A bíróság elutasította azt a keresetet, amelyben az állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarta a D4-es autópálya alatti értékes ingatlanok elkobzását bevégezni. A per során az állam azzal érvelt, a tulajdonosok felmenői magyarok vagy németek voltak. A döntés nem jogerős.
A Pozsonyi II. Járásbíróság szerdán úgy döntött, elutasítja a Szlovák Földalap keresetét, amelyben az állam nevében arra törekedett, hogy bevégezze több ingatlan elkobzását. A pert a földalap arra hivatkozva indította, hogy a Beneš-dekrétumok alapján a mostani örökösök felmenőit meg kellett volna fosztani a vagyonuktól. A földterületek rendkívül értékesek, akár több százezer eurót is érhetnek, hiszen a pozsonyi autópálya-körgyűrű, vagyis a D4/R7 alatt találhatóak.
Eva Bieliková bírónő az ítélethirdetés során elismerte az örökösök érvelését. „A bíróság főként a jogbiztonság elvének megőrzésére vonatkozó érvvel azonosul” – jelentette ki, és hozzátette, a földalap indítványa ellentétes ezzel az elvvel. A perköltségeket is teljes mértékben az államnak kell kifizetnie. Az egyik örökös ügyvédje, Rastislav Čerevka a tárgyalás után lapunknak elmondta, a kérdéses ingatlanokkal kapcsolatban az elmúlt évtizedekben több olyan jogi aktus is történt, amelyek a mostani örökösök tulajdonjogát igazolták. Ezeket most visszamenőleg akarta megkérdőjelezni a földalap. Az ügyvéd azt is megemlítette, a földalap mindössze az egykori tulajdonos vezetékneve alapján is próbált azzal érvelni, hogy az illető, akit Wenhardt Gyulának hívtak, német volt, így a negyvenes évek második felében biztosan el kellett hogy kobozzák tulajdonát. Wenhardt azonban minden bizonnyal magyar nemzetiségű volt. A mostani döntés nem jogerős, a földalap még fellebbezhet a kerületi bíróságnál.
A Wenhardt Gyula egykori vereknyei lakos birtokaival kapcsolatos ügy közvetlenül a második világháború után kezdődött, amikor is a földterületeire konfiskációs határozatot adhattak ki mindössze az alapján, hogy magyarnak, vagy németnek vallotta magát. A földalap által bemutatott határozaton azonban csak a Wenhardt Gyula név szerepel, nincs ott sem a születési dátuma, sem a lakhelye, így ez alapján nem állapítható meg, pontosan kire adták ki a döntést. Nem kizárt, hogy az akkori szokásoknak megfelelően az adott vezeték- és keresztnevet több személy is viselte ugyanabban a faluban. Az örökösök jogi képviselője azt állítja, a vereknyei férfi soha nem kapta kézhez a konfiskációs határozatot. Wenhardt földjei esetében sosem jegyezték be az államot az ingatlanok tulajdonosaként, a telekkönyvben továbbra is az ő nevén szerepeltek az ingatlanok. 1949-ben aztán a csehszlovák vezetés a mezőgazdaság kollektivizációja, a termelőszövetkezetek létrejötte mellett döntött, ezért gyakorlatilag a rendszerváltásig nem játszott szerepet, ki volt az egyes földterületek valódi tulajdonosa. 1989 után azonban megindult a kollektivizált vagyon újbóli magántulajdonba adása.
A pártállami rendszer bukása után az állam megpróbálta beazonosítani az egykori tulajdonosokat. A korabeli földtulajdonosok leszármazottai pedig fokozatosan hozzájutottak azokhoz az ingatlanokhoz, amelyeket felmenőik rájuk hagytak. Wenhardt unokái 2017-re folytatták le a nagyapjuk által örökül hagyott birtokok hagyatéki tárgyalását, tulajdonba vették azokat, kifizették az eljárási költségeket és azóta a tulajdonjoggal járó ingatlan- adót is fizetniük kell. A földalap ez után adta be azt a bírósági keresetet, amelyben a Beneš-dekrétumokra hivatkozva vitatni kezdte az örökösök tulajdonjogát.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
