1100 évvel ezelőtt egy tinédzser lány borzasztó kínok között fejezte be életét Angliában: az orrát és ajkait levágták, a koponyáján végzett vizsgálatok pedig arra utalnak, hogy minden valószínűség szerint még meg is skalpolták.
Senki nem tudja, miért csonkították meg a lány arcát, de a szakértők szerint a korban ez egy bevett, a nőket sújtó büntetésforma lehetett. Az Antiquity tudományos folyóirat nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a koponya a legkorábbi, angolszász időkből származó lelet Angliában, amelyen megtalálhatóak az arccsonkítás jelei.
„Egyelőre csak találgatni tudunk, mi történhetett” – nyilatkozta a LiveScience tudományos hírportálnak a tanulmány egyik vezető kutatója Garrard Cole, a University College London Régészeti Intézetének tiszteletbeli kutatója.
A koponyát az 1960-as években fedezték fel Angliában, a Hampshire megyei Oakridge faluban egy építkezés során. A koponyát nem vizsgálták meg, hanem egyenesen a Hampshire Cultural Trust gyűjteményébe került. A koponyára egy a gyűjteményt érintő vizsgálatot követően nemrég talált rá Cole: „a koponya felületét még föld borította, amely mutatta, hogy még nem vizsgálták meg”.
Az anatómiai vizsgálatok és a DNS-analízis során kiderült, hogy a koponya egy 15-18 éves lányé volt. A kránium radiokarbonos vizsgálata során pedig megállapítást nyert, hogy a lány úgy Kr. u. 776-899 között élhetett. A fogak izotópos vizsgálata pedig azt is elárulta, hogy a tinédzser Közép vagy Délkelet-Angliából származott, azaz lényegében idegen volt Oakridge környékén.
A csapat a koponya felületét is megvizsgálta: az orrnyílás és száj környékén lévő csontfelületen komoly sérülést mutatkozott, amelyeket Cole szerint „egy éles, vékonypengéjű fegyverrel okoztak”. Cole hozzátette, ez a fegyver az angolszász uralom alatt Kr. u. 410-1066 között, nagy valószínűséggel egy vaskés lehetett. „Más pengével rendelkező fegyver, például egy kard, valószínűleg túl nehéz és ormótlan lett volna a feladat elvégzéséhez” – tette hozzá Cole.
A csapat a koponya homlokrészén egy nem túl mély vágást is talált, amely arra utalt, hogy az áldozat haját a fejbőrrel együtt eltávolították a koponyáról. Cole megjegyezte, hogy a skalpolás rendszerint több sérülést hagy a koponya felszínén, de mivel az több száz évet töltött a föld alatt, ezeket a vágásokat az idő vasfoga eltüntette a csont felületéről.
A tinédzser lány nagy valószínűséggel nem élte túl a traumát, mivel az orr és a száj környéki csontsérüléseken nem mutatkoztak a gyógyulás jelei. A tanulmány szerint a skalpolás és az ajkak eltávolítása még túlélhető lett volna, de az orr levágása valószínűleg megsértette az artériás hálózatot, amely heves vérzést okozott, így az áldozat a saját vérébe fulladt bele.
A büntetés okairól a kutatók csak találgatnak. Nem tudják, hogy lincselés történt, vagy a helyi hatóságok ítéletvégrehajtása keretében történt a brutális kivégzés, valamiféle súlyos vétek vagy deviancia megtorlásaként. Cole szerint az azonban bizonyos, hogy „az arccsonkítás a nőknél, illetve a kasztrálás a férfiaknál, egy régi, jól bevált gyakorlat volt szerte a világon.” A brutális büntetésforma 10. század folyamán már az angolszász uralkodók törvénykönyveiben is megjelent.
„Tudjuk, hogy az arccsonkítás gyakorolták, de azt nem tudjuk, hogy milyen gyakorisággal alkalmazták” – magyarázta Cole.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
