A bolgár kommunista valláspolitika alapvetően két időszakot ölelt fel.
Az első a 70-es évek elejéig volt, ez a hagyományos leninista hozzáállás volt, azaz a vallás ellenség. A bolgár sajátosság csak az volt, hogy szovjet módszerek drasztikussága sose lett átvéve, azok mindig enyhített alakban lettek alkalmazva. Azaz Bulgáriában – szemben az oroszországi módszerrel – sose romboltak le templomokat, alakították át más célra, hanem hagyták lassan lerohadni az egész egyházi rendszert, nem adva lehetőséget, hogy az rendben tartsa magát. Ennek oka: a nyílt keresztényellenesség emlékeztetett volna a török korra.
Ugyanez a bulgáriai iszlám esetében. A XIV. század végen kezdődött török uralom hatására – egyrészt betelepülés, de áttérés is kisebb arányban – az iszlám a XIX. sz. közepére már majdnem 50 %-os arányt ért el. Ez a felszabadulás után lecsökkent 25 % körülire (a muszlimok kb. fele elhagyta az országot), majd tovább csökkent, de mindig 15-20 % körül maradt, ma is kb. ennyi. A lefrissebb statisztikák szerint a bulgáriai muszlimok 75 %-a török, 14 %-a bolgár, 11 %-a cigány nemzetiségű. Nem számítva az 5 muszlim többségű európai országot, ma Bulgária a harmadik helyen van a muszlim lakosság arányát illetően Európában.
Az iszlám esetében se volt nyílt erőszak, ott a „felszabadítás a középkori elmaradottság alól” volt a hivatalos szöveg.
Aztán a 70-es években a kereszténység esetében teljesen új politika jött. A kezdeményező a nagyfőnök lánya volt, Ljudmila Zsivkova, aki egyre fontosabb pozíciókat töltött be az ország vezetésében, az 1981-ben bekövetkezett halála előtti években már kulturális miniszter és PB-tag volt, de már ez előtt is amolyan „bolgár Aczél György” szerepet játszott. Zsivkova célja a rezsim nyitása volt a kulturális téren, teret adott nem-marxista alkotóknak, s teljesen át lett értékelve a vallás.
Ő maga elég zavaros nézeteket vallott. Ma ezt neo-ezotériának neveznénk, akkor ez még nem létezett: amolyan sajátos buddhista-hindu elemekkel vegyített gnosztikus szellemi áramlatokban hitt, asztrológiával foglalkozott, beszüntette a Bulgáriában eléggé elterjedt jelenség, a különböző jövendőmondók, jósnők, halottlátók állami üldözését. Példaképe az Indiában élő orosz misztikus filozófus és festőművész Szvjatoszlav Rjorih volt (a név valójában Rörich, a család balti német származású, az ősök XVIII. században költöztek Németországból Oroszországba, sok más némettel együtt), aki maga is egy új vallási mozgalmat alapított, melynek célja az „ősvallás” kutatása volt. Rjorih ebben hasonlított a tradicionalistákra, de ő nem foglalkozott közélettel, politikával, hanem kizárólag az egyén szellemi tökéletesedésével, pontosan emiatt volt megtűrt a Szovjetunióban is, bár azért ő is jobbnak látta, hogy nem ott él, hanem Indiában.
Zsivkova tehát az ortodox kereszténységet is beillesztette ebben az egészbe. Így ellenség helyett már inkább „kulturális értékhordozó” lett a hivatalos értékelése a kereszténységnek.
Ez persze bizonyos enyhülés volt a kereszténység számára, de hosszú távon rosszabb eredményt hozott, mint a korábbi nyíltan ellenséges harcos ateizmus.
A hivatalos ideológia kb. az lett, hogy persze a kereszténység úgy ahogy van csak zavaros babona és üzenete nevetséges, de a mélyén van valami misztikus igazság, ami miatt nem szabad bántani a keresztény egyházat. Sajnos nagyon elterjedt ez Bulgáriában, még a rendszerváltozás után is rendkívül népszerű maradt. Szinte ugyanaz, mint ami Magyarországon létezik neo-ezoterizmus terén. Ilyen, hogy – ezt szoktam mondani viccesen – „Jézus, Buddha és a földönkívüliek közösen néptáncot járnak”.
