Az előválasztási színjátékról már sokszor publikáltunk, és minden jel arra mutat, hogy az utolsó mondatig helyesen állapítottuk meg a dolgok folyását. Az előválasztás már önmagában egy balliberálisokhoz méltó színjáték (kiváltképpen azokban a körzetekben, ahol egyetlen induló van), de lassan többet hallani arról, hogy az egyes politikai klikkek miként marják egymást, mint konkrétan az összefogásról. Utóbbi is borítékolható volt, mi pedig nyilvánvalóan nem fogunk krokodilkönnyeket hullatni.
Kezdjük a könnyedebbel. Pálinkás József és az Új Világ Néppártra keresztelt mókusőrse azért csatlakozott a ballibekhez, hogy a kiábrándult fideszeseknek is legyen egy "jobboldali" alternatíva a szivárványkoalíción belül. Erre olyannyira nagy volt az érdeklődés, hogy a miniszterelnök-jelölt úrnak még a nyamvadt 20 ezer aláírást sem sikerült megszereznie, amely a célközönség, a választásra jogosultak 1%-a sem. Szemmel láthatóan a kiábrándult kormánypártiak tehát nem voltak kíváncsiak az Új Világ Néppárt alternatívájára, mint ahogy Magyarországon általában ez szokott lenni a sorsa a "polgári konzervatív, mérsékelten jobboldali" csipet-csapatoknak. Hiába, ami se nem forró, se nem hideg, azt még ez az ezer sebből vérző társadalom is kiveti magából. Különben is, nem az a menetrend, hogy a "jobboldaliakat" a Jakab-különítmény képviseli, ha akarják az emberek, ha nem?
Ezzel párhuzamosan a Jobbiknak sikerült elhitetnie a szövetségeseivel és valószínűleg már saját magával is, hogy a "vidék hangját" képviselik. Ekkora támogatottság mellett ezek igen merész kijelentések, de hát valamit ki kellett találniuk, hogy Gyurcsányék úgy érezzék, szükség van még rájuk. "Mindent beleadunk. Végiggyalogoljuk a vidék Magyarországát." – büszkélkedett Jakab egy vele készült, szeptember 6-án publikált Index-interjú során. A szokásos taszító stílusban való ömlengés mellett viszont van még egy érdekes aspektus, amelyre érdemes felhívni a figyelmet. Mikor arról kérdezik, hogy hány jelöltjüknek van meg az induláshoz szükséges 400 aláírás, a következő választ adja: "Gyűjtjük, de nem az aláírásokkal foglalkozunk, hanem az emberekkel, akik eljönnek a fórumainkra. Nem az aláírás a lényeg, hanem a beszélgetések, amikre ki vannak éhezve a választók" (pár nappal korábban egyébként azt nyilatkozta, hogy a jelöltek már leadták az aláírások többszörösét, tehát itt is van egy érdekes ellentmondás). Ezt a demagóg populizmust még Orbán Viktor is megirigyelhetné, ám egy másik kijelentésével egybefonva az "emberekkel való foglalkozás" mögött erőteljes maszatolást fedezhetünk fel.
Miután már a Jobbik egyik baráti intézete (és akkor még finoman fogalmaztam) is azt hozta ki a kutatásából, hogy messze Dobrev Klára a legnépszerűbb ballib jelölt (nahát, de meglepődtünk!), a Lenin-fiúk tempót ismét a visszakozás váltja fel és előrevetíti, hogy "a győztest mindenkinek támogatnia kell". Veszíteni egy versenyben persze nem égő, ám Jakab olyan agresszívan és hangosan óbégatta a saját megkerülhetetlen szerepét és a "legnépszerűbb miniszterelnök-jelölt" mantrát, hogy a (le)szereplése finoman szólva is nevetséges, ha összehasonlítjuk a retorikájával. Egyszer persze végleg átszakad a hazugságokból épített gát, de még számomra is meglepő gyorsasággal kezdett több helyen is szivárogni.
Egyébként mi lehet a baj? A miniszterelnök-jelöltséghez szükséges aláírásokból is több kellett volna hogy összegyűljön a "népvezérnek", mint ami le lett adva végül. Csak nem elfogytak a mozgósítható aktivisták? Bibliába illő tanmese lehetne, hogy mennyi pénze van az egykori radikális pártnak, mégis "belefulladnak", mert élő, mozgósítható erejük már alig maradt. Hiába, egyszer számítani lehetett rá, hogy a (vidéki) tagság nagy részének leépítése megbosszulja magát.
Már a legelején tisztán lehetett látni, hogy a balliberális összefogás lapjait a DK, azon belül is a Gyurcsány házaspár osztogatja. Mivel tetszik, nem tetszik, Gyurcsány Ferenc az egyetlen olyan politikus közülük, akinek komoly politikai víziója van (ha veszedelmes is, ezt kár lenne elvitatni tőle), ez a tény borítékolható volt. A "vidék hangja" Jobbik pedig oldalkocsinak hasznos lehet, aztán idővel majd úgyis bedarálják őket nulla ellenállás nélkül, hiszen "a győztest mindenkinek támogatnia kell". Amúgy is, a kommunistákkal való lepaktálás sosem szült kifizetődő dolgokat a lepaktáló részéről. Erre a magyar történelemben is több példát találunk, a legékesebb talán a kisgazdák kivéreztetése, miután a második világháborút követően a vörösökkel karöltve vettek részt a nemzetünk politikai, értelmiségi és katonai elitjének kiirtásában.
Ahogy az akkori kisgazdákat, úgy a Jobbikot sem fogjuk sajnálni, amikor végre véglegesen a történelem szemétdombjára kerülnek. Utóbbi persze nem jelenti azt, hogy Jakab és pár feltétlen hívének politikai karrierje is egy az egyben szertefoszlana. Hálás szolgaként, a vidék nem létező hangjaként még évekig elvegetálhatnak jó pénzért Gyurcsányék mellett, egészen addig a pillanatig, amikor már a személyük is feleslegessé válik. Akkor pedig mennek ők is a levesbe.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
