Ezért kell nekimenni a Heineken vörös csillagának.
Odafönt, a butugicsagi haláltáborban is vörös csillag alatt haltak az emberek. Odafönt, a butugicsagi haláltáborban nincsen mementó, és nincsenek nevek. Mit sem tud a világ a butugicsagi haláltáborról, és azért nem tud róla semmit, mert odafönt Butugicsagban vörös csillag alatt haltak az emberek. Akiknek a sírján most egy gyalulatlan fakereszt áll, és a keresztre egy konzervdoboz teteje van rászegezve. A konzervdoboz tetejére pedig szöggel van ráütve az azonosítási számuk. Mert nincsen nevük.
Elvinném oda, a butugicsagi haláltáborba, a Kolimához, az összes európai kommunistát. Akik büszkén vallják az eszmét, és hordják az eszme szimbólumait. Elvinném őket oda, fel a hegyre, ahol folyton fúj a szél, oda, ahol a hegy lábánál ólombánya volt, a tetején pedig uránbánya, és ott kellett dolgozni, halálig. Mínusz ötven fokban, üres levesen, szadista kápók ütései alatt. Vízzel leöntve, fagyba kitéve elpusztulni.
Nyáron meztelenre vetkőztetve, cölöphöz kikötve kínhalált halni a „komarki” alatt. Komar oroszul szúnyog. A komarki az a büntetés volt, amikor a cölöphöz kikötözött szerencsétlent szúnyogok milliárdjai csíptek halálra – olykor napokig tartó, leírhatatlan szenvedés után állt csak be a halál.
Álljon ide elém, aki ki meri jelenteni, hogy ez jobb, emberségesebb, mint az auschwitzi gáz…
Én álltam ott, fent a hegyen, a Kolima mentén, és láttam a haláltábort. Láttam a kereszteket, láttam a konzervdoboztetőket, láttam a barakkokat. Ezért vinném oda az európai kommunistákat. Az olasz kommunista párt tagjait, a francia kommunista párt tagjait, azokat a spanyol idiótákat, akik magukat szélsőbalosoknak hívják és éppen most törték össze a madridi ’56-os emléktáblát.
Vinném Vajnai Attilát, aki perre ment, hogy hordhassa a vörös csillagot, és vinném vele együtt fel a hegyre a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának összes kretén bíráját. Álljanak meg egy pillanatra ők is odafönt a hegyen, és tűzzék a mellükre a vörös csillagot, ha van pofájuk hozzá.
Mondják, ők mondják, az európai kommunisták, meg a társutas ’68-as „értelmiségiek”, a normális élet, a való világ, az ép erkölcsi érzék és a józan ész megbecstelenítői, a szabadságból elmebajt fabrikálók, ők mondják, hogy nem lehet összehasonlítani a kommunizmust és a nácizmust. Aki összehasonlítja, gondolatbűnt követ el, és kijár neki a modern kori „komarki”, ki kell kötözni a sajtó vérszívói elé, hogy azok végezzenek vele. Nem lehet összehasonlítani a XX. század két beteg szörnyszülöttét, hiszen a kommunizmus „szép eszme”, a kommunisták „jót akartak”, csak hát…
Most tisztázzuk: az az eszme, amely szerint a társadalmi haladás érdekében ki kell irtani egy társadalmi osztályt, az az eszme nem lehet szép, az abban hívők nem akarhatnak jót. És mondjuk ki ezerszer, újra és újra: teljesen mindegy, hogy osztályalapon vagy faji alapon kezdenek el irtani, embert ölni, táborba zárni, kínozni, vagyont elkobozni, aki ilyet tesz, becstelen gyilkos, gazember. Akár náci, akár kommunista.
Ez a baj a Heineken vörös csillagával. S igen, miképpen a hollandok sem örülnének, ha egy magyar vállalkozó odamenne, és sört készítene náluk egy mívesen megrajzolt nyilas- vagy horogkereszttel a címkéjén, úgy mi sem örülünk. S a csíki sör mellé sem Orbán vagy a magyar kormány miatt kell odaállni, hanem azért, mert az egy romániai magyar márka, termék, vállalkozás. Bár tudom, a vörös csillag barátainak éppen ettől áll fel a hátukon a szőr…
Ezért kell nekimenni a Heineken vörös csillagának. S hogy majd az európai bíróságon úgyis elbukunk? Lehet. Ott Vajnai Attila is nyert. Úgyhogy tudhatjuk, egészen biztosan, hogy nekünk van igazunk.
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
