Bukásra ítélve

A pillanat uralásának akadnak nagymesterei a kormány körül, ám elérkezhet a pillanat, amikor a hatalom gyakorlói is szembesülnek azzal, hogy a rendszer nem csupán különböző uralt pillanatok sokaságából áll össze egésszé. Lehet uralni a pillanatot rezsicsökkentéssel, migránsellenes kampánnyal, sőt még gyurcsányozással és sorosozással is, ám a gondolkodó ember Orbánék minden érdemét elismerve előbb-utóbb megunja ezeket. A választásokat persze nemcsak a gondolkodó emberek döntik el, de az agymosás komoly kockázatokkal jár. Az ebül szerzett szavazó ebül vész el.

A miniszterelnök pénteken az állami rádióban azt mondta, az oktatás átalakításával jó irányba indultunk el. Mondta ezt nyilvánvalóan annak tudatában, hogy felmenti köznevelési államtitkári pozíciójából Czunyiné Bertalan Juditot. Azt a Czunyiné Bertalan Juditot, akit tavaly a kormányfő az egyik legtehetségesebb politikusnak nevezett, „nemcsak a nők között, hanem általában”.

Abban, hogy állítólag jó irányba indultak el, mégis leváltják a terület felelősét, könnyű lenne logikai bukfencet találni, ha nem tudnánk, hogy az államtitkár menesztése az avítt hatalomgyakorlási technika része csupán. Áldozatot mutatunk fel, bizonyítva a kompromisszumkészséget – csakhogy ezúttal nem nyeretlen kétévesek ülnek az asztal túloldalán, hanem olyan emberek, akik jól tudják, hogy Czunyiné nem megalkotója, csupán egyik végrehajtója volt az oktatás reformálásának (vagy deformálásának). Vagyis nem a pillanatot, hanem a nagy egészt nézve menesztésének nincs valódi értelme.

Hírdetés

Az oktatáspolitika válságára utaló másik jel, hogy Czunyiné Bertalan Juditot nem hagyták az út szélén, hanem – a bukás látszatát kerülendő – kinevezték digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztosnak, ami sokkal izgalmasabb kihívás annál, mint amennyire rosszul hangzik. Az oktatás fejlesztésének egyik legfontosabb területe ez, ahová elegánsabb lett volna tudatosan kinevezni egy szakembert, mintsem az élére buktatni egy politikust. A hatalom arroganciájáról árulkodik a Fidesz-frakciónak a pedagógusmegmozdulásokkal kapcsolatban kiadott négy és fél soros közleménye is, amelyben kerek perec leszögezik: „MSZP-sek, gyurcsányisták, bajnaisták, LMP-sek, liberális pártaktivisták és olyan, Soros György által pénzelt civil szervezetek hergelik a pedagógusokat és szervezik a tüntetéseket, akik legutóbb még a bevándorlók mellett tüntettek.” Van ebben a mondatban minden, mint a búcsúban.

Kedden megtartja alakuló ülését a köznevelési kerekasztal. A hangolás az előbbiek fényében nem sikerült túl finomra. Ha hozzátesszük, hogy az idézett rádióműsorban a miniszterelnök ékek beverésére is kísérletet tett, bizony kijelenthető: sok megbántott ember ül majd a kerekasztal körül. Azt mondta: köszönet illeti a társadalmat az áldozatért, lévén a pedagógusok már 700 milliárdot megközelítő forrásbővülést kaptak, és sem a rendőrök, sem az ápolók nem mondták, hogy ők akarnak előbb béremelést. Ezt a megosztó technikát biztos nem hit- vagy erkölcstanórán tanították. De remélni lehet, az érintett ágazatok képviselőiben lesz annyi bölcsesség, hogy a politikai szándék ellenére sem fordulnak egymás ellen.

A következő hetekben kármentés várható. Alighanem gyengíteni fogják a Kliket, több autonómiát kapnak az iskolák, netán az intézmények vissza is kerülnek helyi fenntartásba ott, ahol ezt az önkormányzatok vállalják. Az erő mellett a józan ész és a lélek is megjelenhetne végre a hatalomgyakorlásban, most ehhez jött el a pillanat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 08.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »