(Különös tekintettel Farkas György „hírfőnökre”, úgy is, mint egykori vidám cimborámra)
Kedves Spirk Józsi, s mind, ti többiek, egykori víg cimborák s egyebek!
Mindenekelőtt megnéztem az ominózus adást, nagyon rendben van, minden szavát vállalom, és külön köszönjük a reklámot, húszezer körül jár a youtubos nézettség, ennyi még soha nem volt.
Amin viszont nagyon csodálkozom, a te (ti) roppant érzékenységetek pápa és úgy általában katolikus egyház ügyben. Biztosan kimaradtam valamiből, elsuhant mellettem a hír, amiből kiderült, hogy te (ti) Canossát jártatok, megvalltátok bűneiteket, s mint az Anyaszentegyház koldusai, napszámosai, mostantól hitvallást tesztek a Pápa Őszentsége és az egy, örök és szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház mellett.
Csak azért kérdezem, mert ez eddig nem egészen így volt. Nekem legalábbis úgy rémlik.
Nem emlékszem például, hogy rosszallásodat fejezted volna ki, amikor megjelent a Magyar Narancs különszáma, CÁPALÁTOGATÁS címmel, méghozzá abból az alkalomból, hogy II. János Pál pápa Magyarországra látogatott. Ez még a rendszerváltás hajnalán volt, II. János Pál pedig az elmúlt úgy ötszáz év legnagyszerűbb pápája volt, így akkor különösen ízléses és igazságos volt Őszentségébe belerúgni, negyven év kommunizmus után, és különösen abba a pápába, aki az első szöget verte bele a kommunizmus koporsójába, és aki nem mellesleg lengyel volt, így a mi szívünknek különösen kedves. A magyarnarancsos (a „magyar” ebben az esetben maga a blaszfémia!) libsik mégis úgy gondolták, ezzel tesznek hitet a liberalizmus és a szólásszabadság mellett, és néhai Eörsi István versikét is írt a pápa üdvözlésére, ezt:
„Wojtyla úr, az a gondom,
hogyha Ön hazánkba jön,
költségesebb lesz a kondom,
s kétségesebb az öröm.
Ön mint szex-specialista,
megmondja, mit nem szabad,
készen a tilalmi lista,
s behúzom farkamat.”
Ja! El ne felejtsem, mi is volt a pápa „bűne”? Hát az, hogy nem támogatta az abortuszt. E nem támogatással érdemelte ki a patkányfalka támadását, ami azért egy dologra mindenképpen jó volt, nevezetesen arra, hogy a Fidesz már akkor, 1991-ben végleg szakítson a magyarnarancsos szellemi körrel (a „szellemi” ebben az esetben maga a blaszfémia!), vagyis megtettük első lépésünket a magunk Canossáján.
Eörsi később is visszatért az ügyre, II. János Pál következő látogatásakor, 1996-ban hasonlóan bátor és szellemes publicisztikát közölt ugyanott, ahol a vers is napvilágot látott. Ebben egyebek mellett így értekezett:
„A Pannonhalmáról sugárzott adás idején még arra gondoltam, hogy talán azért ez a fojtott hang, hogy fel ne riasszák a magas vendéget, aki vörös karszékébe süppedve szemmel láthatólag szunyókálni készült. Az idő múltával azonban, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy állandósul ez a hanghordozás, eszembe jutott, hogy a szovjet pártfőtitkárok magyarországi látogatásait kísérte hasonlóan zsolozsmázó dallamvonal.”
No meg így:
„A jelenleg hazánkban időző Michael Jackson rajongói is istenkáromlásnak fognák fel, ha valaki szerencsétlen roncsnak tüntetné fel rajongásuk tárgyát. Az efféle világi bálványdöntögetések által kiváltott indulat strukturálisan nagyon hasonlít ahhoz a felháborodáshoz, amelyet nekem sikerült kiváltanom 1991-ben, amikor a pápa első magyarországi látogatásának idején gúnyverset publikáltam róla a Magyar Narancs cápa-számában (…).” (Szóval azért tudta, hogy mit váltott ki, viszont roppant büszke volt rá.)
Mindezt pedig csak azért idézem fel, kedves Spirk Józsi, kedves 24.hu és kedves Farkas Gyuri, úgyis, mint egykori víg cimbora, mert nem emlékszem az akkori felháborodásokra részetekről. Emlékszem viszont az ájult tiszteletre Eörsi és a narancs irányába, és a mély megvetésre, cinizmusra és gúnyra, ami az Eörsi versen és a narancs Cápalátogatásán felháborodókat övezte – természetesen szintúgy a ti részetekről.
Az a mocskos kis bűnbanda, az a mindig mindent eláruló szarember-gyülekezet, ami ti vagytok (mindazokkal egyetemben, akik a lehető legundorítóbb álszentséggel védik tőlem Ferenc pápát), nos, ti egyszerűen gyűlölitek a katolikus egyházat, és utáljátok a pápákat. S azért kár ezt tagadni, mert ezer és ezer bizonyíték támasztja alá ezt az állítást.
Kezdem Tóta W. Árpáddal, hiába no, disznószarból is a legnagyobbon akad meg az ember szeme. Nevezett II. János Pál halálakor a következő kis írást eresztette meg az Indexen (hosszú lesz, de újraközlöm, teljes egészében, mert csak úgy élhető át igazán ocsmánysága és aljassága):
„Game over, JP2
1. Der Untergang
Valahol délnyugaton, nagyszerű reneszánsz paloták között haldoklik egy nagypapaforma öregember. Már nem pápa. Van a betegségnek és az öregségnek olyan szakasza, ahol a pápa nem pápa, a király nem király, a tudós nem tudós többé, hanem haldokló, beteg, nagypapaforma öregember. A király ilyenkor átadja a trónt a fiának, a tudós visszavonul otthonába, még az állat is behúzódik a ligetbe meghalni. A pápa nem mond le, nem vonul vissza, nyüzsög körülötte a másod- és harmadvonal, kiteszik az ablakba, mint egy páfrányt, aztán találgatja a világ, hogy playbackről nyögte-e ki azt a pár mondatot, és mozgatták-e hátulról pneumatikával.
Nem a gyerekeit és az unokáit látja, mert azokat megtagadta tőle az Istene. Rettenetes nehéz kereszt a pápáé. Hogy az életben nélkülöznie kell egy s mást, az hagyján. De hogy a halálban is nélkülöznie kell az emberi halálhoz szükséges minimális intimitást, az felfoghatatlan. Úgy halni meg, mint egy kísérleti állat, a mikroszkópok alatt. Kemény sorsot mér az Isten a helytartójára.
Nyolcvannégy év életnek megvan a saját súlya is. Ebből huszonhat év a pápai trónuson megsokszorozza a súlyt, ami a haldokló mellkasára nehezedik. Ilyen hivatalban, ennyi idő alatt óhatatlanul összegyűlnek hibák, elszalasztott lehetőségek, bűntudatok, tévedések, hiszen a tévedhetetlenségről odabent mindenki tudja, hogy egy régi mese csak. Akik a Vatikánban rangot viselnek, azok sokszor vizsgáztak már a régi-régi tévedhetetlenségekből.
Szétesett tudattal, vándorló fájdalmakkal haldoklik egy öregember, és amikor néha magához tér, és az elméje is kitisztul, akkor olyan embereket lát maga körül, akiknek egyáltalán nem aggódás van a szemében. Nem a gyerekeit és az unokáit látja, mert azokat megtagadta tőle az Istene.
Jó utat, remélem, puhára esel.
2. Götterdämmerung
II. János Pál halott. Uralkodók halála után rövid az őszinte gyász, sőt egy percig sem tart: a halálhírrel egyidőben látnak napvilágot a találgatások. Már a ravatal körül olajozzák az öröklési harc fegyvereit; utódjelöltek és áramlatok krokodilkönnyeivel többek közt. A mélyen hívők megrendülten sírnak, az érdekeltek és az érdeklődők viszont már kérdeznek. Sikerül-e megfelelő színvonalú és sikerű médiaeseményt csinálni a temetésből? De még inkább: mi lesz most? Megállíthatja-e a hanyatlást egy új pápa? Egyáltalán tudnak-e odabenn a hanyatlásról, tudnak-e az „új dolgokról”, ahogy egykor – a Rerum novarum enciklikában – rácsodálkozott a Szentszék a munkásmozgalmakra és az emberi jogok csíráira?
Rómának most fordulat kell. Mihail Gorbacsov a legalkalmasabb jelölt. Jerzy Urban lengyel újságíró nemrégiben Brezsnyevhez hasonlította II. János Pált, amiért komoly pénzbírságban részesült, de nálunk szerencsére nincs ilyen buta törvény. Mi mással lehetne összevetni a mai katolikus egyházat, mint a kései Szovjetunióval – ugye, a birodalom nevének is van némi magasztos, fenséges, monumentális bukéja. A nagyhatalom, amely alól kicsúszott a saját népe, és amelynek félnie kellett saját népétől.
Brezsnyevet egyébként Andropov, majd Csernyenkó követte. Egyikük sem csinált semmit, de nem is húzták sokáig.
3. Peresztrojka
Rómának most fordulat kell. Mihail Gorbacsov a legalkalmasabb jelölt. Vagy legalább legyen egy szavazata. Rómának először glasznosztyra, aztán peresztrojkára van szüksége. Ezek a fogalmak ma már nem borítják el az újságokat, mint tizenöt éve, amikor az elsők között éppen II. János Pál üdvözölte Gorbacsov reformjait. Az első, a glasznoszty szólásszabadságot és információszabadságot jelentett, és aztán ez lett a diktatúra szétverésének, a peresztrojkának az alapja; ugyanis ha megszűnnek vagy legalább csökkennek a tabuk, ha az illetékes elvtársnak nyílt vitában kell megvédenie az igazát, akkor azzal előbb-utóbb megszűnik egy jó csomó indokolhatatlan anomália.
Nem lehet kétezer évig kiabálni, hogy a disznóhús rossz, ha közben az emberek rég rájöttek, hogy jó az. Ez a roncs ebben az állapotában halálra van ítélve. Igaz, hogy még II. János Pálnál is hosszabban agonizál. Erre a standard – glasznoszty előtti – válasz az, hogy sokan jósolták már a egyház végét, és mégis megmaradt, illetve ha kétezer évet túlélt, akkor néhány dühödt liberális nem fogja szétkalapálni. Igen, ilyen lassú volt Európa és a világ fejlődése: mostanra jutott csak el oda, hogy lerázza a diktatúrákat és a cuius regio, eius religio kerékbilincsét. De bekövetkezett. A grafikon kegyetlen: Európa engedetlen kamasszá lett. Olvas, gondolkodik, kérdez és kinevet. Észak-Amerika csípja Krisztust nagyon, de micsoda pech, az a protestánsok felségterülete, és ennek egyébként éppen az az oka, hogy a Vatikán piszkosul elkésett a társadalmi fejlődés követésével, sőt ők (is) üldözték Amerikába az első amerikaiakat. A jelenleg demokratikus civilizációk kivetették magukból a diktatorikus vallást. Most nem arról van szó, hogy Isten utoljára Ádámtól kérte ki a véleményét, hanem hogy a katolicizmus mintegy illusztrációként hurcol magával egy abszolutista monarchiát. Egy államot, amely Garibaldinak, a vörösinges európai hősnek köszönhetően már csak fél négyzetkilométer, de ahol nagyon rossz volna élni a legtöbb európainak, ha csak kicsit nagyobb lenne. Mint ahogy rossz is volt Garibaldi előtt.
Karol Wojtylát lehet szeretni, de úgy általában a 25 évig uralkodó vezéreket errefelé már kinézik a szalonból.
Dél-Amerikában és Afrikában még kapirgálhatnak, Brezsnyev is támogatta Kadhafit. Csak ugye Afrikában már jelen van egy másik diktatúra-vallás.
Nem lehet kétezer évig kiabálni, hogy a disznóhús rossz, ha közben az emberek rég rájöttek, hogy jó az, és nem haltak bele. Nem lehet, hogy elvileg cölibátusban élő tudósok diktáljanak ezer évekig szexuális nyomorba taszított családoknak. Nem lehet, hogy ártatlan emberek megbélyegzését helyénvalónak találja az Isten. Az egy rossz isten. Az sem lehet, hogy az egyház vezetőjének így kelljen meghalnia. Függetlenül attól, hogy mi van a Bibliában, a világ és az egyház történelme bebizonyította, hogy abból szinte bármit meg lehet magyarázni, akármit hordott is össze az Úr gyerekkorában. A disznóhúst is. Tessék valami kevésbé kártékony rendszert illeszteni a vázra, akkor is, ha ez visszavonulással és beismeréssel jár. Gorbacsov meg merte tenni, és Karol Wojtyla kezdetben, mielőtt végleg II. János Pállá lett, azért küzdött, amit Gorbacsov megtett.”
Nos, gyerekek? Hogy tetszett? Klassz volt, mi? Olyan igazi, emberi, libsi, bátor, telve igazi, jóféle, lipóciai frechséggel, azzal, amit már Móricz megénekelt Ady temetésén. És vajon csak az emlékezetem csal meg, vagy emiatt nem volt semmiféle tiltakozás részetekről? Senki sem rohant felhívni a katolikus egyház illetékes hivatalait, hogy mit terveznek a pápa védelmében, sőt, úgy általában a pápaság és a katolikus egyház védelmében, ugye? Még te sem rohantál, Spirk Józsi? És miért nem? Nem láttál semmi kivetnivalót a leírtakban? Érdekes… De ha jól emlékszem, még a pápát mostanában tőlem oly nagy jellemmel védelmező Szél Bernadett sem talált kivetnivalót e sorokban. Mi lehet ennek az oka, gyerekek? Csak nem az, hogy nektek ez is pusztán politikai játszma? Bayertől védjük a pápát, mindenki más rugdalhatja? De srácok, és te külön, Szél Dettózó, ez így becstelenség!
Nem arról van itt szó, kedves becstelen felebarátim, hogy ti pontosan tudjátok, nekem a katolikus egyház is és a pápaság, de még a pápa személye is fontos, noha protestáns (evangélikus) vagyok. Ti pontosan tudjátok, hogy én soha nem támadnám az intézményt magát, sőt, meggyőződésem, hogy a katolikus egyházra talán még soha nem volt olyan nagy szükség, mint napjainkban. S hogy mélységesen egyetértek a katolikus egyház abortusszal, házassággal kapcsolatos álláspontjával – már ami a falusi plébánosok véleményét illeti, mert hogy mit képvisel ez ügyben Ferenc pápa, abban már nem vagyok túl biztos. S mély meggyőződésem az is, hogy Ady Endre egyik legostobább, legaljasabb, legdemagógabb írása a Nagyváradi Kanonok-sorról írt „fricska”, de hát Ady volt akkora zseni, hogy ez elnézhető neki, hozzágondolva azt is, ha feltámadt volna őkegyelme úgy 1970 táján, hamar belátta volna, a magyar megmaradás egyik záloga az a Nagyváradi Kanonok-sor, és helyreigazította volna önmagát.
Ez az, ami tőletek, kedves becstelen felebarátim nem elvárható.
Ti ugyanis a katolikus egyház, az egyetemes katolicizmus és a pápaság legelszántabb ellenségei vagytok (lásd Tóta W. imént idézett kis művét!), ti állandóan meg akarjátok mondani, mit és hogyan kellene a katolikus egyháznak csinálnia, ti támadjátok a cölibátust, a hitelveket, az egyházi szervezetet magát, gyűlölitek az egyházi iskolákat és úgy és ott támadjátok ezeket, ahol és ahogy csak bírjátok, állandóan arról pofáztok, hogy az egyháznak kuss a neve, ne merészeljen beleszólni a politikába, és főleg ne merészeljen a templomban politizálni (mintha bármi közötök lenne hozzá!), ti ájult gyönyörrel nézitek és a szólásszabadság csimborasszójának állítjátok be, amikor lelkibeteg femen kurvák a templomok oltárain meztelenre vetkőzve ordítoznak, imádjátok, ha ugyanezek vízzel vagy bármi mással öntenek le papokat, igen, szerintetek a katolikus egyháznak abortusz-pártinak kellene lennie (miért is? Mely hitelv alapján?), szerintetek erre az egész intézményre alapvetően nincsen semmi szükség, szerintetek az iskolai hitoktatás maga a nácizmus (holott még csak nem is kötelező!), és szerintetek természetesen ezzel sincsen semmi baj – lássuk megint Tóta W.-t, a legnagyobbat:
„Az abortusztilalom mint keresztény terrorizmus
Lengyelország megmutatja, hogy nem az iszlám veszélyes, hanem általában a hülyeség.
Lengyelország fontos feladatot vállalt magára. Zaklatott, idiótán csapkodó korunkban figyelmezteti Európát arra, hogy nem az iszlámtól kell félni, hanem mindenféle vallásos radikalizmustól.
Másképp pusztítanak persze, attól függően, hogy milyen hatalmi pozícióban vannak. Aki semmilyenben, annak marad a lövöldözés meg a robbanóöv. Otthon ő is törvényekkel és erőszakszervezetekkel operál. De itt mi vagyunk otthon, az istenit neki, ezért megtehetjük, hogy egész országokat nyomorítunk meg, mert a hangok az ágy alól azt súgják.
Azt súgják, hogy a nő teste köztulajdon, és nem választhatja meg, kinek, mikor, hova szül. Maga a katolikus egyház ezt nemhogy az abortusz, hanem a fogamzásgátlás tiltásával is kifejezi, viszont az szerencsére csak a hívekre vonatkozik, önkéntes alapon. De a püspökök, ahol tehetik, kiterjesztik ezt a légből kapott szabályozást azokra is, akik nem hisznek az ő képzelt barátjukban.
Lengyelország emiatt az abortusz teljes betiltására készül, az egyház nyomására és nyílt kampánya mellett. Olyan élethelyzetekben is, mint nemi erőszak, vérfertőzés, súlyos betegség diagnózisa, vagy az, hogy a szülés életveszélyes az anya számára. Nyilvánvaló, hogy aki ilyen törvényt javasol, sőt erőből átnyom, az hibbant és főleg gonosz. Ez ugyanúgy szadizmus, mint az Iszlám Állam praktikái.
És ugyanúgy kisebbségi, radikális, fundamentalista álláspont. Maga a katolikus dogmatika nem változott ugyan, de Ferenc pápa informálisan már kifejezte megengedő nézeteit. Az ő világa is elég szűk és életidegen, de azt már nem nézem ki belőle, hogy rá akarná kényszeríteni a nem hívőkre nyers erővel. Nem ártana persze, ha erről méltóztatna beszélni is. Hátha lengyel kollégái csak alulképzettek, és még van idő felvilágosítani őket.
Return of the jeti
A lengyel példából világossá válik, hogy az aljasság, a gonosz korlátoltság megtámasztására minden vallás alkalmas. Hiszen ezeknek az intézményeknek az a funkciójuk, hogy középkori vagy ókori normákat örökítsenek át, minél kevesebb változtatással.
Na most azok felett viszont eljárt az idő. Ezt semmi se mutatja meg tisztábban, mint a nők helyzete. A régi szép időkben lehetett őket adni-venni, szájon vágni, esetleg agyonverni, ha megérdemelték. Pál apostol megmondta azt is, hogy kuss a nevük, és ehhez az egyház tartja is magát.
Időközben kiderült róluk, hogy emberek, pont annyi személyiséggel és aggyal, mint a férfiak. Tehát semmi sem indokolja, hogy néhány nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz előírja nekik, hogy akkor is szülniük kell, ha belehalnak vagy belenyomorodnak. Csakhogy itt jön be a vallás másik nagy trükkje: nem is kell indokolni!
Hiszen írva vagyon. Ott mondja a Jóisten a saját szavaival, hogy ez így illő és helyénvaló. És akkor hiába magyarázol, hogy de hát ez hülyeség, ez kegyetlenség, ez tragédiákhoz vezet, mert odarajzolta a seggfej maga mögé az Istent, és vele szállsz vitába.
A lengyel előterjesztés szadizmusa mellett még lényegében értelmetlen is, pontosan úgy, mint a magyarországi abortusztabletta-tilalom – amelynek szintén nincs más magyarázata, csupán a hitelvek. Csak a legszegényebbeken tapos, akiknek életük legnagyobb krízisében sincs pénzük elutazni a határig, és ott befizetni egy klinikára.
Nem Lengyelország az első, amely a tősgyökeres európai vallásos tébolyt elszenvedi. Írországban évtizedekig tilos volt mind az abortusz, mind a fogamzásgátlás. Több halált és szenvedést okozott, mint a konkrét terrorizmus, pedig abból is jutott nekik.
Fellélegezhetünk: ekkora hülyeség bezzeg nincs nálunk. Megvédtük az országot. Itt csak az iskolákra tette rá a kezét az egyház, meg a boltokat zárták be vasárnap a vallásos frakció kezdeményezésére. (Ez is szent ügy: népszavazni róla tilos.) De magukban azért rajzolgatják tovább a lázálmaikat, és remélik, hogy egyszer eljön az idejük – és az úgy néz ki, mint Lengyelország. Az alaptörvénybe így is bekerült a magzatvédelem, egyszer még élesíthető lesz. Addig beérik ennyivel. A katolikus terrorizmus veszélye jelenleg csak kettes fokozatú készültséget indokol.
De azért vigyázó szemünket Varsóra vessük. Azt a gyorsot nem érdemes bevárni.” (HVG, 2016. 04. 05.)
Igen, igen, igen! Ez az! Ebben benne van minden, aminek benne kell lennie! Eszeveszett gyűlölet, fékevesztett gyűlölet, égig érő ostobaság, ánuszig érő tótawé. Itt az összefoglalása mindannak, ami ti vagytok. És megint csak rosszul emlékeznék? Voltál megkérdezni a katolikus egyház illetékes hivatalait, hogy mi a tervük tótawével, a „nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz” miatt, merthogy hát tótawé világában ők lennének a katolikus egyház püspökei. Nem voltál, Spirk Józsi? Aztán mi a jó kuva anyádér’ nem voltál? (Kérdezem ezt így, kizárólag a másik nagy liberális ikon, a citromsárga pulóverébe belegyógyult, minden bokorban nácizmust sejdítő, szegény hülye Ungvári Rudi bácsi miatt, aki a kurva anyánkat emlegette a minap, és senki, de senki nem háborodott fel miatta. „Szegény hülyének” pedig a Magyar Narancs nevezte még annak idején Dénes Jánost országgyűlési képviselőt, és mindenki remekül derült a pompás viccen… Úgyhogy pofátokat befogjátok most is!)
És te, Szél Dettike? A „nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz” vajon sérti az érzékenységedet, vagy te is csak akkor vagy képes műfelháborodni, amikor kávézás közben, ezer kamera kereszttüzében engem kell kioktatni elfúló hangon a vallásos emberek érzékenységéről? És mi a véleményed II. János Pál ilyetén megformálásáról:
„A pápa nem mond le, nem vonul vissza, nyüzsög körülötte a másod- és harmadvonal, kiteszik az ablakba, mint egy páfrányt, aztán találgatja a világ, hogy playbackről nyögte-e ki azt a pár mondatot, és mozgatták-e hátulról pneumatikával.”
Ez tetszik, mi? Legalábbis nem háborodtál fel ellene… Tudod te, mi az a farizeus? Gyorsan olvass utána! És mélységesen szégyelld magad, a többiekkel együtt!
Amúgy pedig, Ferenc pápa igenis ostobaságokat beszél a migráció ügyében. Hogy ostobaságból beszél ostobaságot, vagy azért, mert ez a küldetése, ma még nem világos. Ma még csak az világos, hogy nem lehet véletlen egy mélyen európai gyökerű, ráadásul német pápa példa nélküli lemondása, és ezt követően egy példátlan, eleddig még soha nem volt, NEM EURÓPAI pápa megválasztása éppen akkor, amikor Európát példátlan, eleddig még soha nem volt méretű migráció szorongatja.
És ezt a pápát ez nem érdekli.
Fújja ugyanazokat a kretén közhelyeket, amelyeket a brüsszeli tintanyalók – Európai elveszejtői fújnak. A befogadás fontosságáról és kötelességéről, blablabla…
Egy kötelesség van ma: Európát megvédeni. Legalább annyit belőle, amennyit még egyáltalán lehetséges. A határokat lezárni, a migránsokat hazaküldeni, és ott, ahol élnek, emberi életre alkalmas feltételeket teremteni. Ez kötelesség, semmi más. Minden más csak farizeus képmutatás és rontás.
Nekem pedig nem testvéreim azok, akik a tengeren hánykolódó hajókból kidobálják a velük együtt „menekülő” keresztény felebarátaikat. Ezek nem testvérek, hanem kibaszott gyilkosok, akiket börtönbe kell zárni, vagy vissza kell zavarni oda, ahonnét elindultak.
Nem testvéreim azok, akik bombákat tesznek a testvéreim székei alá, akik késelnek, akik teherautókkal hajtanak a testvéreim közé, akik semmibe veszik az európai civilizációt, a kereszténységet, akik úgy bánnak a nőkkel, ahogy bánnak, akik a civilizált európai városokat ocsmány és bűzlő ólakká változtatták, akik a saríja törvényi szerint élnek a maguk benépesítette és igenis létező és egyre szaporodó no-go zónákban, amelyekben a terroristák tenyésznek, és amelyekben a terroristákat bújtatják, nekem nem testvéreim a Calais-nál kamionokat megtámadó és sofőröket meggyilkoló állatok, nem testvéreim a kislányokkal erőszakoskodó, temetőkben öregasszonyokat megerőszakoló állatok, ezeket nem befogadni kell meg istápolni, hanem eltakarítani, mint a veszélyes hulladékot.
Azok pedig, akik semmi ilyet nem tesznek, csak a nyomor elől menekülnek, még lehetnek a testvéreim. Ők viszont be kell lássák, ez a kicsike földrész nem fogja tudni befogadni és eltartani őket. Be kell lássák, hogy nekik is haza kell térniük, és odahaza kell emberi életet teremteniük, önmaguknak. Ehhez pedig joggal kérhetnek, sőt, követelhetnek segítséget mitőlünk. És elsősorban azoktól, akik évszázadokon át gyarmatbirodalmakat tartottak fenn, gyarmatbirodalmaikból lettek gazdagok és hatalmasok, és most gőgösen megpróbálják elmagyarázni a világnak, mi is az a demokrácia és mi a szabadság.
Ferenc pápának nagyjából ennyit kellene mondania, nagyjából ennek elmondása lenne a kötelessége.
Ferenc pápa ehelyett migránsok lábát mosogatja, és migránsok millióit akarja lenyomni Európa torkán, Európáén, amihez neki –sajnos- nincsen semmi köze.
Ferenc pápa igazi farizeusként viselkedik ebben a kérdésben. Ez az igazság, akkor is, ha farizeus társai, a Spirkek meg Szélek e kijelentések és igazságok miatt szoktak műfelháborodni.
Nem műfelháborodni kell, hanem ezeket végig gondolni. És esetleg megkérdezni Ferenc pápától, vajon milyen megfontolásból szakított a régi hagyománnyal, amely szerint a pápa hatvan nyelven mondja el az Urbi et Orbi áldást, ezzel is kifejezve a világ gazdagságát és a nemzetek tiszteletét? Csak nem azért szakított a pápa éppen most ezzel a hagyománnyal, mert a nemzetek létét kívánja zárójelbe tenni, és az Európai Egyesült Államok iránti vágyát igyekszik kifejezni azzal is, hogy soha többé nem hangzik el például magyarul az „Áldott Karácsonyt!” illetve a „Krisztus feltámadott, alleluja!” a Szent Péter téren? És németül, franciául, spanyolul, angolul, és egyetlen szláv nyelven sem…
Ha igaz, amit sejdítek, akkor viszont el kell magyarázni a pápának a Bábel tornya példázatát, hátha nem olvasta. Hogy miért döntötte le az Isten az emberek égig érő tornyát, és miért zavarta össze a nyelvüket, hogy soha többé ne akarjanak égig érő tornyot építeni…
Talán majd a bíborosok és a püspökök elmagyarázzák neki. Hiszen már úgyis nyíltan lázadnak ellene – nagyon helyesen. S ha megtörténhetett az a példa nélküli eset, hogy egy pápa lemondott, s hogy egy nem európai pápa került a helyére, akkor talán megtörténhet az a példa nélküli eset is, hogy a bíborosok és a püspökök lemondatnak egy pápát. Ki tudja. Isten útjai kifürkészhetetlenek…
S hogy világos legyen, miért is írtam ezt a levélkét, álljon itt Spirk barátunk műve, amelyet a24.hu becses hasábjain tett közzé fölöttébb nagyra nőtt farizeus izgalmában:
„Bayer lemarházta Ferenc pápát, a magyar katolikus egyház hallgat
Soros György után lassan a migránsok iránti emberséges bánásmódot hirdető Ferenc pápa is odakerül a Magyarország körül kavargó világméretű összeesküvés főszereplői közé. A kormánypárti médiafogyasztók számára hirdetett külpolitikai doktrina szerint a katolikus egyház feje maga is egy liberális migráns, ezért ennek megfelelően kell kezelni a politikát érintő kijelentéseit. A magyar katolikus egyház szó nélkül tűri, hogy Bayer Zsolt nyilvánosan lemarházza az egyházfőt.
Az államilag kitüntetett Bayer Zsolt a héten súlyos minősítésekkel gyalogolt bele a katolikus egyház vezetőjébe.
Szerdán a miskolci televízió Helyzetkép című műsorában a pápa migrációt érintő megnyilatkozásai voltak terítéken.
A pápa kijelentéséből kiindulva, mely szerint a szegények, a gyengék és a kirekesztettek mellett együttérzést és támogatást érdemelnek a kivándorlók csoportjai is, Bayer azt a következtetést vonta le, hogy az argentin születésű Ferenc migráns hátterű pápa, akinek az égvilágon semmilyen európai kötődése sincsen.
Bayer azt állította, hogy „Őszentségével kapcsolatban hűvös és mértéktartó módon fogalmaz”, de ebből az lett, hogy kifejtette, szerinte nem véletlen, hogy most, amikor a leginkább szükség lenne egy európai pápára, egy dél-amerikai pap került az katolikus egyház élére, “sikerült hozni” egy európai értékektől idegen pápát. Műsorban ezzel összefüggésben arra céloztak, hogy nem véletlen az sem, hogy Soros Györgyöt rendszeresen miniszterelnöknek kijáró fogadtatásban részesítik Brüsszelben.
Bayer szerint a pápa a migránsokról szóló megnyilvánulásával beállt a jelenlegi EU-s vezetők sorába, akik szembe mennek az uniós állampolgárok érzéseivel, szándékaival, akaratával, egy semmibe menő politikát akarnak ráerőltetni az Európa lakosságára. De ez nem fog menni sem a pápának, sem Brüsszelnek!
Majd hozzátette, hogy a pápa “hiába ismételgeti kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait kretén módon”, ettől „migráns marad, mert Argentínában szinte mindenki az”.
Ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni
– nyilatkoztatta ki Bayer, majd először „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak titulálta az egyházfőt.
A 24.hu több katolikus egyházi hivatal képviselőjénél is érdeklődött, tesz-e lépéseket Bayer többször megismételt minősítései miatt. Kiderült, hogy az egyház vezetése semmilyen reakciót nem tervez a pápa védelmében.”
Bayer Zsolt
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
