Maradt-e tere és létjogosultsága az etnikai politizálásnak? Hogyan bővíthető a magyar párt szavazóbázisa? Mivel magyarázza, hogy a pártegyesítés nem volt őszinte? Milyen stratégiát érdemes választania a Szövetségnek az államfőválasztásra és az európai parlamenti voksolásra? Csáky Pál korábbi miniszterelnök-helyettest kérdeztük.
Szeptember 30-án ismételten a parlamenti küszöb alatt maradt a magyar párt. Hogyan látja a Szövetség helyzetét, lehetőségeit?
Konkrétumokról igyekszem nyilvánosan nem beszélni, ugyanis nem szeretem azokat az embereket, akik a focipályán kívülről mindent jobban tudnak, zseniálisak, bekiabálnak a focipályán lévőkre. Én ennél sokkal jobban tisztelem azokat, akik helyi, regionális és központi szinten felvállalják a felvidéki magyarság problémáit. A kérdésére válaszolva, olyan helyzetben vagyunk, amikor meg kellene kérdezni több értelmes ember véleményét.
Csodálkozom azon, hogy a választások óta nem szerveződött olyan nyilvános fórum, konferencia, amelyen lehetőség lett volna a felvidéki magyar politika kilátásait elemezni. Egy ilyen tanácskozás eredményeinek összegzése a politika alakítóinak a dolgát is megkönnyítené, merre haladjanak tovább.
A választásokat követően felmerült, hogy az öt százalék alatti eredmény egyúttal az etnikai politizálás végét jelenti. Ön szerint maradt tere és létjogosultsága az etnikai politizálásnak?
A válaszom egyértelműen igen, hiszen van itt egy közösség, amely komoly és nehéz utóvédharcokat folytat. Ez a közösség az elmúlt harminc évben számtalanszor kifejezésre juttatta, hogy szüksége van egy vázra, amely képviseli a magyarság véleményét, és meg tudja szervezni a közösség aktivitásait is, ha erre szükség van.
Azt látom, hogy egy veszélyes kormánykoalíció alakult meg Szlovákiában, könnyen lehet, hogy különböző aktivitásokra a közeljövőben szükség lesz. Oda kell figyelni különösen az intézményeinkre, a jogainkra – ezt pedig nyilvánvalóan leginkább egy jól működő párt tudja megtenni.
Elgondolkodtató, hogy a Szövetség egyelőre csak részben felel meg ennek a feladatnak. El kell döntenie, hogy folklórközösségként működik-e tovább, amely az itt-ott való találkozásokra, a baráti kapcsolatokra épít, amely a lassú lecsúszáshoz vezet, vagy pedig ismét megpróbálja megszervezni magát politikai közösségként. Én az utóbbit szeretném. Ha nem lenne magyar párt, egy hatalmas vákuum keletkezne. Most mindenki az országos szintre figyel, miközben gondoljunk bele, helyi és megyei szinten az egyik legerősebb politikai erő a Szövetség.
A választási eredmény tükrében viszont adódik kérdés, hogyan bővíthető a magyar párt szavazóbázisa?
Látni kell azt, hogy számbelileg még mindig komoly, közel félmilliós közösség vagyunk. 2010 óta viszont a közösség körbe-körbe forog, és sok szempontból belterjessé vált. A belterjesség a tisztújítások alkalmával abban nyilvánult meg, hogy a figyelem arra irányult, az egyes járásoknak mennyi pozíció jusson, ahelyett, hogy mit és hogyan kellene csinálni.
Őszintének kell lenni az emberekkel. Az emberek azt látták, a pártegyesítés nem volt őszinte, és emiatt nem működött. Valószínűleg ezért is maradtak sokan otthon, vagy szavaztak át szlovák pártokra.
Ki kellene elemezni, régiókra lebontva, miért maradtak otthon az emberek, hiszen a részvétel a magyarlakta járásokban alacsony maradt. Már korábban is többször elmondtam, a mi legnagyobb ellenfelünk a választási küszöb. Ha a küszöb, ahogy 1990 és 1992 között három százalék lenne, nem lennének ilyen dilemmáink. Ezt a javaslatot folyamatosan napirenden kellene tartani.
Említette, hogy a pártegyesítés a választók szemében nem volt őszinte. Ön szerint ehhez mennyire járultak hozzá a Most-Híd platform távozó politikusai, akik néhány hónappal a választások előtt fordítottak hátat a Szövetségnek?
Az én szememben azok a politikusok, akik pár hónappal a választások előtt pártszakadást idéztek elő, és onnantól csak köpködtek a saját korábbi csapatukra, legalábbis erkölcstelenek. Véleményem szerint ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Szövetség öt százalék alatt maradt. Ezek az emberek évek óta úgy gondolják, csak az a világ létezik, csak az az út érvényes, amelyet ők javasolnának. Ha nem arra megy a Szövetség, akkor ők csapot-papot ott hagynak, miközben az út, amin elindultak a politikai megsemmisülésbe vezet. Ha a Szövetség ebbe az irányba indult volna, akkor most a teljes felvidéki magyar politika heverne romokban, és nem ők.
Tükörbe kell nézni, úgy gondolom, ezekkel az emberekkel a jövőben nem szabad közösséget vállalni. Viszont most kell elkezdeni egy gondolatmenet építését, amely sikeres lehet.
Az üzenetek szeptemberben a kemény maghoz szóltak, de nem terjeszkedtek ezen túl. Át kellene gondolni, hogyan lehet versenyképes a felvidéki magyar politika. Ehhez mindenképpen szükség van politikai munkára, az emberek azt akarják, hogy a politikusaik az őket érintő ügyekben véleményt mondjanak.
Jövőre a magyar közösség szempontjából is fontos választásokra kerül sor. Milyen stratégiát érdemes választania a magyar pártnak az államfőválasztásra és az európai parlamenti voksolásra?
A köztársaságielnök-választás kapcsán a stratégiát nagyon át kell gondolni. Egyfelől, ha van saját jelöltünk, akkor ezzel sikerülhet összefogni a magyar választókat, megerősítve a politikai közösséget. Másrészt egy a vártnál rosszabb eredmény inkább elbizonytalanító erővel hatna. Mérlegelni kell, melyik oldalon van a több pozitívum, és ennek alapján dönteni.
Az EP-választás esetén egyszerűbbnek látom a dolgot, hiszen az országos részvétel várhatóan ezúttal is alacsony lesz. Vagyis egy jó kampánnyal akár két mandátumot is szerezhet a magyar párt.
Ehhez az kell, hogy a törzsválasztóit jobban tudja mozgósítani a Szövetség, mint a szlovák pártok.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
