Az örök manipuláció ismét, most Grúzia esetében.
Pedig miről is van szó? Van egy globális erőközpont korlátlan finanszírozással, szoros tervekkel, kidolgozott propagandával. Önmagában persze nem gond: mindenki mondja csak el a véleményét, a globális erőközpontnak is megvan erre a joga.
A gond az erőviszony. Ha bárhol hatalomra kerül egy olyan kormány, mely osztja az erőközpont álláspontját, akkor persze semmi gond: az erőközpont leveszi a terheket a kormány válláról, alig kell költeni propagandára, mert a „független” médiák – azaz melyek az erőközpont vonzásában állnak – ingyenesen megteszik ezt.
Márpedig minden a propagandán múlik. Olyan ez, mint a reklám: hiába állítja elő valaki a világ legjobb termékét, esélye nem lesz, ha nincs pénze reklámra, hiszen enélkül az emberek meg se fogják ismerni a terméket.
Még inkább ilyen a politika. Bármit be lehet állítani jónak és rossznak is, csak a keretezésen múlik.
Ha tehát bárhol olyan kormány kerül hatalomra, mely nem osztja az erőközpont álláspontját, akkor pont olyan helyzetbe kerül, mint a termékgyártó, akinek nincs pénze reklámra. Bármit tehet, minden rossznak lesz beállítva a „független” médiák által.
Mi a kiút? Egyrészt létre kell hozni saját médiákat, ami jellemzően törvénytelen, a liberális demokráciák jogrendje jellemzően úgy van kitalálva, hogy illegálisnak minősüljön a kormány általi finanszírozása a propagandának. Azaz trükközni kell, meg kell sérteni a törvényeket. Ami önmagában már támadási felületet ad.
A másik pedig a globális erőközpont korlátozása. Ezt közvetlenül elérni képtelenség, egy kormány se képes megfosztani pénzétől az erőközpontot. Marad az, hogy az erőközpont médiái legalább legyenek kötelezve, hogy magukat ne rejtegethessék. Tulajdonképpen ez a „civiltörvény”: az idegen pénzekből finanszírozott szervezetek ne titkolhassák el, hogy idegen pénzekből finanszírozott szervezetek.
Érthető a tiltakozás, hiszen ez hatalmas csapás az erőközpont számára: immár nem lesz mondható, hogy „függetlenek” kritizálják a kormányt.
A modern liberalizmus egyik alapja: sose szabad nyílt lapokkal játszani. Nem szabad elismerni, hogy itt egy választott hatalom és egy nem megválasztott globális csoport harca zajlik, hanem azt a látszatot kell kelteni, hogy egy diktatórikus hatalom küzd saját állampolgárai ellen.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
