő lenni. A gyermekszeretet kinyilvánítása mellett meg kell látnunk minél pontosabban azt is, miért dönt valaki e hivatásszerű tevékenység mellett. Néha előfordul, hogy a jelentkezőnek nem lehet saját gyereke; ilyenkor a gyermek iránti vágy lehet az elsődleges motiváció, s a nevelőszülői hivatás keveredhet az örökbefogadás vágyával. Viszont a nevelőszülői hivatás alapvetően olyan vállalás, amikor a vér szerinti családból kikerül a gyerek veszélyeztetettség okán, s amelyben a további feladat: a vér szerinti családnak helyreállítani az erőforrásait, és újra befogadóvá tenni. A nevelőszülő ezt is segíti munkája során: hogy a gyerek visszakerülhessen a családjába. Ám ha az alapmotiváció a saját gyermek iránti vágyakozás, akkor megéli, hogy kapott egy gyereket: elkezdi megélni a szülőséget, ami után az elszakadás hihetetlenül nehéz lesz… A nevelőszülőknél vizsgáljuk az egyéb, hivatás vállalásra ösztönző motivációs háttereket és alkalmassági kritériumokat.
– Sok gyermeknek a családból való kiemelése után nincs intézményes férőhelye; kevés az alkalmas nevelőszülő, nincs mód testvérek egy gondozási helyen történő fogadására…. Milyen pluszt tudnak adni az egyházi fenntartásban lévő intézmények, nevelőszülői hálózatok?
Szabó Csaba Péter: Nekem is új a lelkiigazgatói feladat az intézményben. Eddig három évet tölthettem a balkányi lakásotthonban lelkivezetőként, így már korábbról kapcsolódom a gyermekvédelemhez és a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézményhez is. Az intézményt, lelki ellátottság szintjén még most próbáljuk újraértelmezni, hogy minél hatékonyabban tudjunk együttműködni a szakmai oldallal.
Az Egyháznak már a kora századokban is megvolt a Krisztustól kapott felelősségvállalása, mellyel igyekezett felkarolni az elesetteket, az árvákat, özvegyeket, időseket. Intézményünk védőszentje és névadója, Szent Miklós püspök sem csak pártfogóként van jelen intézményünk életében, hanem olyan személyként, aki a maga korában is számtalanszor segítette az elesetteket, ezzel is példát nyújtva mindannyiunknak. Az egyházi fenntartású intézmények esetében ez a feladat változatlan maradt: gyámolítani az elesetteket, felnevelni a család nélkül maradt gyermekeket, szeretni azokat, akik nehezen hiszik el, hogy őket bárki képes szeretni. Ami változott, hogy ehhez a szakmát is segítségül hívjuk annak érdekében, hogy ketten együtt tudjunk hatékonyan működni.
Erdei Sándor: A gyerekek számára nekünk kell adnunk különféle tőkeelemeket, hogy az életben boldoguljanak. Ehhez kellenek először is különféle fizikai, anyagi, tárgyi dolgok, melyekkel segíteni tudjuk őket alapszükségleteikben: élelmiszer, ruházat, gondoskodás…; emellett tudástőkét is kell számukra adnunk: taníttatás, neveltetés, tanfolyami oktatás, szakmához, diplomához juttatás…, valamint kapcsolati tőkéjüket is szükséges gazdagítani, hisz az életben a kapcsolatain keresztül képes leginkább az ember érvényesülni, közösségbe beilleszkedve jól együttműködni. (…) Ha bevonunk a gyerekek látóterébe, életébe további olyan értékes közösségeket, ahol megvan az emberekben az egymás iránti tisztelet, segítő szándék, az nagyon erős kapcsolati tőkét képez, mely később kamatoztatható. Például amikor munkát keres egy korábban gondozott gyermek, meg tudja kérdezni azt az ismerősét, egy egyházközségi tagot, akivel évekig együtt bográcsoztak a lakásotthon udvarán, hogy tudna-e segíteni neki e nagy életfeladatban.
Nagyon fontos a gyerekek önértékelését úgy javítani, hogy sikerélményeket adunk nekik. A sikerélmények minden esetben valamilyen tevékenykedtetési formán keresztül érvényesíthetők – legyen az akár a zenei nevelés terén, vagy sportban való részvétel során. Ha ezeknek a feltételrendszerét a legjobb módon tudjuk odairányítani, ahova kell, több sikerélményhez jutnak, önértékelésük helyreáll, életükben a fejlődésüket akadályozó stressz és szorongás szintjét csökkenteni tudjuk.
Az interjú szövege teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
