A lengyel gazdák február 9-én jelezték, hogy március tízig újra blokád alá veszik az ukrán határátkelők némelyikét, majd kedden jelezték, hogy február 20-ától az összes ukrán határátkelőt le fogják zárni. Közben a Reuters hírügynökségnek egy ukrán tisztviselő elárulta, hogy Ukrajna olyan alkut szeretne az EU-val, ami lehetővé teszi számára, hogy felmentést kapjon az uniós agrárelőírások alól. Ez magyarul annyit tesz, hogy az uniós támogatások egy részéről hajlandó lenne lemondani, csak fenntarthassa az európai gazdákkal szembeni versenyelőnyét (és dömpingjét). Brüsszel érdemben nem tagadta az információkat.
A gazdák Európa-szerte az ukrán gabonadömping, az agráriumot fojtogató uniós előírások és az európai mezőgazdaság versenyképességét leépítő uniós intézkedések ellen tüntetnek.
A lengyel gazdák, akik Ukrajna közvetlen szomszédjaként a leginkább ki vannak szolgáltatva a helyzetnek, azért támadják Brüsszelt, mert az szándékosan tétlen maradt sérelmeik orvoslása kapcsán. Közben Kijev és Varsó tárgyalnak a helyzet megoldásáról, ám Ukrajna – amely a háború előtt a világ negyedik legnagyobb gabonaexportőre volt – morális támadó pozícióból tárgyal.
Kijev azt állítja, hogy a tüntetések ukránellenes megmozdulások, amelyek kétséget akarnak ébreszteni az Oroszország elleni harcban szövetséges Lengyelországban. A helyzetet némiképp fokozta, amikor a dühös gazdák a határnál várakozó ukrán kamionok pótkocsijait felfeszítették a gabonát pedig az útra döntötték. Kijev élesen tiltakozott. Sokat elárul, hogy az eset után a lengyel hatóságok kértek bocsánatot.
Pedig az ukránok olyan gabonát szállítanak Európába, ami nem felel meg az uniós előírásoknak. A közép-európai országok gabonáját pedig kiszorítják az európai piacról. Érdemes hozzátenni, hogy a legnagyobb ukrán földbirtokosok között amerikai, francia, luxemburgi kötődésű cégek állnak.
A helyzetet jól illusztrálja, hogy Donald Tusk ukránbarát mainstream kormányának agrárminisztere, Czesłav Siekierski is elismerte, hogy a lengyel és európai gazdák helyzete rendkívül nehéz:
„Lehet, hogy a gazdák hagyták, hogy legyűrjék őket az érzelmeik, de ne feledjük el, hogy nagyon nehéz gazdasági helyzetben vannak. Közvetlenül a tavaszi földmunkák előtt nincs pénzük műtrágyát és növényvédő szereket vásárolni. Nem nehéz megérteni a kétségbeesésüket”
mondta.
Közben az ukránok jelezték, hogy az uniós csatlakozás esetén is megtartanák azokat az előnyöket, amelyek biztosítják számukra az előnyt az európai gazdákkal szemben. A Reutersnek név nélkül nyilatkozó egyik ukrán tisztviselő azt nyilatkozta:
„Az ideális tárgyalási stratégia az, hogy kevesebb korlátozás vonatkozzon ránk a kereskedelemben és a környezetvédelmi előírások terén, és ezért hajlandók vagyunk támogatásokról lemondani. (…) Meg kell védenünk a versenyképességünket, nem szabad bürokráciának alávetni magunkat, ami különösen a mi körülményeink között megállítaná a fejlődésünket – például egy olyan intézkedés esetén, ami előírná, hogy tíz különböző tanúsítványra van szükségük minden egyes apróság miatt”
mondta az ukrán tisztviselő. Nyilvánvaló, hogy el akarják kerülni azokat a terheket, amelyekkel az európai gazdák ma kénytelenek együtt élni, és amelyek miatt most tiltakoznak. A dolog pikantériája, hogy az Európai Bizottság nem cáfolta meg az értesülést, ami ismét felveti a kérdést, hogy Brüsszel kinek az érdekeit szolgálja. Kijev ugyan adott ki nyilatkozatot, amit cáfolatnak nevezett, de valójában csak azt szögezi le, hogy a tárgyalások még csak ezután jönnek, így egyelőre nincs alapja a kiszivárgott „tárgyalási stratégiának”.
Ettől függetlenül a feltételezett ukrán szándékok igen életszagúnak tűnnek. Ha Ukrajna csatlakozna az EU-hoz, az uniós mezőgazdasági forrásokat a többi tagállamban 20-25 százalékkal csökkentené. Ha sok tízmillió eurónyi támogatás egy részéről hajlandó is lemondani, dömpingjével akkor is sikeresen számolná fel az európai konkurenciát, hosszú távon tehát mindenképp megszerezné a pénzt és a piacot.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