Természetesen ennek a legjobb szövetségesei a hasonló vallási irányzatok voltak. Már a kereszténység előtt létezett ilyesmi, a kereszténység korai időszakában meg egyenesen hatalmas erőt képviselt az úgynevezett gnoszticizmus.
A kereszténység első 2 évszázadában a kereszténység fő szellemi ellensége éppen a gnoszticizmus volt. Különösen azért volt veszélyes, mert magát „igazi kereszténységnek” nevezte. Alapvetően az az alaptétel, hogy Jézus nyilvános tanításán kívül létezett egy titkos tanítása is, csak kiválasztottaknak, s ez az igazi kereszténység, melyet most megismerhetünk nekik – a gnosztikusoknak – köszönhetően.
S aztán mindig újra megjelent ez az „ezotérikus kereszténység”. A legnagyobb és legsikeresebb verziója a bolgár eredetű bogumilizmus volt a X. században.
Bár a bogumilizmus nem Bulgáriában lett kitalálva, a legelfogadottabb elmélet szerint örmények hozták be a Balkánra, akik valamiféle egységet akartak előállítani a zoroasztrianizmus, az iszlám és a kereszténység keveréséből, felhasználva korábbi gnosztikus tanításokat, mégis bolgárnak számít, mert fő alakját a vallás Bulgáriában nyerte el, s legnagyobb hirdetői bolgárok voltak.
A fő tanítás az, hogy Isten csak egy a két isten közül, vele egyenrangú Sátán. Isten a jó teremtője, Sátán meg a rosszé. Az emberiség anyai ágon Istentől származik, Éván keresztül, apai ágon viszont Sátántól, aki emberi alakot öltve Éva szeretője volt. Évának volt gyereke Ádámtól is, ő volt Ábel, de féltestvére Káin meggyilkolta őt. Azóta a két isten folyamatosan küzd az emberiségért, Mózes pl. Sátán követe volt, így az Ószövetség gonosz irat, míg Jézust Isten küldte, de meghamisították tanítását. Most a feladat: az eredeti jézusi tanítást hirdetni és követni, ennek fő eleme, hogy lényünk legyen teljesen szellemi. Ugyanis fizikai testünk Sátántól van, míg halhatatlan lelkünk Istentől.
A bogumilok hierarchikus közösségeket alkottak: felül voltak a tisztaságban és szegénységben élő „tiszták”, a közösség vezetői, alul az egyszerű hívők, akik nagyjából normál életet folytattak, ők biztosították a közösség túlélését. A tiszták nem dolgoztak, nem foghattak fegyvert, nem szexelhettek, egész nap imádkoztak. A normál hívők kényszerű bűnben éltek, hiszen földi dolgokkal foglalkoztak, de egy sor rituális cselekedettel igyekeztek tisztulni.
A rituális tettek legfurcsábbja a homoszexuális szex volt. Természetesen negatív céllal: mivel tanításuk szerint a test rossz, hiszen sátáni, így annak megalázásának egyik módja az egyneműek közti rituális szex.
Természetesen akkor is ez keltette a legnagyobb figyelmet. Egész Europában elterjed a bogumilok elnevezése mint „bolgár szekta”, a rituális homokos szex miatt pedig minden homoszexuálisra elterjedt a „bolgár” szó: franciául bougre, angolul bugger, olaszul buzero, németül Buserant – s igen, a magyar „buzi” szó is innen van.
A bogumilok ellen persze a központban, Bulgáriában zajlott a legnagyobb harc. Már a bogumilizmus megszületése idején több akciót indít I. Petar bolgár cár (927–969) a bogumilok ellen, több egyházi határozat is születik ellenük. Miután Bulgária bizánci uralom alá került 1018-ban, az állam gyakorlatilag megsemmisítette a bogumilokat, akkor volt Bizánc hatalma második csúcsán, csak kisebb titkos közösségek maradtak Plovdiv környékén.
