Bedő Zoltán: Elég volt!

Az Úz Völgye Szervező Bizottság május 16-ról 17-re virradó éjszaka állandó őrségre szólítja a székelységet a helyszínre, hogy szükség esetén meg lehessen akadályozni a magyar haditemetőben alaptalanul és jogtalanul felállított román emlékmű és betonkeresztek felavatását. E szándék okaira az alább idézett vélemények is rávilágítanak, amelyeket az ökumenikus istentisztelettel egybekötött tiltakozás után fogalmaztak meg a megkérdezettek május 12-én.

Vitéz Bartha Mihály Úz-völgyi veterán:

„Édes, jó Istenem, magyar sírokra rakták a kereszteket! De kinek? Magyar honvédek vannak oda eltemetve. Nyolc sor sír volt, fakeresztekkel megjelölve, és csak magyar nevek szerepeltek rajta. Román katonák nem voltak a halottak között! Hogy létezik, hogy most mégis odakerültek? 1944 augusztusában sem harcolt közöttünk román katona az Úz völgyében. És ellenünk sem, mert a támadók mind oroszok voltak. Nem értek egyet azzal, hogy a románok oda költözzenek a temetőbe, mert ott nincs keresnivalójuk! Ez ugyanolyan gazemberség, mint amikor ezelőtt egy pár évvel levágták a két megye (Hargita és Bákó) határát jelző táblát tartó oszlopot, és 3 kilométerrel errébb hozták, Csíkszentmárton felé. Gyalázat, amit elművelnek! Azt a mindenségit, erre nincs törvény? Azt csinálnak, amit akarnak? Magyarokul kisemmiznek minket onnan?”

Dr. Kádár László hagyomány­őrző huszár alezredes:

„Ország-világ figyelmét fel kell hívni arra az elődeink kegyeletét sértő, emberhez méltatlan tevékenységre, mely a magyar katonák sírhantjai között napok óta zajlik. A 10-es miskolci gyalogezred elesett honvédeinak nyugvóhelye fölé a dormánfalvi polgármester beton kereszteket és egy emlékművet állíttatott az itt nem létező román katonáknak. Kakukk módjára, más madár fészkébe belopta a tojást, és még azt is elvárja, hogy az ki legyen költve. Egy ekkora arcátlanságot azonban képtelenek vagyunk elfogadni, és követeljük az eredeti állapot visszaállítását!”

Hírdetés

Tánczos Barna szenátor:

„Ma bebizonyítottuk, hogy a székely közösség erős, és amikor lármafát gyújtanak, összefog a közelgő veszély elhárításának érdekében. Ez most az Úz-völgyi magyar haditemető megbolygatása kapcsán is megmutatkozott, és az itt tapasztalható egyetértéssel és megnyilvánuló elszántsággal, véleményem szerint, meg tudjuk fordítani a gyászos események menetét.”

Kovács István, sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész:

„Az Úz völgyében szolgáló honvédeink tudták, hogy a vártán kell álljanak az utolsó pillanatig és még azon túl is. Itt maradtak tehát, hogy még pihenésükkel is szolgálják a hazát, azonban most már ebben is háborgatják, és nem hagyják nyugodni őket. Mert egyesek azt hiszik, azáltal szereznek, oroznak maguknak hazát, hogy megzavarják mások pihenését, és elveszik mások jelképeit. Azt hiszik, a szabadságot egymás kezéből kell kicsavarni, és nem tudják, hogy csak együtt, egymást megbecsülve, élni engedve lehetünk azok, akiknek a Jóisten megálmodott bennünket.”

Székely Hírmondó


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »