Cirill

Ma van Bulgáriában az írásbeliség napja. A hagyomány szerint Cirill és Metód napja május 11., ez azonban átszámolva az új naptárra május 24.

A legviccesebb dolog persze az, hogy a cirill ábécé nem Cirill és Metód találmánya. Ők egy másik ábécét találtak ki, a glagolita ábécét, de az nem terjedt el soha. Viszont a balkáni szlávok mindenképpen saját írást akartak, szabadulni akartak a görög írástól. Ennek fő oka: nyelvészeti, de politikai is.

A görög ábécének 24 betűje van. Ez abszolút megfelelt az ógörög nyelvnek, ott majdnem teljes betű=fonéma egység volt, de még a későbbi görögnek is nagyban megfelel. A mai modern görög esetében már vannak persze egyes problémák:

• egyes betűk feleslegesek, hiszen a mai görögben nincsenek rövid és hosszú magánhangzók, tövábbá nincs “ü” hang se, ahogy nyílt és zár “e” megkülönböztetés sincs, márpedig mindezekre van betű az ábécében, hiszen ezek a hangok léteztek az ógörögben – ezeket a betűket mind a mai napig használja a mai görög nyelv, ezért is nagyon nehéz az újgörög helyesírás, kiejtés alapján nem tudható az írott alak, az az kb. mint a magyar j/ly esete, csak sokszorosan,
• másrészt pedig az ejtés változott, ill. új hangok jelentek meg az ógörög kor óta, így ma vannak olyan hangok a görögben, melyekre nincs saját betű, pl. “b”,”d”, “g”, “c”, “dz” – ezeket a mai görög írás több betű kombinációjával jelzi.

A szláv esetében a helyzet ennél is bonyolultabb volt, a szlávban sokkal több hang volt, mint a görögben, így a görög betűk egyszerűen nem voltak elegek. Márpedig a kezdetben görög betűkkel próbáltak szlávul írni.

A nyilvánvaló megoldás egy teljesen új ábécé volt. Ezt alkották meg Cirill és Metód. Viszont a betűk nagyon szokatlanok voltak. Máig vitás, hogy a glagolita betűk hogyan lettek. A fő vélemény szerint Cirill és Metód önálló találmányai, de talán az örmény és a grúz betűk – melyeket jól ismertek – hatottak rájuk.

A másik megoldás a görög írás meghagyása lett volna, egyszerűen a görög betűkhöz mellékjelek rendelése. Ez viszont zavarónak tűnt.

A cirill ábécé tulajdonképpen a két elképzelés közti kompromisszum eredménye. Cirill és Metód tanítványai eldöntötték:

• ahol lehet, átvenni a görög betűt, annak hangértékében,
• minimálisra csökkenteni a mellékjeleket,
• a görög betűket, ahol lehet, kissé átformálni, de jól megkülönböztethető módon, közeli hangok jelölésére,
• új betűalakokat csak ott kitalálni, ahol végképp nem lehet megoldani a helyzetet.

Az eredeti cirill ábécében 45 betű volt, ebből 40 alapbetű és 5 csak görög szavak átírására, ez utóbbiak természetesen az adott betűkkel azonosak.

A 40 alapbetű:

• a betűk több mint fele a görög betűvel azonos, azonos hangértékben (természetesen a bizánci ejtés, nem az ógörög ejtés szerint), néhol kissé leegyszerűsített rajzzal: lásd pl. Л, ami a görög Λ apró módosítása, de máig látható cirillban az eredeti alak is, sőt kézírásban ez a gyakoribb, ezek amolyan írásmódbeli alternatívák,
• pár betű kissé módosítva lett eltérő hangérték miatt: erre jó példa a Б betű “b” hangértékben, mely a “v” hangértékű В görög betű módosítása – a В ejtése az ógörögben még “b” volt (lásd, a betű hagyományos magyar neve ezért “béta”), de ez már a korabizánci korban “v” lett, a szlávban viszont volt “v” és “b” külön fonémaként, így az előbbire maradt a В, utóbira meg ennek módosítása, a Б,
• a “jés” szláv jelöléshez egyszerűen az adott betűhöz balról hozzá lett kapcsolva az I betű egy vonallal, pl. Ꙗ, ami jésített A – a késő középkorban ez egyszerűsítve lett Я alakra, egykor szinte minden magánghangzónak volt ilyen alakja, mára ezek nagyobb része kihalt okafogyottság miatt,
• a görögből teljesen hiányzó mássalhangzókhoz át lett véve az eredeti Cirill-Metód ábécé megoldása, ezek: Ж, Ш, Ц, Ꙉ, Ч,
• a szláv magánhangzók száma a göröghöz képest dupla volt, így itt is sok új betű lett: Ѧ, Ѫ, Ъ, Ꙑ, Ь, Ѣ – mind az eredeti Cirill-Metód ábécéből

Néha egyenesen szolgai másolás történt a görögből, erre jó példa az eredeti cirill “u” betű, mely kettősbetűként indult, a görög ΟΥ alapján ОУ lett. Ennek oka, hogy az ógörögben nem volt “u” hang, az ΟΥ eredetileg hosszú zárt o hangot jelölt, de már a klasszikus kor végére “u” lett (az ógörög tanításában az “u” ejtés a bevett), s ezt vette át a szláv is, csak a késő középkorban lett belőle szimplán У, de az egyházi szláv könyvekben, feliratokban máig sokszor ОУ van.

Természetesen az eredeti cirill sokat fejlődött. Több betű esetében történtek változások. Továbbá az egyes szláv nyelvekben az ejtés nem feltétlenül azonos.

Jelenleg a szláv nyelvek közül kizárólagosan cirill írású az orosz, az ukrán, a belarusz, a ruszin, a bolgár (ideértve a macedónt is). A bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelv esetében a kérdés alapvetően politikai:

• a horvát hivatalosan csak a latin ábécét fogadja el,
• a bosnyák elfogadja a cirillt és a latint is, de a latin aránya 90+ %,
• a montenegrói elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a latint preferálják, de a cirill használata elterjedt, bár a latin ma jóval erősebb,
• a szerb elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a cirillt preferálják, de a latin használata széleskörű a hétköznapokban, viszont a cirill számít a “hazafiasabbnak”.

A szovjet múlt maradványaként több ex-szovjet nyelv nem-szláv nyelv máig cirillbetűs, a legfontosabbak: a mongol és a tadzsik. Ezeken kívül a kazahnak és a kirgiznek van cirill és latin írása is, a cirill jelenleg sokkal elterjedtebb, de hivatalos terv a latin kizárólagos használata.

A Szovjetunióban kötelező volt a cirill ábécé használata minden kisebbségi nyelv számára. Kivételt csak azok a nyelvek kaptak, melyeket az állam elismert mint hosszú írásbeli hagyománnyal rendelkező nyelveket. Így kapott mentességet az észt, a grúz, a lett, a litván, az örmény.

Ha egy bolgár embert idegesíteni akarunk, meg kell kérdezni tőle: “ti miért az orosz ábécét használjátok?”, fokozott alakban: “véget ért már 30 éve a kommunizmus, s ti még mindig az orosz ábécét használjátok???”. Ugyanis éppen az oroszok vették át a bolgároktól a cirill ábécét, s nem fordítva. S persze minden bolgár tisztában van vele, hogy a cirill ábécét a világ 99 %-a orosz ábécének hiszi, s hogy ez ellen nem lehet semmit se tenni, viszont ez csak növeli az idegességet.

Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »