Történjék bármilyen globális horderejű dolog a nagyvilágban, egy biztos, az események után néhány órával megjelennek az első összeesküvés-elméletek is. Pár napon belül, köszönhetően a közösségi médiumok „áldásos” hatásainak”, már kocsmaasztaloknál, műkörmösöknél és a sarki közértben köszönnek vissza a legújabb teóriák. Függetlenül attól, mekkora valóságtartalma is van az adott információnak.
A koronavírussal kapcsolatban sem volt ez másként. Érdemes megfigyelnünk, hogyan változik egy-egy konteó népszerűsége. Ki beszél manapság a titkos kínai laborból kijutott kórokozóról, vagy arról, a globális pénzügyi rendszer bedöntésére szabadították ránk a vírust?!
Most a vakcina a divatos téma.
A mikrocsippelős marhaságok szerencsére tényleg kevés embert értek el, de sokakban gyanút keltett a tény, hogy ilyen hamar sikerült kifejleszteni egy működőképes vakcinát. Azok, akik korábban vajmi keveset tudtak az oltóanyagok fejlesztéséről, most bőszen háborognak, hiszen „egy rendes vakcinát három-négy évbe telik elkészíteni, mit keresnek itt ezek az újak”. Félreértés ne essék, a kérdés teljesen jogos, a csippes agyrémmel ellentétben érdemes vele foglalkozni és tisztességesen elmagyarázni a miérteket. Lesznek persze, akiket képtelenség meggyőzni arról, a vakcina nem átverés, s nem (csak) arra való, hogy a gyógyszerlobbi gennyesre keresse magát vele (mi tagadás, ez történik majd).
Sajnos nincs az az érv, ami „az én jobban tudom” betonfalát áttörné. Itt ragadnám meg egyébként az alkalmat, hogy köszöntsem azon olvasóinkat, akik szerint ez az írás is külön megrendelésre készült! Jó napot!
A válasz (legalábbis az egyik) sokkal prózaibb, mint elsőre gondolnánk. Ahogy jelen sorok írójának, az olvasónak és körülöttünk mindenki másnak, úgy a tudósoknak is központi szerepet játszott az életében a koronavírus. Vakcinafejlesztéssel foglalkozó szakemberek ezrei egész évben csak egyetlen dologgal foglalkoztak, minél előbb kifejleszteni egy hatásos oltóanyagot. Ráadásul a korábbi koronavírus okozta járványok (például a nálunk inkább MERS, máshol viszont a jópofa teveinfluenza néven ismert) kezelésére már voltak működő, bevált eljárások, sőt oltóanyagok is.
Volt honnan elindulni!
Az ugyanakkor mindenképp említésre méltó, hogy az egyik legígéretesebb hatóanyag, az amerikai Modernáé, már két nappal(!) azután elkészült, hogy január közepén kínai tudósok nyilvánosságra hozták volna a SARS-CoV-2 genetikai kódját. Mire az Egyesült Államokban megtörtént az első koronavírushoz kapcsolódó haláleset, a vakcinát már az egészségügyi hatóságok vizsgálták – javában zajlott a klinikai kísérletek első fázisa.
Az a prózai igazság, hogy a Modernának már májusban rendelkezésre állt az a konkrét vakcina, amellyel a következő hónapokban tömegesen oltják majd az embereket az USA-ban és Európa több országában is. Elsőre azt gondolhatnánk, emberéletek százezreit (csak az USA-ban 286 ezer áldozatot szedett a vírus) lehetett volna megmenteni, ha nem pepecselnek annyit az engedélyezéssel.
Könnyű azonban belátni, mennyi bioetikai, jogi és egészségügyi kérdést vet fel ez a gondolatkísérlet…
A fentiek fényében fontos kiemelnünk, hogy így is számos, máskor alkalmazott jogi akadály hárult el a vakcinafejlesztés elől. Olyan bürokratikus lépcsők, amelyek egyébként hónapokkal, ha nem évekkel tolnak ki egy-egy oltóanyag-engedélyezést, most egyszerűen át lettek ugorva. Különösen nagy ugrás volt például a klinikai tesztek három fázisának szimultán elindítása.
Normális esetben minden alkalommal megvárják az előző fázis végét, kiértékelik a kapott eredményeket, megbeszélik a tanulságokat, majd jöhet a következő fázis. A COVID viszont nem volt normális eset.
A klinikai tesztek három fázisa szimultán, párhuzamosan zajlott. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a végtermék (értsd: a kész vakcina) minősége bármiben is elmaradna egy szokásos vakcináétól. Az ugyanis a megkövetelt fázisokon ugyanúgy átment, mint „klasszikus” társai. Ha valakinek panaszra lehet oka, azok a kísérletben résztvevő önkéntesek. Őket ugyanis a szokásosnál komolyabb veszélynek tették ki azzal, hogy az első fázis tanulságai nélkül indították el a másodikat, illetve harmadikat. Önkéntesből egyébként rengeteg akadt. Épp néhány napja írtunk róla, tízezrével voltak olyanok, akik önként vállalták volna a fertőzést. Erre azonban végül (és egyelőre) nem került sor, csak olyan emberek vettek részt a teszteken, akik „természetes” körülmények között fertőződtek meg. Ez persze tovább lassította a fejlesztést, igaz, legfeljebb hónapokkal. Máskor, ritka betegségek esetében, éveket kell várni arra, hogy kellő számú fertőzött alanyt találjanak (azt hiszem, nem kell magyarázni, mennyire aggályos lenne például ebola-vírussal szándékosan megfertőzni önkénteseket).
Egy másik érdekes tény, hogy számos gyógyszerfejlesztő vállalat nekiállt saját szakállára felszaporítani az oltóanyagot, magyarul azelőtt kezdték el gyártani a vakcinákat, hogy azt engedélyezték volna a hatóságok.
Óriási versenyelőnyhöz jutnak, ha megkapják az engedélyt, ez világos, viszont az összes vakcina és a fejlesztésre költött milliók mehetnek a kukába, ha nem! Az eurómilliárdokban és elképesztő médiakitettségben mérhető haszon sokakat elcsábított. Azt sem szabad tehát elhallgatni, hogy a gyógyszerlobbinak, különösen az Egyesült Államokban, óriási szerepe van. Ne legyünk álnaivak, bizonyára lobbiztak is eleget.
Európában kicsit más a helyzet. Itt az Unió alá tartozó Európai Gyógyszerügynökség (EMA) hatáskörébe tartozik az egyébként igen bonyolult engedélyezési eljárás. Akit bővebben érdekel a téma, ITT utánaolvashat, mi most az egyszerűség kedvéért viszont csak nagy vonalakban ismertetnénk az eljárást, amelynek egyik lényeges eleme az volt, hogy
a szokásos gyakorlattal ellentétben az EMA már azelőtt elindította saját vizsgálatait, hogy véget értek volna a klinikai fázisok.
A vakcinák engedélyeztetése az ún. centralizált eljárás keretében történik, amely tulajdonképpen annyit jelent, hogy az adott oltóanyagot csak egy, az EMA hatásköre alá tartozó eljárásban bírálják el, illetve engedélyezik (vagy nem). Az ügynökség felügyeli azt is, az engedélyeztetési eljárásban résztvevő szakemberek semmilyen kapcsolatban se legyenek a gyógyszergyárakkal. Az, hogy az adott vakcina piacra kerülhet-e az Unióban, már az Európai Bizottság dönti el, ugyanakkor, és ezt nem lehet eléggé kihangsúlyozni,
a folyamat végén a tagállamok állnak!
Az adott tagállam határozza meg, az engedélyezett vakcina forgalomba kerülhet-e, és, ha igen, milyen rend szerint alkalmazzák majd. Szlovákiában (valamint Magyarországon, Németországban, Csehországban és az EU maradék 23 országában) tehát nem kerülhet forgalomba, illetve a vénánkba olyan oltóanyag, amelyet előtte ne hagytak volna jóvá az ország közegészségügyi szakemberei. Ha pedig már bennük sem bízunk, meg is ette a fene az egészet…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
