Az EP-választás után elvileg úgy tűnt, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság méltán hírhedt elnöke nyugodtan hátradőlhet, megszerezte a szükséges többséget az Európai Parlamentben ahhoz, hogy biztosítsa újabb ötéves mandátumát. Hiába van azonban az EPP-nek, a meggyengült szocdem S&D frakciónak és a progresszív Renew Europe-nak több mint négyzáz mandátuma, a döntés elsősorban nem az EP-n múlik. Von der Leyen számára az igazi harc a választások utolsó éjjelén kezdődött, és egykori kollégája vált a legnagyobb ellenségévé – egyelőre.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke ugyanis módszeresen igyekszik távol tartani von der Leyent azoktól a tárgyalásoktól, amelyeken épp a bizottsági elnök jövőjéről szólnak.
Michel és von der Leyen kapcsolata mindig is feszült volt, ám ez utóbbi most kiszolgáltatott helyzetbe került – neki van szüksége mások támogatására, és az eddig alkalmazott ideológiai-politikai magasló a visszájára fordult.
Michel azt javasolta, hogy zárják ki az uniós vezetők és tanácsnokaik június 17-i üléséről von der Leyent. Ez nyílt támadás a bizottság leköszönő elnöke ellen, ezen az ülésen fognak először tárgyalni arról a tagállamok, hogy hogyan nézzen ki az Európai Bizottság új vezetése.
Mivel a találkozó informális jellegű, ezért Charles Michelnek joga van eldönteni, ki vehet részt az ülésen, és ki nem.
Tegyük rögtön hozzá, hogy Ursula von der Leyen részvétele a tárgyaláson bizonyos szempontból lényegében összeférhetetlenség lenne. Ő ugyanis az Európai Néppárt csúcsjelöltje, vagyis hivatalosan is a bizottsági elnöki szék várományosa. A jelöltekről szóló zártajtós tárgyalásokon pedig vagy minden szóba jöhető jelölt jelen van, vagy egyik sem – a logika így diktálná.
Michel is erre hivatkozik, ám a liberális sajtó, elsősorban a Politico ezért keményen támadja. Nem csoda. Ursula von der Leyen az elmúlt három évben az amerikaiak meghosszabbított kezeként irányította az EU-t, így az Amerikában szerkesztett brüsszeli Politico nyilvánvalóan elégedett volt ezzel az állapottal.
Abban ugyanakkor van valami, hogy az összeférhetetlenség Michel esetében is felmerülhet. Egyes információk szerint ő akarja váltani Josep Borrelt az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztján, ami egyik e az EU négy legfontosabb csúcspozíciójának. Így Michel részvétele a tárgyaláson szintén kérdéseket vet.
Persze, az is lehet, hogy csak a von der Leyen mellett lobbizó lapok szokásos narratívágyártásáról van szó. Ám a politikai küzdelem igen látványosan mutatja, hogy Brüsszelben is nagy a feszültség, és az EP-választásokon többséget szerző mainstream pártok pozíciói meggyengültek – és nem a választási eredmény miatt, hanem az eredmény egyes tagországokra gyakorolt belpolitikai hatásai miatt.
Franciaországban előrehozott választásokat írt ki a súlyos veszteséget szenvedő Emmanuel Macron elnök, Belgiumban megbukott a kormány, Németországban is előrehozott választásokról beszélnek, miután a CDU/CSU győzött, az AfD pedig a második legerősebb pártként került ki az EP-választásból.
Az új Európai Bizottságot novemberben fogják beiktatni, tehát a következő hónapokban zajlanak majd le a tárgyalások a tagállamok között. Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok egyhangú döntésével jelölik, a jelölést pedig az Európai Parlament abszolút többséggel hagyja jóvá.
Ursula von der Leyen 2019-ben csak azért került a Bizottság élére, mert a fő esélyes, Manfred Weber (EPP) elfogadhatatlan volt elsősorban a közép-kelet-európai országok számára. Végül Emmanuel Macron francia elnök vetette fel von der Leyen nevét (nyilván Angela Merkel hallgatólagos javaslatára) és a jelölésért cserébe Franciaország megkapta az Európai Központi Bank elnöki posztját, amit Christine Lagarde foglalt el.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
