Nemzetállamiságot támadó szavaik dekódolása igen könnyen megy: szerintük országunk ellensége keresztény, büszke rá, hogy keresztény, valamint magyar, s büszke rá, hogy magyar.
„Az emberek a tetteinket mérlegelik, Isten viszont a szándékainkat.”
(Kempis Tamás)
Furcsa népség a bolsevik. Akár a betokozódott baktérium, sokszor étlen-szomjan is képes az évtizedes túlélésre, hogy friss táptalajt kapván új erőre támadjon. S amikor már azt gondolnánk, hogy mindez csupán a múlt, nagyon is ránk kopogtat a jelen. Például Kunhalmi Ágnes és Dobrev Klára személyében.
November 16-án, Horthy Miklós Budapestre történő bevonulásának kapcsán Kunhalmi Ágnes szózatot intézett a budapestiekhez, mondván, az őszirózsás forradalom kitörésének napján gúnyolódó antidemokratikus Horthy sosem lehet orbáni példakép. Tette pediglen e kijelentését azon apropóból, hogy egyetlen kormányszintű megemlékezés sem történt e napon, csupán a Mi Hazánk nevű mikropárt tartott felvonulást a fővárosban. Ezzel majdnem egyidőben, csupán néhány napos különbséggel szólalt fel Dobrev Klára az Európai Parlamentben, hogy közölje: harcolni fognak a Lengyelországból hazánkba importált vallási fundamentalizmus ellen.
Felvetődik a kérdés: vajon Kunhalmi és Dobrev tisztában vannak-e azzal, hogy történelmi tanulmányaik óta manapság már némiképp más megítélés alá esik mind Horthy kormányzása, mind a Károlyi-kormány működése? Van-e valami rálátásuk arra, hogy a wilsonista Károlyi, ha rajta múlt volna, Magyarország túlnyomó részét önként átadta volna az antantnak? S képesek-e felfogni, hogy Horthy közbeavatkozása nélkül a vörösterror olyan pusztításokat vitt volna véghez hazánkban, amikhez foghatókat csak szovjet-orosz földön tapasztaltak az ott élők?
A fenti kérdések csupán költőiek voltak. Azon kijelentésem azonban, miszerint a baloldali, migrációbarát pártok nyílt keresztényüldözésbe kezdtek, tény. A muszlim térhódítást eleinte a „békés segíteni akarás” álcájával magyarázó liberálisok ugyanis időközben rájöttek arra, hogy ha az európai keresztény egyházakat fundamentalistáknak állítják be, s ezzel párhuzamot vonnak köztük és az iszlám fundamentalisták között, akkor ideológiailag jól meg tudják támogatni migránsbarát politikájukat. Hiszen narratívájukban a fundamentalistáktól menekülő szegény üldözöttek így egy másfajta, ugyanannyira veszélyes közegbe érkeznek.
Csakhogy a keresztény fundamentalizmus és az iszlám fundamentalizmus között semmiféle hasonlóság nincs, hiszen a kertesztény fundamentalisták a hit védelme érdekében se embert nem rabolnak, se nem gyilkolnak, sem terrorcselekményeket nem követnek el. S ha a szó szoros értelmében Dobrev Klára rémlátásának tárgyát (t.i. a Lengyelországból hazánkba importált vallási fundamentalizmust) nézzük, nos… Kíváncsi lennék, hogy a képviselő asszony hány erőszakos lengyel keresztény terrorsejtről tud? Vélhetőleg annyiról, amennyi jelen esteben létezik: egyről se.
Akár Kunhalmit, akár Dobrevet nézzük, mindkettő számára fontos a közös ellenség, az ős-ellenségkép kialakítása és a köztudatba sulykolása. Nemzetállamiságot támadó szavaik dekódolása igen könnyen megy: szerintük országunk ellensége keresztény, büszke rá, hogy keresztény, valamint magyar, s büszke rá, hogy magyar. Tehát az ellenség rövidebben: a vallásos patrióta magyar ember. Gúnyhatáron innen, avagy túl. S már azzal, hogy leírtam a gúnyhatár kifejezést, utaltam is rá, miszerint az ő olvasatukban a fenti attitűddel rendelkező emberek egyben irredenták, soviniszták és nacionalisták is. Még közérthetőbben: nácik és/vagy fasiszták.
Mi, gondolkodó magyarok pedig már nem egyszerűen szekunder szégyenérzetet élünk át e kijelentések hallatán, hanem olyasfajta döbbenetet, ami lebénít minket. Ez természetes reakció. Lehet küzdeni ellene, de nem érdemes. Viszont a kezdeti bénulást muszáj lesz egy olyasfajta összefogásnak, ha úgy tetszik, asztalra csapásnak követnie, amely kétséget sem hagy afelől, hogy a haza ellensége milyen megítélésre számíthat Magyarországon. Természetesen nem akasztani akarunk, akár a bolsevikok, hanem olyan felelősségre vonást, ami arányos a bűnnel. Példának okáért járhatna hazaárulásért a közügyektől való örökös eltiltás.
Van abban valami sátáni, ahogy a korábbi büszke moszkoviták egy sajátos metamorfózis által a szemünk láttára váltak harcos brüsszelitákká. S ahogy korábban elődeik az internacionalizmus zászlaja alatt, most ők is a hit támadásával kívánják megteremteni a globalista, felvilágosult világpolgárt. Az elődök tobzódását túl sokáig tűrtük. Nem kéne újra ugyan ebbe a hibába esnünk.
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
