Boldoggá avatása 20. évfordulója alkalmából indult útnak Boldog IV. Károly ereklyéje a budapesti Szent István-bazilikából. Jelenlétében augusztus 24-én a bécsi Stephansdomban, szeptember 10-én a kapucinus templomban, 14-én a heiligenkreuzi ciszterci apátságban, 16-án pedig a heiligenkreuzi Szent Kereszt-templomban mutattak be szentmisét. Az ereklye szeptember 19-én érkezett vissza Budapestre.
Útjának első állomása a bécsi Stephansdom volt, ahol több száz magyarországi és Kárpát-medencei zarándok ünnepelte Szent István királyt augusztus 24-én, így első királyunk bécsi ereklyéje mellett utolsó apostoli királyunk hermája is jelen volt.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök volt.
Az ünnepi szentmiséről szóló beszámolónkat ITT olvashatják.
Ezt követően Boldog IV. Károly ereklyéje a bécsi kapucinus templomba érkezett, ahová őt a Habsburg hagyományokkal ellentétben nem temethették el. Itt szeptember 10-én német nyelvű szentmisében emlékeztek Boldog IV. Károlyra, akit a hagyományőrző osztrákok utolsó császárukként tisztelnek. A szentmise főcelebránsa Varga János, a bécsi Collegium Pazmanianum rektora volt.
Utána kétnyelvű imaórát tartottak a békéért, Boldog IV. Károly közbenjárását kérve. Ennek elmélkedései a IV. Károly-nagykilencedre épültek, de helyett kapott benne utolsó uralkodónk két kedves imája is, a rózsafüzér és Jézus Szentséges Szívének litániája is.
Szeptember 13-án ünnepélyes apáti fogadtatással érkezett meg az ereklye Heiligenkreuzba.
Szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén a szentmise homíliáját Varga János rektor mondta, aki korábban a heiligenkreuzi ciszterci teológiai főiskola hallgatója volt.
Beszédét Pilinszky János gondolataival kezdte: „»Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.« Ez mélységesen igaz Boldog IV. Károlyra is, aki magára vette élete keresztjét, azzal a meggyőződéssel, amit Krétai Szent András írt:
Maximilian Heim OCist apát háláját fejezte ki, hogy az általuk igen tisztelt Boldog Károly császár ereklyéje ezekre a napokra az apátságba kerülhetett. Lakonikusan állapította meg, hogy a magyarok jobban tisztelik őt, mint az osztrákok, bár ebben éppen Heiligenkreuz kivétel.
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe az apátsági patrociniuma, hiszen 1188 óta egy tenyér nagyságú Szent Kereszt-ereklyét őriznek és tisztelnek.
Szeptember 15-én is pontifikális nagymisét ünnepeltek. Ezen Maximilian apát Boldog Károly erényeiről, hitvalló életéről is beszélt. A kolostor 68. apátja Boldog IV. Károlyt igazi kereszthordozónak nevezte, aki
Szeptember 16-án a főiskola hagyományos hétfői szentmiséje (Montagsmesse) is még az emlékezés jegyében folyt, a Boldog Károly tiszteletére tartott votív mise formájában. Az árvíz okozta katasztrófahelyzet miatt a szentmisét nem a főiskola Szent Katalin-kápolnájában tartották, hanem a Szent Kereszt-templomban (Kreuzkirche).
Az apát így fogalmazott: „IV Károly a világ szemében kudarcot vallott, de nagy volt a hitben. A béke barátja volt” – idézte Szent II. János Pál pápát, aki a boldoggá avatáskor azt mondta: „IV. Károly kezdettől úgy fogta föl uralkodását, mint szent szolgálatot a népeiért. Komolyan vette a keresztények életszentségre szóló hivatását, azt a politikai cselekvésben is követte, és a szociális szeretet is fontos volt számára. Legyen mindazok számára példakép, akik ma Európában – és a világban – politikai felelősséget hordoznak.”
Boldog Károlynak nehéz helyzetekben kellett életét helyesen alakítani, feladatait és kötelességeit vállalni.
Maximilian apát hangsúlyozta: „Az Egyház meggyőződése, hogy egy ereklye a szent személy különleges közelségét közvetíti. Akit itt tisztelünk, kizárólag a hit alapján tudott szilárdan állni, úgyhogy a sok sorscsapás nem törte meg. Naponta kimondta »Fiat!«-ját, »legyen meg a Te akaratod«
Halálos ágyán azt mondta, hogy Jézus Szentséges Szívébe vetett bizalom nélkül mindezt nem lehetett volna elviselni. Isten akarata volt emberi szeretetének, jóságának, örömének, kedvességének, megbocsátásának, irgalmának forrása. Kiemelte, milyen fontos volt IV. Károly számára magyarországi királlyá koronázása.
A felkenéssel úgy tekintette magát, mint akit Isten szolgálatába fogadtak, mintegy királlyá szentelték: gondja kell hogy legyen a törvényre, igazságosságra és békére, az Egyház és a rábízott nép javára. Mélyen tudatában volt, hogy Isten cselekszik általa és Isten előtt felelőssége van népeiért.”
A heiligenkreuzi apát dicsérte Boldog Károly eucharisztikus és máriás jámborságát. A király 1918-ban felajánlotta saját magát és családját Jézus Szentséges Szívének, szilveszterkor pedig Te Deumot énekeltek a kápolnában. Zita császárné megkérdezte, hogy biztosan megfelelő-e az alkalom ünnepélyes Te Deumot elénekelni, amikor annyi rossz történt velük és a világában. Károly pedig azt válaszolta:
„A mai nehéz időkben a szenteket hívhatjuk segítségül, akár politikai, akár környezeti – mint most –, akár egyéni gondjaink között. Kérjük Boldog Károly közbenjárását a népek békéjéért Európában és a világon.”
Késő este, az ereklye távozásakor megszólalt az apátság csonka tornyában lévő harangjáték. Kevesek privilégiuma volt, amikor a korábbi osztrák himnusz, a császárhimnusz hangjai csendültek fel, és így köszönt el Heiligenkreuz szentként tisztelt utolsó uralkodójától.
Boldog IV. Károly ereklyéje szeptember 19-én érkezett vissza a budapesti Szent István-bazilikába.
Forrás: Collegium Pazmanianum
Fotó: Collegium Pazmanianum; stift-heiligenkreuz.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
