Saját szemével látta Nagy Imrét a Parlament erkélyén az akkor éppen csak tízéves Bródy János 1956 október 23-án, két nappal később pedig szemtanúja volt a véres csütörtöknek is. A legendás zenész a Mandinernek idézte föl emlékeit a forradalomról. Bródy úgy látja: a kommunista hatalom tervezhette meg az eseményeket, amelyek aztán kicsúsztak az irányításuk alól. A zenész gyerekkori forradalmi élményei visszaköszönnek szövegeiben is: a híres sárga rózsa-motívum ezekre vezethető vissza.
(…)
„(…) Azon a kedden, 1956 október 23-án ötkor vége volt a tanításnak, s ahogy kiléptem az utcára, láttam, hogy népek menetelnek. Érdekesnek látszott, hát velük mentem. Emlékszem, ahogy ott állunk a Parlament előtt, a közvilágítást viszont addigra kikapcsolták. Sokan újságpapírt csavartak össze és gyújtottak meg, egy ilyen fáklyát nekem is a kezembe nyomtak. Volt az egészben valami felnőtté avatási szertartás-szerű. A gyereknek ugye mindig azt mondják, hogy ne játsszon a tűzzel, én meg ott álltam azzal a fáklyával.”
Eközben Nagy Imre a Parlament erkélyén állt.
„Láttam őt, de nem hallottam, mit mond. Csak azt hallottam, hogy a tömeg fujjol. Később tudtam meg, hogy elvtársként köszöntötte a tömeget, azért.”
(…)
„Így is életem legnagyobb pofonját kaptam apámtól, amikor jó nagy késéssel hazaértem.”
(…)
„(…) Végignéztem, ahogy lövik a tömeget a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről. Úgy láttam egyébként, hogy az orosz tankok a tetőn lévő ávósokat lövik. Azt már később gondoltam végig, Magyar József dokumentumfilmjeinek hatására főleg: ahhoz, hogy október 24-én hajnalban Fehérvárról már itt legyenek az orosz tankok, nagyjából 22-én mozgósítani kellett, ki kellett adni a parancsot. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az egész balhé el volt tervezve előre a hatalom részéről. Ezt erősíti az is, ahogy a fiatalok lengyelek melletti szolidaritási tüntetését kezelték. Betiltás, engedélyezés, aztán újból betiltás, kemény Gerő-beszéd… Gyanús, hogy az volt a terv: legyen egy kis balhé, azt majd jól megoldják, rendet raknak, helyreállítják a »törvényes rendet« és a hatalom jól jön ki az egészből. Ha így volt: az akkori hősök bizony nem várt módon és erővel nehezítették meg a dolgukat.”
Bródy János gyerekkori 1956-os élményei mindenesetre beépültek a magyar kultúrába. A máig sokat énekelt, Bródy szövegeiben visszatérő hervadt sárga rózsa-motívum is ezt jeleníti meg: az illúzióvesztést egy rendszerben. (…)
Mandiner.hu, Bródy János: “Életem legnagyobb pofonját kaptam akkor”
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
