Sokak hirtelen, átgondolatlanul kimondott véleményével megyek most szembe. Mégis meg kell tennem, mert az írástudók felelőssége alól gyáván nem bújhatok ki. A Franciaországban történtek tömegeket késztetett állásfoglalásra. Engem is, egy ismeretlen magyar újságírót, aki nem az elvárásoknak, de a tisztességnek, az örök emberi normáknak akar megfelelni.
Legelőször is le kell szögeznem, a barbár vérengzéssel, a bosszú, a társadalmi közösség egy csoportjának ilyen fajta igazságszolgáltatásával nem érthetek humanistaként egyet, mely egy szélsőséges, felelőtlen, emberi értékeket nem tisztelő újság, gyalázkodásának megtorlása volt, mely a szatirikus lap 12 újságíró munkatársának lemészárlását eredményezte.
De nem érezhetek és érthetek egyet a sokak részéről felmutatott francia nyelven megfogalmazott, fehér lapokra írt szöveggel sem, melynek magyar fordítása „Én is Charli” vagyok” jelentésével. Ez egy átgondolatlan, tudatlanságból történő civil azonosulás, vagyis az újság (Charli Hebdo) szellemiségének felvállalása, melynek tartalmával a szöveget felmutató civilek véleményem szerint nincsenek tisztában, ellentétben a politikai meggondolásból támogatókkal.
A 2015. január 7-én történt, a szélsőséges szatirikus vicclap 12 halálos áldozatot követelő munkatársának Párizsban történt lemészárlásával kapcsolatban, az okozatról széles körben beszámoltak a lapok, elfelejtve megemlíteni az okozatot kiváltó okot.
Ennek a szatirikus lapnak újságírói, nem voltak tekintettel az emberiség évezredek óta meglévő írott és íratlan szabályaira. Örömüket lelték mindabban, ami perverz, ami mások vallási, emberi hitének meggyalázása, ami pusztítás és rombolás, és nem építés, ami túllépi azt a határt, ami már nem átléphető.
Ennek a lapnak a munkatársai nemcsak a Mohamed prófétát tisztelők táborát tették megdöbbentően gúny tárgyává, de a kereszténység és zsidó vallás híveinek hitét vallók táboráét is. Nem riadtak vissza a világon semmitől, hogy gúny tárgyává tegyék, azt, ami emberi érték. Nem kívánok egyetlen ilyen szélsőséges, gyalázatos karikatúra témájára sem utalni. Találnak rá példát a neten, azok, akik kíváncsiak a lap szellemiségére. Egy tűrési pont után, törvényszerű, hogy kicsordul a pohár. Chérif és Said Kouachi tettesek a maguk törvényei szerint megpróbáltak – de helytelenül, elfogadhatatlan formában – igazságot szolgáltatni. Ez nem fogadható el járható útnak.
A véres bosszúra a válaszok Európa-szerte és természetesen más földrészeken lezajlott, a lap áldozatul esett munkatársaival szolidaritást vállaló tüntetések. Valamint válasz a francia állam részéről történő anyagi kárpótlás, mely a támogatásokon túl és a rendőri biztosításokon túl lehetővé teszi az eddig 60.000 példányban megjelenő „szatirikusnak” nevezett, valójában szélsőségesen, emberi értékekre és hagyományokra tekintettel nem lévő, gyalázkodó lap egy millió példányszámban történő megjelenését. Ez persze rendkívül nagy anyagi haszonnal kecsegtető. A félre vezetett tömegek emberi értékektől távoli – tudatlan – azonosulásáról már nem is beszélve. Elvégre a hatalmon lévőknek a tudatlan, tájékozatlan tömegek ugyanakkor nagyon hasznosak, az uralkodás – a divida et impera – elv alkalmazása alapján.
Mindezt átgondolva felötlik néhány fontos kérdés:
A terror cselekményt elkövető két testvért miért kellett lelőni? Így nem beszélhetnek esetleg háttérben lévő megbízóikról sem.Az USA szeptember 11-éjéhez hasonlóan, vajon kiknek a hatalmi és anyagi érdeke fűződik a 12 emberáldozatot követelő tragédiához?Kik és mire használhatják fel a történteket?De az is megválaszolandó kérdés, hogy mint lehet és meddig, az örök emberi erkölcsi normákat következmények nélkül, büntetlenül meggyalázni? Önmagunkat, emberi mivoltunkat elpusztítani.Az álszent módon „sajtószabadságra hivatkozás”-nak nem lett volna ésszerűbb elejét venni? Ezt az emberhez méltatlan újságírói magatartást időben leállítani? Számolni az erre történő válaszadással?
Nem minden felekezet és nép olyan toleráns, mint a magyar, mely eltűri nemzeti ereklyéinek, hitének gyalázását, gúny tárgyává tételét, melyhez akár nagykövete is büntetlenül is asszisztálhat, vezetői pedig csöndben, kivárva meghúzzák magukat.
El kellene végre gondolkodni a jó ideje demokráciának nevezett anarchián, mert a gyalázkodás, a gyűlölet, az arra válaszoló bosszú, de a hallgatás sem old meg semmit. Vissza kellene térni az örök emberi értékeinkhez, elég lenne mindössze: a Tíz parancsolathoz.
Meg kellene végre érteni, a nagy, francia gondolkodó, René Descartes szállóigévé vált üzenetét:
Cogito ergo sum- Gondolkodom, tehát vagyok
január 9.
Orbán Éva
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
