2020. december 8-án az Egyház a megszentelt élet egyházi családja intézményi struktúra szerint elismerte a Nyolc Boldogság Közösséget. Február 14-én a budapesti piarista kápolnában szentmise keretében, amelyet Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök celebrált, a magyar közösség tagjai megújították fogadalmukat az új intézményi forma szerint. Az alábbiakban közreadjuk a közösség bemutatkozását.
Zarándokolva a boldogságok útján
Közösségünk a „Nyolc Boldogság” (Communauté des Beatitudes; rövidítve: CB) nevet viseli, mely Krisztus tanításának csúcsát és összefoglalását jelenti. Jézus ismeri és komolyan veszi az ember alapvető vágyát, amely boldogságra irányul. Szeretnénk boldogok lenni, szeretnénk kiteljesedett életet élni. Mégis valahogy újra és újra beleütközünk mások hibáiba, a világ tökéletlenségébe és önmagunk korlátaiba. Jézus tudja, hogy „mi lakik az ember szívében”, mégsem mond le arról, hogy komolyan vegye az ember mély vágyát, meghívjon és vezessen a boldogság útján.
Jézus, aki maga az Áldozati Bárány és Júda Oroszlánja (Jel 5,5) ismeri a gyengeséget és erőt, magára vette a bűnöket, a tökéletlenséget, a korlátokat, és a kereszten való önátadása és feltámadása által felragyogtatta annak igazságát, hogy semmi nem választhat el bennünket Isten szeretetétől. A boldogság legvégső módon talán éppen abban áll, hogy létezik az a szeretet, ami mindent átfog, személyes és egy örökkévalóságra megmarad. Mindent átfog, még a hibákat, a bűnöket, a szégyent, korlátokat is. Isten szeretete számára nem létezik akadály. Ha ráéreztünk egyszer – akár csak egy pillanatra is –, milyen szabaddá tevő az isteni szeretet, megízleltük a megváltás zamatát, akkor ebben a tapasztalatban elővételezetten felcsillant számunkra a mennyország valóságának vonzó fénye, öröme. A Közösséget magával ragadta ez a valóság, és az eljövendő világ tökéletességére vágyakozva szüntelen és éber imádságban kíván együtt „sóhajtozni” (Róm 8,22) az egész teremtéssel, hogy felismerje Isten jelenlétét. Már most és buzgón várja azt, hogy egyszer Ő legyen minden mindenben (vö. Szabályzat 5.b).
A hegyi beszédben meghirdetett boldogmondások az örök boldogság felé vezető utat jelölik, az örök és el nem múló élet ígéretét hordozzák. Paradox állítások ezek, első olvasásra olyan ellentéteket mutatnak be, melyek a józan ésszel összeférhetetlenek, két világot kötnek össze: a mulandó, a törékeny, az emberi világot az örök, a teljes, az isteni világgal. E két világot – istenit és emberit – maga Jézus az ő személyében tudta teljességgel összekapcsolni. Ő úttá lett értünk, hogy mi a Lélek által otthonosan járni tudjunk az emberi és az isteni világokban. A boldogmondások lelkületének és gyakorlatának elsajátítása kimeríthetetlen lehetőséget kínál nekünk, hogy nap mint nap Krisztusba öltözhessünk; hiszen nélküle hogyan is tudhatná boldognak magát az, aki gyenge és kiszolgáltatott?
A lélekben szegények akkor boldogok, ha Isten országa az övék lehet, mert Jézust magát ismerték fel legnagyobb kincsükként. A sírók boldogok, mikor megtapasztalják, mit jelent a vigasztalás öröme. A szelídek is boldogok, mert nincs bennük a birtoklás görcsössége, ha semmijük sincs, mégis minden az övék lehet (2Kor 6,11); ők öröklik a földet. Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, ők azért lehetnek boldogok, mert a hiány tapasztalata érzékennyé teszi őket arra, hogy felismerjék, mi az igaz, mi az igazán jó, mi az igazán szép, mi valóban a szent. Az irgalmasok boldogsága a tevékeny nagylelkűség: másoknak tudják ajándékozni az előzékeny szeretetet, és a jót cselekedve a szeretet túlcsordulásának örvendhetnek; ők maguk is irgalomra találnak. A tiszta szívűek boldogsága, hogy meglátják az Istent; a tiszta szív nem bonyolódik kicsinyes dolgokba, egyet keres: mindenben felfedezni Isten jelenlétét. Ezért a tiszta szív egyszerű imája egy sóhaj: „Hadd lássam arcodat!” (Én 2,14). A békességszerzők boldogsága, hogy nem félnek a nehéz helyzetektől, hanem Isten gyermekeink szabadságával jelen maradnak ott, hogy a megbékélés reményének hordozói legyenek. De hogyan lehetnek boldogok azok, akiket az igazságért üldöznek? Az igazságért üldözöttek boldogsága az, hogy Krisztusba öltöztek és már szorosabban ragaszkodnak hozzá, mint önmagukhoz, ezért övék a mennyek országa. Szent Pál szavaival tudják mondani: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
A Nyolc Boldogság Közösség tagjai arra vágynak és törekszenek, hogy Krisztust kövessék a boldogmondások útját járva, hogy ezek lelkülete átjárja életüket, és így ők maguk a nyolc boldogság embereivé váljanak (vö. Szabályzat 10.).
