Brüsszel nem akarja kifizetni a schengeni külső határt védő magyar kerítés költségeinek arányos részét. Ezt üzente meg most Gyurcsányné által.
Ne legyenek kétségeink, ők továbbra is a nagy terven dolgoznak: határvédelem helyett határ” menedzsmentet” akarnak. Magyar határvadászok és honvédek helyett Frontexet. Jogi határzár helyett a “menekülők” befogadását és (kötelező) szétosztását.
Gyurcsányné szerint Magyarország “egyre távolodik” Európától. Egy viszonylatban biztosan, hiszen nálunk nincsenek no-go zónák; nem kell attól félnünk, hogy fényes nappal metró, vagy vonat elé löknek minket; autóval vagy kamionnal hajtanak a tömegbe; esetleg késelés áldozatává válunk.
Képzelgésnek tartja a migrációt.
A távozó brüsszeli bizottság mindent megtesz azért, hogy még hivatali ideje alatt visszafordíthatatlanná tegye a tömeges betelepítést. Ezért nem adnak pénzt a migrációt valóban feltartóztató intézkedésekre, mint például a magyar határkerítésre. A bevándorláspárti NGO-k uniós támogatását bezzeg kétmilliárd euróra növelték. Ezek a magukat “civilnek” nevező NGO-k buzdítottak tartózkodásra, vagy nemmel szavazásra a 2016. októberi kvótaellenes népszavazáson, és gyengítették perlési politizálással a magyar határrezsim szigorát, például pszichológusok alkalmazásának tilalmával a magukat homoszexuálisnak mondó migránsok ügyének vizsgálatánál.
Az új hétéves uniós költségvetés tervezetében a források kifizetését migránsok befogadásához kötnék. Egy másik, ehhez kapcsolódó javaslat a központi kormányok helyett az önkormányzatokhoz utalná az uniós források felhasználását, azt remélve, hogy a haszonleső önkormányzatok majd verik a bevándorlást elutasító fővárosokban az asztalt.
A nemrégen brüsszeli képviselővé vált Dobrev Klára nyilatkozataiból a lejárt szavatosságú kommunikációs panelek csengenek vissza. Most éppen a korábban a Juncker-bizottság által már elismert határvédelmi költségek megtérítése ellen kampányol. Az ő világukban csak az “európai” szolidaritás, vagyis a kötelező szétosztási kvóta létezik, miközben a visegrádi országok már a 2016. II. félévi szlovák uniós elnökség idején az asztalra tettek egy azzal egyenrangú megoldást a rugalmas szolidaritásról.
Ennek lényege, hogy azok az országok, amelyek – például a Nemzeti konzultáció és a 2016. októberi népszavazás eredményeként – nem akarnak a migránsok betelepítésében részt venni, a külső határok védelmére és a humanitárius segítéség helybe, közvetlenül a nélkülözőkhöz szállítására összpontosítják erejüket.
Magyarország pont ezt teszi. A schengeni külső határok védelme egy kötelezettség, amely pont azt a célt szolgálja, hogy a schengeni övezeten belül fennmaradhasson a mozgás szabadsága. Az újkori népvándorlást látva, ma ehhez határkerítés és jogi határzár kell. A migránsok befogadása ezzel szemben egy “választott” feladat, amire már egyre kevesebb ország lakossága hajlandó.
Amikor Gyurcsányné és a többi bevándorláspárti ellenzéki EP-képviselő a most induló önkormányzati kampányban “Európáról” beszél, legyünk annak tudatában, hogy az ő Európájuk a hivatalából távozó brüsszeli Bizottság, a Soros-hálózat és a bevándorláspárti NGO-k Európai Egyesült Állama.
Kiszelly Zoltán
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
