1967. szeptember 28-án Besze Imréné rablógyilkosságot követett el Gyöngyösön. A Heves Vármegyei Levéltárban fellelhető iratok alapján készült forrásközlésben az 53 éves, csaknem a fél életét börtönben töltő nő kriminalisztikai, büntetőjogi és bűntörténeti szempontból is különös ügyét járom körül.
A Magyarországon hazai bíróságok jogerős ítélete alapján kivégzettekről hiánytalan és minden korszakra kiterjedő lista nem áll rendelkezésre. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának részvételével folyó kutatás során az 1945. február 4-től az utolsó halálbüntetés végrehajtásáig, 1988. július 14-ig állították össze a vonatkozó névsort. A több mint ezerkétszáz nevet tartalmazó táblázatban huszonnyolc női kivégzett neve szerepel. Ezen nevek közül a vonatkozó bűnügyi iratok tanulmányozása alapján öt személyről jelenthető ki egyértelműen, hogy büntetőügyükben köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt született jogerős, végrehajtott halálos ítélet.
Egyikük, Besze Imréné emberölési ügye indíték szempontjából nem számít különlegesnek. Az ilyen motivációjú élet elleni bűncselekményekre a kriminalisztikai szakzsargonban a „nyereségvágyas”, köznyelvben a „rablógyilkosság” kifejezést használják. A Kádár-korszak legtöbb halálos ítélettel zárult bűncselekmény-típusa ebbe a kategóriába tartozott. Az 56 éve a Heves vármegyei Gyöngyösön történt bűntett kriminalisztikai jelentőségét a fondorlatos, női tetteshez képest szokatlanul brutális elkövetési mód adja, büntetőjogi szempontból pedig az Alkotmánybíróság által már több mint három évtizede eltörölt büntetési forma kiszabásának konkrét példája teszi elemzésre érdemessé. Bűntörténeti aspektusát nézve pedig azért megkerülhetetlen, mert Besze Imréné volt Magyarországon az utolsó női elítélt, akin végrehajtották a halálbüntetést.
Az alábbiakban a jogerős bírósági határozat alapján idézek az elsőfokú ítéletből, a Legfelsőbb Bíróság által jogerőre emelt ítéletből annak indoklásából, az elítélt kegyelmi kérvényéből és a kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyvből. A büntetőügyben keletkezett releváns iratokat a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára őrzi.
Elsőként röviden összefoglalom Besze Imréné (szül.: Bigló Erzsébet) előéletét, valamint az általa elkövetett emberölés közvetett előzményeit. A paraszti családból származó, négy elemi és négy polgári osztályt végzett, szakképzettség nélküli Bigló Erzsébet széles skálán mozgó bűnözői karrierje korán kezdődött. 1936-ban, mindössze 21 éves korában került először összetűzésbe a törvénnyel. Tizenhétszer állt bíróság előtt – lopásért, csalásért és hasonló bűncselekményekért. Az ország legkülönbözőbb pontjain vert át hiszékeny embereket, akiknek kihasználta a jóindulatát. 1945-ben például vöröskeresztes ápolónővérnek adta ki magát, aki hadifoglyokkal utazik, ruhákat, élelmet és készpénzt kicsalva ezzel a hazugsággal egy kisújszállási nőtől.
Dulai Péter: „Nem várható, hogy az elítélt megjavuljon” – Egy kegyelmi kérvény és az utolsó női kivégzett bűntetőügye című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 2. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
