Bayer Zsolt: Csak egy év

Nem máshol, bizony nem, egyenesen a Magyar Narancsban nyilatkozza Simon Róbert orientalista, hogy az iszlám és a demokrácia nem egyeztethető össze egymással.

Nem, mert, szemben a kereszténységgel, „az iszlám maga hozta létre a társadalmát. Egy igen laza és langyos politeizmussal szemben föllépve képes volt arra, hogy a medinai korszakban Mohamed próféta munkássága révén a lét minden mozzanatát átható társadalomintegráló mezőt (…) hozzon létre”. Simon Róbert szerint „a liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus összefüggő és koherens rendszerekként szintén alapvető iszlám jellegzetességeket zárnak ki.

 Egy ponton túl egy parlament vagy egy pártrendszer felülírhatja a vallásjog törvényeit vagy a családon belüli kapcsolatokat és dinamikákat, egy csomó olyan dolgot, ami másfél ezer évig magától értetődő volt – például a nő és férfi közötti különbségeket vagy a munkamegosztás egyoldalúságát. Az iszlám nagyon szigorúan meghatározott létforma, amelynek velejárója például a nagy család, hiszen muszlim egyénileg nincsen. Ráadásul kíméletlenül összefonódik benne a vallás a társadalommal és a közösséggel. Itt az egyes ember valóban a közössége által létezik, és a közösséget az iszlám határozza meg.

 Az iszlám bárminemű feladása tehát egyfajta társadalmi, közösségi öngyilkosságot jelentene. Nem kell ad absurdum menni, hogy az ember azt mondhassa: ki van zárva, hogy a kettő, vagyis az iszlám és a demokrácia együtt működhessen. A demokráciát követelő arab tavasz is egy év alatt a végére ért”.

Mondom még egyszer, ezek a Magyar Narancsban megjelent interjúból való idézetek, ha ez egy évvel ezelőtt jelenik meg a mi lapunk hasáb­jain, mást sem hallgattunk volna, mint a kirekesztés, a gyűlöletkeltés, a xenofóbia és a fasizmus vádját. Csak hát, eltelt az az egy év…

Eltelt egy év, és már ezt is olvashatjuk: „Gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatnak a migránsok Németországban – legalábbis ez derül ki egy amerikai hírportál által közölt cikkből. A Zerohedge.com idézi Heiko Maas német igazságügyi minisztert, aki elismerte, hogy a migránsok által elkövetett nemi erőszakoknak csupán tíz százaléka esetében kerül sor feljelentésre, és ezen esetekben is csak mintegy nyolc százalékban születnek elmarasztaló ítéletek.

Maas szavait megerősítette a szövetségi bűnügyi rendőrség vezetője is. André Schulz elképesztő adatot közölt, jelesül, hogy a 2014-ben elkövetett ilyen bűncselekmények 90 százaléka még a hivatalos statisztikákba sem kerül be. A cikk szerzője arra is kitért, hogy még a Die Welt hasábjain is megjelentek olyan hírek, hogy több tartományban – a cikk konkrétan Hessent nevezi meg – felülről utasítják a hatóságokat, hogy hallgassák el azokat a súlyos, erőszakos és főleg szexuális indíttatású bűncselekményeket, amelyek esetén nyilvánvaló, hogy az elkövetők a migránsok közé tartoznak.”

 Bármennyire is vérlázító és felháborító mindez, örüljünk neki, hogy legalább olvashatunk róla. Olvashatunk, mert bár a német sajtót éppen úgy utasítják, mint a hesseni hatóságokat, de eltelt egy év… Eltelt egy év, és immáron vége a Wilkommenskulturnak. Vége az elmebajnak, már a német sajtóban is: „Ősszel zárul az a projekt, amely során olyan kérdésekre kereste a választ a Hamburg Media School, hogyan ábrázolta a német sajtó a Wilkommenskulturt, hová helyezte a hangsúlyokat, milyen nézőpontot támogatott a menekültválsággal kapcsolatban. (…) A cikkek 82 százalékában pozitív konnotációban jelent meg a menekülttéma, 12 százalék volt tiszta tudósítás, és hat százalék láttatta problémaként a helyzetet. Tehát a média országszerte magáévá tette Angela Merkel mottóját: »Megcsináljuk!« Kérdés, hogy vajon a sajtó megfelelt-e a kritikus megfigyelői szerepének, amellett, hogy a pozitív hozzáállás az emberek hozzáállására is pozitívan hatott. A meghatározó médiumok csaknem kétharmada szinte figyelmen kívül hagyta, hogy a menekültek nagy számban való átvétele és a nyitott határok politikája új problémák elé állítja a társadalmat. (…) 2015 végére a média lemaradt attól, ahogy a népesség érzékelte a helyzetet, s ezzel elvesztette hitelességét. A Willkommenskultur konszenzusfogalmából véleménykülönbséget jelentő fogalom lett – számolt be a kutatás alapján a Wlkfaz.net.”

Bizony ám! Eltelt egy év, és a német sajtó végképp elszakadt olvasóinak világlátásától, érzelmeitől, végképp elszakadt a valóságtól. „Véleménykülönbség” lett a német sajtó, de Merkel még mondogatja, hogy „wir schaffen das”, és ezt fogja mondogatni akkor is, amikor egy ápolt kert mélyén lévő elegáns kastély lakója lesz, ahol rács van az ablakon és az ágyon is…

Eltelt egy év, s míg a német sajtó maga a „véleménykülönbség” a nyilvánosság és a közvélemény között, addig – miképpen ez Abdessamad Belhaj és Speidl Bianka tanulmányából kiderül – a beteg és frusztrált iszlám világból érkező migránsok számára „a női test a meghódítandó területet szimbolizálja, az erőszaktevő pedig a hódító szerepében tetszeleg.

A Nyugat vágyott gyümölcsei közül ez a legkönnyebben elérhető és megszerezhető.” Ugyanis „a muszlim férfi számára tehát kétféle nő létezik: a konvenciókat követő anyatípus és a lázadó prostituált. A nyugati nők – amennyiben nem térnek át az iszlámra, amivel »bűnös múltjuk« eltöröltetik, és tiszta lappal indulhatnak – az utóbbi kategóriába tartoznak. Ezt a vallási-kulturális sztereo-típiát tovább erősítik azok a képek, amelyeket a nyugati kultúra termékei és közvetítői festenek a nyugati nőkről. Az európai nő az áhított és megvetett pogány Nyugat megtestesítője: tisztátalan, de kívánatos, egyszer használatos élvezeti cikk. Az erőszakot tehát a megszerzés és leigázás vágya hajtja”.

„Wir schaffen das!” – mondják a migránsok is, csak másra gondolnak…

Eltelt el egy év, és több ezer migráns beperli Németországot, mert túl lassúnak ítéli a menedékkérelmek elbírálását. Eltelt egy év, és talán már az elmebetegek is látják, hogy a pofátlanságnak tényleg nincs határa…

És a gyilkosságokról, egyéb bűncselekményekről és a terrorról még nem is beszéltünk. És még csak egy év telt el…

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »