Mielőtt elaludna, még egyszer utolsófigyelmeztet Washington manökenje.
Ukrán újságírók – s nem ám valamiféle oroszpárti csúnya emberek – megpróbálták kideríteni, mik is azok a szörnyű következmények, melyekkel mind az USA, mind a NATO fenyegetik Oroszországot, ha az megtámadja Ukrajnát. Az eredmény: ki lesz adva egy kemény szavakkal megfogalmazott nyilatkozat, mely határozottan elítéli az orosz agressziót.
Közben a Biden-csapat értelmes tagjai egy másik figyelmeztetést is kiadtak, csak nem Oroszországnak, hanem az ukrán vezetésnek. S ez már tényleg komoly figyelmeztetés, bár semmi fenyegetés nincs benne. Tartalma: “nem javasoljuk a grúz módszert”. Azaz meg lehet próbálni visszafoglalni Kelet-Ukrajna 2 szeparatista régióját, de ha aztán másnap az orosz légierő Kijevet bombázza, akkor az a ti bajotok, mi csak sajnálkozni fogunk. (A Krím szóba se került, még a legvadabb ukrán erők se tervezik egy jogilag is orosz terület megtámadását.)
A grúz megoldás a 2008-as “olimpiai” háborúra utal. Az akkor egy teszt volt az USA részéről, vajon Putyin csak szövegel, vagy esetleg komolyan is gondolja, amit 2007-ben mondott: Oroszország ezentúl nem fogja elfogadni a nyugati vezetést az orosz külpolitikában, azaz Oroszosrzág szuverén külpolitikát fog követni.
Bush persze olcsón akart tesztelni, rizikómentesen: egy amerikai katonát se kellett bevetnie, csak rá kellett venni az akkori idióta grúz elnököt támadjon Dél-Oszétiára, mely kb. az az eset volt grúz szemszögből, mint a mai két kelet-ukrajnai szeparatista régió.
Előtte hónapokig ment a szöveg, mint most megy: “figyelmeztetjük az orosz vezetést, ne merje megtámadni Grúziát, mert irgumburgum lesz”. Miközben orosz tervek nem is voltak Grúzia megtámadására.
S az oroszok nem is támadtak, csak visszatámadtak, s még azt is csak 24 óra várakozás után.
A grúz katonai agresszió 2008. augusztus 7-én, 23 órakor kezdődött.
Oroszország először az ENSZ biztonsági tanácsához fordult, mely össze is ült 8-án, a hajnali órákban, de nyilván nem történt semmi.
9-én estére a grúz erők elérték volna az orosz határt, az oszét alagút déli oldalát, ez megnehezítte volna a katonai választ (ez az alagút az egyetlen szárazföldi kapocs Észak- ás Dél-Oszétia között), így 8-án este az orosz vezetés döntött az ellencsapás megindítása mellett.
Először csak egy orosz zászlóalj lett átdobva Dél-Oszétiába, a zászlóalj feladata az alagút déli végének biztosítása volt. Ez meg is történt pár óra alatt.
A grúzok ekkor még hittek a NATO-nak, folytatták a harcot, de másnap reggelre az 5 ezer főnyi orosz haderő bekerítette a 11 ezres, de kevésbé felkészült grúz expedíciós csapatokat, s ekkor rájött a grúz vezetés, a NATO-segély azt jelenti, hogy kiadnak egy nyilatkozatot Brüsszelben az “orosz agresszió”ellen, majd felszólítják a feleket a “tárgyalásra”.
Másnap Oroszország immár egy egész hadosztályt dobott át, majd az orosz haditengerészet behatolt Grúzia területi vizeire, ahol gyakorlatilag mindent elsüllyesztett amit talált az egy darab amerikai hajó kivételével. Az amerikai hajó hírszerzési adatokat adott át a grúzoknak, de a grúz erők szinte teljes megsemmisülése után nem volt immár kinek adatokat adni, így pár nap múlva a hajó el is hagyta a Fekete-tengert.
Ugyanaz nap délben az orosz légierő folyamatos bombázásnak vetette alá a grúz repülőtereket, előtte szóltak az USA-nak, az amerikai tanácsadók menjnek be az amerikai követségre, mert ha valamely grúz katonai objektumban vannak, akkor esetleg véletlenül ők is meghalhatnak. (S csoda: az összes amerikai tanácsadó távozott a követségre, sőt George W. Bush elnök megtiltott az amerikai tanácsadóknak bármiféle részvételt a háborúban.)
Közben Abházia is belép a háborúba: visszaszerzi az ellenőrzést a grúz ellenőrzés alatt áló abház területekről.
10-én a grúz vezetés tűzszünetet hirdet, Oroszország nem fogadja el, a teljes kapitulációt kéri ehelyett.
12-én Oroszország tűzszünetet hirdet, miután elfogadja Nicolas Sárközy francia elnök jelentkezését közvetítőnek.
A grúz vezetés makacskodni próbál, nem fogad szót Sárközynek, de aztán leszól Bush: tessék aláírni mindent azonnal. A megállapodás szerint minden grúz ellenőrzés megszűnik Abháziában és Dél-Oszétiában, valamint még 2 évig grúz területen maradnak orosz csapatok garantálni Abházia és Dél-Oszétia biztonságát.
Az egész háború az egyik oldalról a teljes grúz haderő részvételét jelentette, mely olyan károkat szenvedett, hogy 10 év kellett azok megoldására, míg a másik oldalról az orosz haderő kb. 2 %-a vett részt, mininális veszteségeket szenvedve.
Szóval valami ilyesmire gondolt Biden csapata, mikor nemrég szóltak az ukránoknak, ne gondolkodjanak “grúz típusú megoldásban”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
