Ősi vadkutya maradványaira bukkant egy spanyol-olasz-grúz paleontológuscsoport a grúziai Dmanisi régészeti lelőhelyen. A megtalált csonttöredékek – fogak és egy állkapocsdarab – alapján úgy vélik, hogy a kutya mintegy 30 kilogramm súlyú lehetett, és egy fiatal egyed volt.
A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közétett tanulmányukban a kutatók leírják az általuk felfedezett fosszíliákat, a besorolásukra tett kísérleteiket és annak lehetőségét, hogy a térségben élt előemberek kapcsolatban állhattak-e a vadkutyával.
A grúziai falu a paleoantropológusok fontos lelőhelye már évtizedek óta; itt találták meg a Homo erectus előember mintegy 1,8 millió éve élt egyik alfajának maradványait.
A most feltárt ősi kutyamaradványok a kutatók szerint egy eurázsiai vadkutyáé (Canis (Xenocyon) lycaonoide), amely mintegy 1,8 millió éve jelent meg először és 800 ezer éve halt ki.
A megtalált csonttöredékek – fogak és egy állkapocsdarab – alapján úgy vélik, hogy a kutya mintegy 30 kilogramm súlyú lehetett, és egy fiatal egyed volt.
A kutatók szerint Dmanisiben, ahol számos állat maradványait tárták már fel, először bukkantak eurázsiai kutya maradványaira, és ezek a leletek a valaha talált legöregebb ilyen fosszíliák európai lelőhelyen
– olvasható a PhysOrg tudományos ismeretterjesztő hírportálon.
A kutatók megjegyezték, hogy a maradványok megtalálása nem jelentik azt, hogy a kutya háziasítva lett volna. Korábbi kutatások szerint az ember mintegy 40 ezer éve kezdett háziasítani bármely kutyafajtát.
A kutya- és az emberi fosszíliák közelsége azonban azt jelzi, hogy együtt éltek a térségben, és esetleg egymástól szereztek élelmet.
A szakemberek szerint az ember és az ősi kutya valószínűleg akkor találkozhatott, amikor az eurázsiai vadkutya délre, a Közel-Keletre és Afrikába vándorolt, és az emberek Afrikából északra, Európába és Ázsiába vándoroltak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
