Valamikor, nagyon régen, szoba-konyhában élt az anyjával. Az apja részeges gazember volt, néha jól elverte a családot, de leginkább a pénzt verte el a sarki talponállóban. A bankáron akkoriban nem látszott, hogy bármiben is meghaladná majd az apját. Talán csak annyi, hogy összeszorított szájjal figyelte a gazdagabb gyerekeket, és valahogy mindig, minden iskolájában színjeles volt.
A szoba-konyha ma már a múlt. A bankárnak több százmilliója van, és ez csak a magánvagyona, a különféle céges összefonódásokból, offshore ügyletekből, csendestársi státuszából származó bevételek tovább gazdagítják. Budai zöldövezetben lakik, amerikai stílusú, fehér házban, három szinten és huszonegyedik századi színvonalon. Itt laknak a gyerekek is, akiknek soha nem mesélt a szoba-konyháról, mert nem akarja őket összezavarni, és van persze, felesége is, akivel tizenhat éve nem beszél. Ma már csak a pénz tartja össze őket, és valamennyire, persze, a gyerekek. Külön szobában alszanak, soha nem reggeliznek együtt, és csak társasági eseményeken mosolyognak egymásra. A bankár valódi családja az anyacég. Valamikor ezt szolgálta teljes odaadással, ma már inkább őt szolgálják. Olyan neve van a pénzügyi életben, hogy akár holnap eligazolhatna száz másik helyre. A bankár szándékosan puritánra kerekített szobában fogadja ügyfeleit, ezzel kívánja jelezni, hogy az ő természete alapvetően intellektuális.
Egyedül a több milliós bőrgarnitúra árulja el, hogy kicsoda dolgozik itt. A bankár nyájasan leülteti vendégét, türelmesen meghallgatja, és rendszerint semmi konkrét dolgot nem mond. Meg kell gondolnom, kérlek, adj egy kis gondolkodási időt, ilyesmit válaszol, miközben pókerarca mögül figyelget. Igazából csak játszik, színészkedik. Nem érdeklik az emberek, nem érdeklik az eszmék, nem hisz semmiben. A hatalom és a pénz persze, más. Az a létezés célja és értelme, bár azt még soha nem fogalmazta meg magának, utoljára ugyanis még a szoba-konyhában fogalmazott, amikor házi feladatát írta. Kizárólag fekete autókkal jár. Semmi baja semmilyen márkával, de valahogy úgy alakult, hogy az utolsó tizenöt évben csak Audija volt. Kedvenc sportja a golf, persze, nem maga a sport, csak annak társadalmi értéke érdekli.
Régebben fallabdázott, sőt teniszezett is, de amióta mindenféle jöttmentet felvesznek a zárt klubokba, szakított a személyi edzőivel. Szenvedélyesen vitorlázik, de évente csak néhány napot, ebben sem a magány és a napsütés a lényeg, hanem hogy saját hajója álljon a balatoni kikötőben. A bankár nem pontosan tudja, mennyi a magánvagyona, de a vitorlás éves bérleti összegét forintra pontosan megmondja, ha megkérdezed. Most kereken negyvenhat éves, még pár éve is nagyon jól nézett ki, mostanra kis pocakot eresztett. Megengedheti magának, az Andrássy úton varratott másfél milliós öltény elfedi a formai tökéletlenségeket. Rugalmas léptekkel jár, mindig vidám, mindig nyugodt, és egészen biztos abban, hogy örökké él majd.
A bankár kellemes fickó, az újságírónők olvadoznak tőle, az üzletfelek okos, korrekt férfinek látják, hiszen nagyon udvariasan, választékosan beszél mindenkivel. Önmaga megnyugtatására haverkodik a pincérekkel, a portásokkal, az éjjeliőrökkel. Az egyoldalúan jópofa, kötetlen beszélgetések ugyanakkor tökéletesen tartalom nélküliek, viszont elrendezik benne a humánum kérdését: lám, ember maradtam, pedig honnan indultam, jézusom. Három gyengesége: a nők, a kokain és az ital. Egy időben mindhárom miatt súlyos problémák támadtak a pályáján.
Aztán sok türelemmel, és még több pénzzel sorra elsimította a kellemetlenségeket. Ma már nem az a kérdés, mit engedhet meg magának, hanem az, hogy ő mit enged meg a többi embernek. A bankár csakis akkor érzi magát rosszul, ha valamelyik nyugat-európai nagyváros főterén feltekint a házakra. Mindenfelé tágas, polgári lakások, amelyekben olyan emberek élnek, akiknek már háromszáz évvel ezelőtt is ott éltek az ősei.
A bankárt nyugtalanítja, hogy nem vásárolhatja meg egyik lakást sem, hiszen egyrészt ott nincs is eladó lakás, másrészt ezt még ő sem igen engedheti meg magának. Ilyenkor nyugtalanul beül valahova, megrendeli a legdrágább italt, végigsimítja pillantásával a pincérnőt és a vendégeket: kis kurva, akkor veszlek meg, amikor akarlak, hülye bunkók, játsszátok itt az eszeteket, miközben senkik vagytok. Belekortyol az italába, és gyűlöletet, megvetést érez a világ iránt. Hiszen még ma is szoba-konyhában él, csak éppen nem tud róla.
Szentesi Zöldi László – https://www.facebook.com/szentesizoldi/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
