Beoltottak versus beoltatlanok: Amerikában már elszabadultak az indulatok a munkahelyeken. Kinek van igaza?

Beoltottak versus beoltatlanok: Amerikában már elszabadultak az indulatok a munkahelyeken. Kinek van igaza?

Az amerikai cégvilágnak újabb problémával kell szembenézniük, ami a beoltott és a nem beoltott alkalmazottak közötti, egyre durvább vita okoz. Az egyik csoport nem akar több áldozatot hozni azért, mert a másik csoport tart az oltástól. A beoltatlanok pedig arra panaszkodnak, hogy nem kapják meg ugyanazokat a munkakörülményeket (jelentsen ez bármit), mint beoltott kollégáik. A konfliktus azért most robbant ki, mert Amerikában több millió céges irodai munkavállaló mostanában tért vissza vagy fog visszatérni munkahelyére.

Sokat ront a helyzeten az is, hogy nincs konkrét kormányzati útmutatás a cégeknek, így azok folyamatosan változtatják a szabályokat. Azok számára, akik a járvány idején is kénytelenek voltak bejárni dolgozni, a káosz gyakorlatilag megszokott jelenséggé vált. Ám az otthoni munkavégzésről visszatérő kollégáik számára ez már nem annyira elfogadható.

Egy friss felmérés szerint az amerikai munkavállalók 60 százaléka támogatná a kötelező oltást, ugyanakkor 23 százalék még a munkahelyét is hajlandó lenne feladni, csak hogy elkerülje a vakcinát. A felmérés szerint szektoronként komoly eltérések vannak: az amerikai IT-szektor alkalmazottainak 75 százaléka támogatja a munkahelyi kötelező oltást, míg a kormányzati alkalmazottak esetében ez az arány alig 58 százalék. A férfiak is hajlamosabbak megfelelni a cég elvárásainak (63 százalék), mint például a hölgyek (56 százalék).

A konfliktusok leggyakoribb okai

Egy másik felmérés, amelyet a minap hoztak létre, a beoltott versus beoltatlan irodai alkalmazottak közti feszültséget vizsgálta. Az eredmény szerint a megkérdezett vállalatok harmadánál a beoltott alkalmazottak “dühösek és csalódottak” az oltatlan kollégáik miatt jelen lévő megfertőződési kockázatok miatt. (Megjegyezzük, a vakcina nem nyújt száz százalékos védelmet a megfertőződés ellen, de mégiscsak csökkenti annak kockázatát, ahogy a betegség továbbadásának kockázatát is.)

“Van egy nagymamám, és egy kisgyerekem otthon. Miért kellene valami húszéves tudománytagadónak mindkettőt veszélybe sodornia”

Hírdetés

idézte a tanulmány az egyik megkérdezett alkalmazottat.

A beoltottakat állítólag az a lehetőség is bosszantja, hogy a megbetegedő beoltatlan kollégák helyett kell majd állniuk a sarat egy újabb hullám esetén. Megint másik amiatt buktak ki, hogy oltottságuk ellenére két maszkot kell viselniük a cégben, mert a beoltatlanok miatt szigorú szabályokat vezettek be.

Diszkrimináció

Mindeközben a beoltatlanok arra panaszkodnak, hogy beoltott kollégáikhoz képest rosszabb körülmények között kénytelenek dolgozni, hogy álláspontjukat nem fogadják el, illetve, hogy alkalmazójuk rendszeres tesztelésre küldi őket. Az egyik közepes, mérnöki munkákat végző vállalkozásnál a beoltatlanok ad-hoc önsegélyező csoportot hozott létre “Vexcluded” néven. Amellett érvelnek, hogy az oltóanyagokkal szembeni félelmeik valódi oka az, hogy nem akarnak ők is “kirekesztőkké válni” az irodában.

A vita olyan méreteket ölt, hogy az Egyesült Államokban már országos szinten érzékelhető, hogy vártnál kevesebben és lassabban térnek vissza az irodákba. Főleg a beoltatlan alkalmazottak hezitálnak. Ezzel csak olajat öntenek a tűzre, mert az otthoni munkavégzésnek is megvannak a maga korlátai, így a beoltatlanok feladatainak egy részét a beoltottaknak kell átvennie.

Megoldás persze a helyzetre még nincs. A vállalatok egyelőre megelégszenek azzal, hogy elfogadható szintű működést biztosítsanak maguknak, minden más csak ezután jön. Az amerikai példa azonban jól mutatja, hogyan gyűrűzhet be a gazdaságba az oltásról alkotott véleménykülönbözőség, és az milyen terheket ró ki mindenkire.

Körkép.sk, cnbc.com


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »