Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárószentmiséjén a több mint 2100 fős kórusban a Kárpát-medence különböző tájairól érkező énekesek vettek részt. Három emeletnyi magasságban, 28 sorban a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekarával együtt teljesítettek zenei szolgálatot a Ferenc pápa által celebrált, kongresszust lezáró Statio Orbis misén. Felvidékről többek között a komáromi Concordia Vegyeskar lépett fel. Stubendek István alapító kórustagot, karnagyot kérdeztük a Budapesten tartott világeseményen való részvételről.
Az 1980-ban alapított vegyeskar, ahogy Kertész Attila, a Magyar Kodály Társaság elnöke fogalmazott, a „szlovákiai magyar kóruskultúra kiváló képviselője és negyven éve bizonyítja ezt szűkebb hazájában, Európa országaiban és a tengeren túl is”.
„Kórusunk 2020-ban volt negyven éves, ezt a mai napig nem tudtuk megünnepelni a világjárvány miatt, s úgy éreztem, itt az a kihagyhatatlan alkalom, hogy ezeket az együtt eltöltött évtizedeket megköszönjük Teremtőnknek” – fogalmazott Stubendek István. Hozzátette, a Concordia Vegyeskar nem templomi és nem egyházi kórus, mégis nélkülözhetetlennek tartja az egyházi kórusművek jelenlétét egy kórus életében.
Arra a kérdésre, hogyan sikerült felkészülniük a zárómise zenei szolgálatára, Stubendek István elmondta, most is, mint minden fellépésre, legyen az világi vagy egyházi esemény, énekkaruk nagy figyelemmel készül.
Stubendek István szerint a sok gyakorlás mindig eredményre vezet, különösen, ha hozzáértő szakemberek keze intésére kell – még ilyen nagy kórusban is – énekelni. „A három emeletnyi magasságban, 28 sorban éneklő kórus a Kárpát-medence különböző vidékéről érkezett, Felvidékről is sokan voltak, mellettem a tesmagi énekkar tagjai zengedezték a zsoltárokat” – emlékezett vissza a szeptember 12-i világeseményre.
Azt, hogy mekkora élmény és egyben milyen megrendítő tapasztalat lehetett ezen a rendkívüli és egyedülálló eseményen részt venni, jól érzékeltetik a karnagy szavai. „A Hősök terén, a zárómise zenei szolgálata fenséges és csodálatos volt! A Magyar Operaház Zene- és Énekkara, ragyogó szólisták, kiváló karnagyok, s nem utolsósorban a több mint kétezer énekes azt mutatta meg, hogy csak Harmóniában érdemes élni, tevékenykedni, s erre a zene a legalkalmasabb nevelő eszköz. Ezért mondta Kodály Zoltán: „Legyen a zene mindenkié!” – foglalta össze hitvallását a kórusalapító. Intően megjegyezte azonban, ez egy szolgálat, amelyet csak alázattal lehet végezni, nem feledve a célt. „Ne feledjük, hogy mi az éneklésünkkel csak szerényen, képességünkhöz mérten, alázattal szolgáltuk azt a liturgikus cselekményt, amelyben megjelenik közöttünk Krisztus az Oltáriszentségben. Azon a vasárnapon a Hősök tere katedrálissá változott – Budapestet így is el lehet képzelni! S ez a csoda mindennap mindenhol megjelenik a világban, ahol szentmisét mutatnak be: „Íme, hitünk szent titka!”. S a ma emberének ez hiányzik, a lélek kenyere” – vélekedett.
Stubendek István zárógondolatként annak a reményének adott hangot, mely szerint ezen a vasárnapon a kórus tagjait, de másokat is – a zenén kívül – megérintette ez a csoda, s „életünkben tovább viszik ezt az ajándékot lelkük gazdagítására”.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
