Ami a petárdázást illeti, továbbra sem értem, hogy miért öröm egyeseknek szétdurrantani mások dobhártyáját, de ha már mindenképp lövöldözni akarnak, miért nem vonulnak az erdő alá? Ott legalább nem a kutyákat, „csak” a medvéket riogatnák a hülye játékszereikkel, ami még hasznos is lehet. Na mindegy, egyelőre ez is lejárt. A megkopasztott karácsonyfák is rendre kikerülnek a kukák mellé. Töltött káposztát és bejglit sem eszünk jó ideig. A karácsonyra kapott új határidőnaplókba egyre-másra firkantgatjuk az előrelátható tennivalókat, pedig hol vagyunk még…?
Szóval jól láthatóan beindult az élet, ha nem is a legmegnyugtatóbb formában. Januárban tavaszodunk, és várható a vírus újabb támadása is mindennel, ami vele jár. Sőt, a soron lévő hullámot máris megelőzik a már szokásos, mindegyre visszatérő szigorítások. Ezen valahogy már meg sem lepődünk, legfeljebb egyre fásultabban csóváljuk a fejünket. Kapaszkodunk a derűlátóbb előrejelzésekbe, titokban reménykedünk, hogy lassan megszabadulunk ettől a nyavalyától is. Mert valami jót mégiscsak kellene hoznia az új esztendőnek, nem igaz? Kiböjtöltük, megérdemeljük. Ja, hogy csak ezután érkeznek a beígért egetverő számlák? Hogy naponta érezzük a folyamatos drágulásokat? Hát Istenem, ilyen is volt már, de valahogy túléltük. Sok mindent túléltünk, és még mindig itt vagyunk. Már aki… Azért jó lenne végre kicsit megszusszanni, egy kicsit csak simán hátradőlni. Na jó, értem én, nem olyan időket élünk, de azért ne csüggedjünk! Mégiscsak tavaszodik, akkor is ha január van, és megszabadulunk ettől a mocsok nyavalyától is, hiába akar tovább izmosodni, előbb-utóbb csak feladja. Így biztatgatom magam, amikor készülnék elkedvetlenedni. És minden rossz dacára továbbra, és csak azért is reménykedve várom, hogy milyen meglepetéseket tartogat az új év. De lépésről-lépésre veszem, és egy új hetet is kíváncsian kezdek. Segítek is magamon annak érdekében, hogy jó kedvvel indítsak. Apró dolgokkal. Például a reggeli kávé mellé felteszek egy jó zenét, az arcomra pedig egy bőrfrissítő maszkot. Aztán a tükör előtt elröhögöm magam. Hát már itthon is…?
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