Zarándokolva a közösséggé formálódás útján
A Nyolc Boldogság Közösség 1988 óta van jelen és szolgál Magyarországon. A közösséget 1973-ban alapították Franciaországban. Napjainkban minden kontinensen jelen vagyunk, mintegy 64 közösségi házban. A Nyolc Boldogság Közösség a II. vatikáni zsinat után született új közösségek egyike, melynek sajátossága, hogy különböző életállapotok tartoznak hozzá, így tagjai között vannak az evangéliumi tanácsokra (tisztaság, szegénység és engedelmesség) nyilvános fogadalmat tett megszentelt életű nővérek és testvérek – köztük papok –, valamint a közösség tagjai lehetnek házaspárok és egyedül álló személyek egyaránt. A különböző életállapotú híveket a megszentelt élet egyházi családja intézményi forma gyűjti egy ugyanazon szabályzat köré, egy lelki családba és közös testvéri életbe. A különböző életállapotok a saját életmódjuk szerint gazdagítják a közösségi életet, és járulnak hozzá a közösség apostoli szolgálatához. A Nyolc Boldogság Közösség végleges elismerését egyházmegyei jogon a megszentelt élet egyházi családja formájában 2020. december 8-án kapta meg. A megszentelt élet egyházi család intézményi forma identitásának alapját Szent II. János Pál által hangsúlyozott kommunió lelkisége határozza meg.
Mégis hogyan születik egy közösség? Hogyan válik egy emberi csoport közösséggé? Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy csoport meg tudja fogalmazni sajátos identitását, szervezeti rendjét? Főként, ha valami olyat kezd el, amire nem látott előtte példát. Hogyan lesz egy közösségből megszentelt élet egyházi családja?
Annak idején a zsidó nép negyven évet vándorolt a pusztában, hogy beérjen az ígéret földjére. A kezükben nem volt térkép, nem volt GPS, és még iránytűvel sem rendelkeztek. Elindultak az ígéretek felé anélkül, hogy tudták volna, pontosan hova tartanak. Így lehetett ez 1973. május 25-én is, amikor négy huszonéves fiatal, Josette és Gerarde Croissant, Mirelle és Jean-Marc Hammellel Franciaországban, a Földközi-tenger partján fekvő Montpellier-ben, a Palace pizzériában ünnepelte Josette születésnapját. Ők négyen a mai napig nem tudnak megállapodni abban, vajon ki volt az, aki kimondta a közösség alapításhoz nélkülözhetetlen szavakat: „Mi lenne, ha közösségben élnénk?” A montpeiller-i Palace pizzériától Rómáig, a vatikáni Szerzetesi Kongregációjáig az út negyvenhét évig tartott. Kalandos út volt, megjelölve örömökkel, hűtlenségekkel, bűnökkel és felismerésekkel egyaránt. A közösség számára az első egyházi elismerést Albi érseke, Robert Coffy (1979) adta. Ő biztatta az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmas testvéreket és nővéreket, hogy a megszentelt életük jeleként szerzetesi ruhát hordjanak; ő incardinálta a közösség első papjait.
Magyarországon a nyolcvanas évek végén fiatalok kívántak csatlakozni a francia alapítású közösséghez. Azonban a közösségi élet megkezdéséhez épületre volt szükségük. A péliföldszentkereszti szalézi rendház ekkor éppen üresen állt. A korábban ott működő bányásziskola is kiköltözött belőle, és újra az Egyház rendelkezhetett vele. A közösség letelepedését sürgető fiatalok képviseletében 1988 tavaszán Farkas Ferenc és Hollósy Péter kereste fel Paskai László bíborost urat. A bíboros szívélyesen fogadta őket, és az első találkozás után igent mondott a szándékukra. A fiatalok voltak leginkább meglepődve az egyházi vezetés ilyen mértékű befogadó magatartását tapasztalva. Amikor felmerült az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) kérdése, Paskai bíboros úr azt mondta, a hagyományos szerzetesrendeket nem engedik működni, de egy ilyen újfajta közösség átmehet a rostán. Csak azt kérte, hogy mindenkinek legyen bejelentett munkaviszonya, így váltak a közösség tagjai a helyi termelőszövetkezet (tsz) bedolgozó munkásaivá. Az éppen alakuló közösséget Paskai bíboros Balás Béla akkori bajóti plébánosra (későbbi kaposvári püspök) bízta, valamint Barsi Balázs OFM atyát kérte fel, hogy kísérje a közösség alakulását.
A franciaországi alapítók a Palace pizzériából, a magyarországi közösség megalapozói a elhagyott romos szalézi kolostorból indultak el az ígéretek felé anélkül, hogy tudták volna, pontosan hova tartanak.
