Szent Balázs püspök ünnepén a katolikusoknál régi szokás, hogy a pap a templomban szentelt gyertyával megáldja a jelenlévők, főként a gyermekek torkát, hogy a torokfájás elkerülje őket.
Ki volt Szent Balázs?
Február harmadika Szent Balázs napja. A hagyomány szerint a szent örmény származású püspök volt, aki a keresztényüldözés áldozata lett, vértanúhalált halt. A késő középkorban a tizennégy segítő szent közé sorolták.
Szent Balázs életéhez számos csoda és legenda fűződik. Ezek közül a legismertebb, amikor egy halszálkától fuldokló fiún segített, megáldotta és eltávolította a torkából a fulladást okozó halszálkát.
Az anyák több alkalommal is hozzá fordultak a gyermekhalandóságban élenjáró torokgyík (diftéria) ellen is – így lett a torok védőszentje.
Szent Balázs, mint védőszent
Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje, de az orvosok, posztókereskedők, gyertyaöntők, fúvós zenészek is védőszentjüknek tekintették. Gyakran a kedvező időjárásért is segítségül hívták.
Szent Balázs ábrázolása
Balázs –napi hagyományok népszokások
Balázs-áldás, balázsolás
Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs áldás szavait mormolta:
Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.”
Apátfalván, Csanád megyében szokásban volt, hogy azok, akik a templomban balázs-áldásban részesültek, az otthon maradottak torkát is megsimogatták, hogy őket is kerülje el a torokfájás.
Néhol almát is szoktak szentelni, a torokfájósok ettek belőle egy szeletet.
Más vidéken, így Parádon az alma héjával füstölték a beteg torkát, mert úgy vélték, hogy az is enyhíti a fájdalmat.
A néphit mind a balázs-áldást, mind a szentelt almát a torokfájás elleni védekezésként tartotta számon.
Balázsjárás – Balázs a diákok patrónusa
Kezdetben a Balázs-járás alkalmával a tanító tanítványaival járta sorra a falut, majd később már csak a fiúk jártak házról házra, elmondták éneküket, ezután ajándékot kaptak, ez a tanítót illette.
Az iskoláskorú gyermekek házról házra jártak, ezzel a régi, egyházi eredetű szokással tulajdonképpen diákokat toboroztak az iskolába, továbbá adományokat gyűjtöttek az iskola, a templom, s nem utolsósorban a tanító számára.
A Balázs-járás, akárcsak a március 12-i Gergely-járás a kevéspénzű tanítók jövedelemkiegészítését is jelentette.
Fejükön koronaszerű, szalagos papírcsákó volt, egyikük püspöksüvegben magát Szent Balázst alakította, a többiek voltak a „vitézei”, kezükben fakarddal, csizmájukon sarkantyúval.
Az adománygyűjtés céljából vászontarisznyát vittek magukkal. Nyársat is vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát.
A balázsolók szerzeményéből az iskolában csaptak lakomát a diákok, a maradék pedig a tanító szegényes kamráját gyarapította.
A középkortól századunk harmincas éveiig Somogyban is élt a Balázs-járás szokása. A Moson megyei falvakban még a második világháború előtt is gyakorolták a szokást.
Sümegen a balázsjárók hatan voltak: a generális, a püspök, a kapitány, a mester, a diák és a paraszt, s napszálltakor indultak útnak.
Magyarországon kívül leginkább cseh, morva, szlovák területen fordult elő.
A Balázs-járáskor mondott ének legrégibb szövege 1650 tájáról való, amelyet a gyöngyösi Ferenc-rendi kolostor könyvtára egyik kötetének tábla melletti védőlapján találtak.
Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben is szokás volt a balázsjárás.
Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték.
Madárűzés
A Mura-vidéken és Baranyában a gazdák a szőlőskertjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a termést, zavarja el onnan a szőlőszemeket csipegető madarakat, nehogy kárt tegyenek a termésben.
Gabonaszem megáldása
A délvidéki Topolyán a gazdák néhány gabonaszemet helyeztek zsebükbe és úgy mentek be a templomba. Ott azért imádkoztak, hogy a szemek jó termést hozzanak. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórták, hogy a jószág ne legyen beteg.
Vízszentelés
Németországban a 13. századtól kezdve Balázs napján vizet szenteltek. A templom elé hajtották az állatokat és szenteltvízzel meghintették.
A libákkal és tyúkokkal szenteltvizet itattak, hogy a tolvajoktól megvédjék őket.
Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani:
Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!“
Balázs püspök és az állatok
Balázs személye az állatokra is különleges hatással volt. Szerettek a közelében lenni, a barlangja köré csoportosultak, és barátságban éltek vele. A püspök gondolataival és szavaival képes volt irányítani őket.
A legenda szerint egyszer egy malacot magával vitt egy farkas, de Balázs imájának hatására nem ette meg, hanem estére visszavitte a gazdájának.
Babits Mihály: Szent Balázshoz
Babits Mihály költő is Szent Balázshoz folyamodott gyógyulásáért súlyos gégebetegsége idején Balázsolás című versében:
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
Balázs-napi időjóslás
Úgy tartották, ha Balázs napján esik az eső, akkor nyáron elveri a jég a termést.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
