A padlás című, máig levehetetlen musicalben láttam először a Vígszínházban, pár hónappal a darab ősbemutatója után még a szoci utolsó hónapjaiban. „Enyém a pálya” – énekelte fennhangon, s ismerve a közelmúlt budapesti házmester-világot, el is hittük neki, s még a gyomrunk is összeszorult egy pillanatra. De nem ez volt az első zenés darabja, ott volt már az első magyar rockopera születésénél is, A képzelt riportnál is a Vígben, ahogy a Királydombon, az István, a király ősbemutatójánál. Bár színész apja építészmérnöknek szánta, nem adhatta alább a komikusi pályánál, s mivel alkata a komikus figurákra predesztinálta, maximálisan élt is a felkínált lehetőségekkel. Bár a filmrendezők nem nagyon erőltették a szereplését, a televízió kárpótolta őt, egy ország kedvence lett a Szeszélyes évszakok és más könnyedebb műsorok jóvoltából. Később elment vidékre színházigazgatónak, s amikor egészsége megromlott, innen vonult nyugdíjba. Balázs Péter most 82 évesen nyugalmazott vidéki színházigazgatóként megtért a Vígszínház égi társulatába.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
