Beköltöztünk Baráth Cseh Ilonka karácsonyi standjába Száz Ildikó2025. 12. 19., p – 15:58 Érsekújvár |
A pulton hófehér és csipkés szárnyú, az oldalsó falon fatörzsre illesztett emberarcú angyalok. Érsekújbárban az idei karácsonyi vásár egyik legszebb standja a kamocsai Baráth Cseh Ilonka alkotásait rejti. Engedélyt kaptunk az alkotótól, hogy rövid időre beköltözzünk kicsi birodalmába.
Kislányos a mosolya, és kedves arcát úgy ölelik körül a fürtjei, mintha csak az angyalok egyike volna. Baráth Cseh Ilonka alkotásaihoz még a karácsonyt megelőző utolsó napokban is hozzájuthatnak az érdeklődők. Bennünket különös élettörténetével ajándékozott meg, amelynek szerves része a folyamatos önképzés és az elszántság.
Építészből alkotó
Baráth Cseh Ilonka elmondja, hogy fiatalon építészként, tervezőként dolgozott, majd amikor a két kicsi gyerekkel otthon maradt, az édesanyjának kezdett el segíteni, aki elismert és keresett varrónő volt Kamocsán. Beszélgetésünket egy fiatalember szakítja félbe, mutatja a kiválasztott kerámia bögrécskét, és afelől érdeklődik, mennyire hőálló ez a szépség. Ilonka határozottan bólint és elmagyarázza, hogy 1200 fokon égette ki az agyagcsészéket, úgyhogy a forró kávét és a mosogatást is derekasan állják a termékei. Rövid szünet után visszatérünk a múltba.
„Anyukám, a kamocsai Fügedi Irma nagyon híres varrónő volt, sok kuncsaftja akadt. Egyszer egy hivatalban dolgozó hölgy nekem szegezte a kérdést: „Ilike, nem akarsz butikot?” „Akarok, de mi az a butik?”
Megtudom, hogy a rendszerváltás után elsőként lettek vállalkozók.
„Egy kilencvenéves néni boldogan átadta a háza egy részét boltnak, csak be kellett rendezni. Jöttek az újságírók, a rádió munkatársai, hogy megírják: megnyitottuk az ország első magánboltját. Akkora híre ment, hogy a kézművesek bizományba hozták a portékájukat. Kollár Gabi néni, nyugalmazott biológia szakos tanítónő volt az eladónk. Nagyon nagy forgalmunk volt, hosszú sorokban álltak az emberek”
– emlékezett vissza Ilonka.
Egy-két hónapra rá már más boltok is nyíltak a járási székhelyen. Hímzett blúzokra, terítők készítésére kért vállalkozói engedélyt, de később varróműhelyt kezdett üzemeltetni a család. „Édesanyám – még amikor az elején velünk volt – betanította a varrónőket, 12–15 alkalmazottunk is volt. Nyitottunk fehérneműboltot is néhány városban. Elmentünk Budapestre varrógéptűért, de ekkor rábukkantam egy újabb érdekességre: az ólomüveg-készítésre. Vettem egy mécsestartót, és várakoztam szeptemberig, mire indult az új tanfolyam” – lép tovább élete történetében Ilonka.
Elszántsággal és kitartással
„Két éven keresztül minden munkanapon, időnként pedig hétvégén is kiszabtam az asszonyoknak a varrnivalót, és utaztam Budapestre. Úgy örültem, amikor megtanultam egyenesen vágni, nagyon jó tanárom volt. Végül kisebb, majd egy nagyobb üvegolvasztó kemencém is lett. Elkezdtem üvegékszereket készíteni, akkor a negyvenes éveimben jártam, ólomüveg- és melegüveg-festésből leérettségiztem. Faliképeket, üvegtányérokat, üvegszobrokat készítettem. A fehérneművarró céget végül beszüntettük”
– folytatja eseménydús élete történetét az alkotó.
Később meglepte magát egy újabb művészi üvegolvasztó kurzussal, amit egy év alatt elvégezett. Kitanulta az ötvösséget is, akkor már a hatvanas éveiben járt, és nyugdíjasként Budapestre ingyen vonatozhatott.
„Az ötvösiskolában vizsgamunkát kellett készíteni, krokodilt kellett alkotnom, ehhez rengeteg tanulmányrajzot csináltam. Az utolsó fél évben már a porcelánkészítést tanultam, ebből is lett mesterlevelem”
– teszi hozzá kacagva. A kis fabódéban halkan duruzsol a melegítő berendezés és a megelevenedett emlékek finom árnyékként simogatják az alkotásokat.
Jól csak a szívével lát
„Azt élvezem, hogy bármilyen tárgyat látok, már tudom, milyen technikával készült. Elég, ha bevillan egy ötlet, már a megvalósításán gondolkodom. Vannak kerámia-, tűzzománc- és rézlemez-kombinációból készült különös angyalaim. Ezen kívül készítek ajándéktárgyakat is, amelyekről tudom, hogy közkedveltebbek, de számomra ezek a kombinált alkotások értékesebbek. Különleges technikákat is tanultam, kedvenceim a zománcképek. Hetvenéves leszek februárban. Most már kicsit abbahagyom a tanulást, pedig még sok mindenre vágyom!“
– nyugtázza búcsúzáskor Ilonka néni.
Szívből kívánjuk, hogy sokan megálljanak ezekben a napokban a standjánál!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