A legtöbb bogumil elmenekült nyugati irányba. A legjobb fogadtatásban Boszniában részesültek. De innen tovább mentek Észak-Olaszországba és Dél-Franciaországba is, ott „kathar” néven lettek ismertek. A legnagyobb elterjedés azonban Boszniában lett, ahol a XI. sz. végére a helyi arisztokrácia is áttért a bogumil hitre, sőt maga az uralkodó, Kulin bán (1180-1204) is. Így lett Bosznia a világ egyetlen bogumil állama.
Mivel ezek már eredetileg nem ortodox, hanem katolikus területek voltak, a római pápa keresztes hadjáratot rendelt el a két gócpont ellen: Dél-Franciaország ellen a francia központi hatalom indult el 1209-ben, Bosznia ellen pedig a római pápa a magyar királyt szólította fel cselekvésre. A dél-franciaországi akció 20 év után sikerrel zárult, a katharokat megsemmisítették. A boszniai akció kevésbé lett sikeres: 1235-ben Kálmán herceg – II. András második fia – vezetésével elindult ugyan a magyar sereg Bosznia ellen, de mivel 1241-ben közbejött a tatárjárás, nem sikerült megdönteni a boszniai hatalmat, Kálmán hazament a tatárok ellen küzdeni, majd elesett a muhi csatában.
Később a római pápa elrendelt több újabb hadjáratot is, de már egyik se volt ilyen méretű. A boszniai uralkodók inkább kiegyeztek, visszatértek a katolikus vallásra, de közben nem tettek semmit a bogumilok ellen. Egészen a török hódításig Bosznia maradt a bogumilok menhelye Európában.
A boszniai bogumilizmust végül a törökök szüntették meg: a bogumilokat áttérítették az iszlámra. Vitatott, hogy az erőszakosan történt-e vagy önkéntes alapon. Mindenesetre tény, hogy míg a törökök a keresztényeket eltűrték, addig a bogumilokat pogányoknak tekintették, azaz megtérítendőknek.
A megmaradt bulgáriai bogumilokra is igaz ez: legnagyobb részük muszlim lett. Egy kis rész maradt meg, őket a XVII. században katolikus szerzetesek térítettek meg a katolicizmusra. Emiatt érdekes sajátosság: a bolgár katolikusok egy jelentős része ex-bogumil származású.
Zsivkova persze nagyon kedvelte a bogumilokat, őket könnyen be tudta illeszteni a neo-ezoterikus hitébe. Az is ki lett találva, amolyan vörös farokként, hogy a bogumilok valójában „antifeudális parasztmozgalom” voltak, így be lettek illesztve a marxista üdvtörténetbe is.
Bogumilok ma már nincsenek, de vannak kései maradványok, jellemzően szelídebb alakban. Ezek egyike a Fehér Testvériség, szintén bolgár alapítású. Ismertebb nevük: danovizmus, az alapító Petar Danov nevéből. Bulgáriában pár ezer hívük van, de vannak nyugaton is híveik, nem nagy számban. Homoszexuális szex helyett misztikus zenére táncolnak. Röhejes, de teljesen veszélytelen szekta. Egyszer én is találkoztam danovistával, olyan halkszavú, mesterkélten szerény emberek.
Tanításuk titkos, de maguk a rituálék nem azok, a YT-csatornájukon is megnézhetők, példa:
Zsivkova működése csúcsán, 1979-ben megszerezte az Unesco támogását, s Bulgáriában „Béke zászlaja” néven nemzetközi gyerektalálkozót szervezett, erre az alkalomra egyfajta műemléket állítva kvázivallásának. Ez máig létezik a szófia körgyűrű nyugati részén:
Amikor a Coca-Cola alkalmazottja voltam, onnan 100 méterre mentem el minden hétköznap. Ma jellemzően kutyagazdák járnak arra sétáltatás céljából.
20 évvel a megnyitása után Evgenija Zsivkova divattervező – Ljudmila lánya – felújította az eredetileg rendszeresre tervezett összejövetelt, de – mivel már nem állt az egész mögött állami támogatás – elég szerény sikerrel: pár tucat résztvevő szokott lenni az eseményeken.
A legnagyobb baj az, hogy ma is nagyon sok bolgár pozitívan értékeli mind a bogumilizmust, mind a danovizmust. Az ortodox egyház mindkettőt veszélyes szektának tekinti, de ez máig nem tudott kihatni a közvélekedésre.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
