A bolgár politikai káosznak napokban volt a 2. évfordulója: 2021. május 12-én szűnt meg az utolsó stabil kormányzat, Bojko Boriszov kormányának mandátuma. Azóta folyamatosan vagy ideiglenes kormány van, vagy a megválasztott kormány megbukik pár hónap után.
A jelenség oka csak részben a szinte teljesen arányos választási rendszer.
Ugyanis arányos választási rendszer mellett is el lehet kerülni azt, hogy ne működjön a parlament és ne legyen választott kormány.
Azonban az 1991-es bolgár alkotmányt olyan emberek írták, akiknek csak könyvekből volt tudásuk az alkotmányozásról.
Eleve elkövették a legsúlyosabb jogászi hibát: ideális körülményekre tervezték a törvényt. Márpedig minden jó jogász feladata éppen az ellenkezője: a lehető legrosszabb eshetőségekre kell tervezni. Lásd, egy szerződés akkor van jól megírva, ha képes kezelni a szerződő felek minden lehetséges problémáját, s nem akkor, ha arra alapoz, hogy a szerződő felek jogszerűek és együttműködőek lesznek. Ilyen a törvény is: a lehetséges problémákat kell előre látni, s nem arra alapozni, hogy nem lesz probléma.
Szóval 1990-1991 között a bolgár jogászok mindent beleadtak. Beleírtak számtalan értelmetlen dolgot az alkotmányba, gyakorlatilag szemezgettek innen-onnan. A talán legviccesebb dolog: az alelnöki intézmény, ezzel Bulgária a világ egyetlen parlamentáris rendszerű országa, ahol van alelnök, miközben még az elnöki és félelnöki rendszerű országok nagyobb részében se létezik alelnök.
Szóval az egész alkotmányos rendszer belsőleg inkoherens. Ideális, tökéletes viselkedést remél, s erre alkotott szabályokat, jellemzően a lehető legszigorúbbakat. S azzal nem foglalkozik azzal, mi van, ha a körülmények nem tökéletesek.
Ilyenkor az eredmény mindig az: tömeges szabálysértés zajlik, hiszen mindenki tudja, a szabály rossz. Aminek eredménye meg az, hogy még a jó szabályt se tartják be tömegesen.
Magyarországon is akad ilyesmi, csak alacsonyabb szinten. Jó példa a lakcímbejelentés. Az eredeti cél: mindenki azt a lakcímet jelentse be, ahol ténylegesen van. Aztán ez a rendszerváltozás után összeomlott, számtalan okból. Ma már egy csomó ember nem a lakcímén él. Olyanok is, akik ténylegesen külföldön élnek. A jogszabály erre is vonatkozott: 30 napon túli külföldi tartózkodás esetében ezt be kell jelenteni. A szabály teljesen életszerűtlen, a legtöbben nem is tudnak erről, de akik tudják, azok se teljesítik. Pár éve a szabályt meg is szüntették.
Bulgáriában ez viszont alkotmányos szint. Az alkotmány még a kormányalakítási megbeszélés időtartamát is maximalizálja 7 napban, ilyen sehol a világon nincs. Mára ezért az a módszer alakult ki, hogy az államfő nem ad kormányalakítási megbízást, hanem vár. A jelenlegi bolgár parlament első ülése április 12-én volt, a frakciók megalakultak 19-én, az alkotmány szellemében már kormányalakítási megbízást kellett volna adni a legnagyobb fakciónak. De ha ez megtörténik, akkor ketyegni kezd a 7 nap! Így az államfő “megbeszéléseket tart a pártokkal” – ilyesmi eleve nincs az alkotmányban, hiszen nincs mit megbeszélni, a legnagyobb frakciónak jár a megbízatás -, s csak ezen a héten lett átadva a kormányalakítási megbízás. A cél semmi egyéb, mint trükk: az alkotmány kijátszása, miközben formális betartása, hogy legyen több idő a tárgyalásokra.
Hasonló az ideiglenes (ügyvívő) kormány intézménye. Máshol ez az intézmény szinte sehol se létezik. De ahol létezik is, ott se van minden olyan esetben, amikor Bulgáriában.
Még egy ilyen a bizalmatlansági szavazás. Ez korlátlan. Emiatt szokás lett: a mindenkori ellenzék rendszeresen bizalmatlansági szavazást kezdeményez “hátha összejön” alapon. Ha összejön, nem kell kormányt alakítani, csak bukik az addigi kormány, s helyére jön az ideiglenes.
S természetesen a politika alkalmazkodik az abszurd szabályokhoz. Mivel ha valaki nem alakít kormányt, akkor az ellenfele se fog tudni – ez a jellemző -, így a rendszer jutalmazza a nem-kormányzást. Hiszen legfeljebb ideiglenes ügyvivő kormány lesz, mely a bolgár szabályok szerint független a parlamenttől, nem felelős előtte, sőt megválasztásakor megszűnik a parlament mandátuma, új választást kell tartani.
Hogyan is lett ez a bolgár alkotmány? A kommunizmus bukása utáni kerekasztaltágyalásokon az antikommunista ellenzék elővezette azt az elképzelést, hogy nem lehet házat építeni nem az alapoktól kezdve, azaz a legelső feladat új alkotmány létrehozása. Egyes ex-kommunista vezetők elmondták – s ebben történetesen igazuk volt -, hogy ez hibás elképzelés, mert egy instabil helyzetben hiba lenne bebetonozni az alkotmányt, ráadásul nincs meg a kellő tapasztalat egy új alkotmányhoz. Az ellenzék ezt az érvet sikeresen lesöpörte, kb. azzal, hogy “a komcsik nem hajlandók lemondani a komcsi alkotmányról”.
Ráadásul létezett egy hatalmas alkotmány-fetisizmus is a népben. Népszerű nézet volt, hogy a kommunizmus előtti alkotmány tökéletes volt. Azt persze nem lehetett visszahozni, mert mások a körülmények, de mindenképpen az volt kikiáltva tökéletes mintának. Miközben még azzal is számtalan gond volt: 1881-1883 között, majd 1923-1931 között, majd 1934-től az első kommunista alkotmány bevezetéséig – 1947-ben – fel volt függesztve.
Most tehát az a helyzet, hogy van egy rosszul megírt alkotmány, mely egyenesen segíti a káoszt. Ma már ezt minden jogász és politikus is tudja, de változtatni nehéz: egyszrészt az alkotmányváltoztatás szabályai is be lettek ugyanis betonozva, plusz mindez politikai kérdés, s nem érdeke a pártoknak a megállapodás.
A lényeg: amikor nincs egy domináns párt a parlamentben Bolgár alkotmányozás, a rendszer nem működik.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