Az évek alatt írásba foglalták a közösség lelkiségét, szabályzatok születtek, és az egyházi integrációnak megfelelően újra lettek fogalmazva. A közösség terjedt valamennyi kontinensen tagjai egyházi, teológiai és szakmai képzésekben részesültek, és elkötelezetten végezték szolgálatukat.
Magyarországon a kilencvenes évek elején megalakuló Magyar Rendfőnöknői Konferencia (MRK), valamint a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) a vendégtagjai közé fogadta a Nyolc Boldogság Közösséget. A konferenciák elnökeiként Berkecz Franciska SSS és Várnai Jakab OFM személyesen is sok támogatást adott az egyházi integrációját járó közösségnek. Az első magyarországi örökfogadalmak 1993-ban Pannonhalmán voltak, a szerzetesség hazai fellegvárában, Várszegi Asztrik apát és a bencés közösség befogadó szárnyai alatt. Ugyan még csak úton voltunk a megszentelt élet intézményének létrehozása felé, a magyarországi szerzetesek hivatalos képviselői úgy tekintettek erre a közel sem klasszikus közösségre, mint a megszentelt élet egy újfajta, élettel teli hajtására; ez a befogadás, támogatás a saját identitásunkban erősített meg bennünket. Bátorított, hogy merjük élni a karizmánkat, még ha ez nem is fér bele a klasszikus szerzetesjogi struktúrákba. Az évek, az útkeresések során együtt örültek örömeinkkel, és bölcs tapasztalattal támogattak bennünket a nehézségek, krízisek idején.
Az ígéret földjére való megérkezés kiemelkedő állomása volt 2020. december 8-a, amikor az Egyház a megszentelt élet egyházi családja intézményi struktúra szerint elismerte a Nyolc Boldogság Közösséget. A magyar közösség tagjai az új intézményi formula szerint február 14-én a piaristák budapesti kápolnájában erősítették meg elköteleződésüket. Megérkeztünk.
Az elismerés által az Egyház kimondta, hogy élhető és az életszentségre vezető, vagyis Krisztussal való egyesül útjának tekinti a Nyolc Boldogság Közösség struktúráját és lelkiségét. Maga az „egyházi család” forma azt is kifejezésre juttatja, hogy azok a közösségek, melyek az egyház családi arcát jelenítik meg, értéket hordoznak az Egyház és a világ számára. Olyan megszentelt élet intézmény vagyunk, melyet családok alapítottak, és melynek hivatása a különféle életállapotok sajátos ajándékait, egymást kiegészítő voltát megélni, támogatni, felmutatni. Örömmel vállaljuk azt, hogy szükségünk van kölcsönösen egymásra, családoknak, megszentelt életűeknek, egyedül állóknak, férfiaknak és nőknek ahhoz, hogy Krisztus kövessük, a Szentháromságot egyre jobban megismerjük és szeretetét hirdessük.
Ezen az úton pedig tanuljuk az engedelmességet a ráhagyatkozást a Szentlélekre. Rá, aki ott fúj, ahol akar és amikor akar, akár a Palace pizzeriában, vagy a péliföldi romos kolostor huzatos folyosóin. Ő vezeti az eljövendő ország, az ígéret földje felé népét (vö. Szabályzat 5.).
A Nyolc Boldogság Közösség Magyarországon
A Nyolc Boldogság Közösség Magyarországon három közösségi jelenlétben és egy misszióban tevékenykedik: Budapesten az Örökimádás templomban, Homokkomáromban a kegyhely és a lelkigyakorlatos ház szolgálatát végezve, Kecskeméten a Szent Család-plébánia életébe bekapcsolódva és a kerecsendi misszióban.
Apostoli tevékenysége a fiatalok között: Tábor Hegyi Napok ifjúsági tábor 16–35 éves fiataloknak, hogy tapasztalatot szerezzenek az imádságból és közösségi találkozásból fakadó élő hitről. A Bárány Tanítványai Program ifjúsági képzés, mely egy hároméves tanítványi út, ami felkészít az elkötelezett keresztény életre. Programokat szervezünk gyermekek és felnőttek belső imára való nevelése (lásd: gyermekszentsegimadas.hu).
A rendszeresen szervezett imaestek segítenek a résztvevőknek újra meg újra tudatosítani Isten mindent átfogó jelenlétét. A kiadott énekes CD-k a hívek imádságos életét támogatják. Több magyarul is megjelent lelkiségi könyv szerzője a közösség tagja. A kerecsendi cigány misszió, valamint a Punya egy falat kenyér program (www.punya.hu) a társadalmi hidak építését mozdítja elő.
A Covid-járvány időszakában imaapostolságunk egy része átkerült az online térbe. Így a Facebookon keresztül lehet rendszeresen csatlakozni a hétfő esti szentségimádásunkhoz, a szombat esti vesperásunkhoz (lásd: Nyolc Boldogság Közösség Budapest és kecskeméti Facebook-oldala).
Forrás: Nyolc Boldogság Közösség
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
