Sokáig csak különleges adottságú golfpályaként ismerték Hopewellt. A furcsa dombokat egy titokzatos civilizáció építette, amely nem hagyott írásos feljegyzéseket, ezért eredetükről nincs sok információnk, de jó hír, hogy a terület ma már kulturális parkként üzemel, így látogatható is.
Már jóval azelőtt, hogy az első európaiak megérkeztek volna az amerikai kontinensre, az indiánok földhalmokat és töltéseket építettek, amelyek több száz hektárnyi területet zártak körül Ohio állam déli- és középső részén. A halottak helyét jelző sírhalmok és a hatalmas geometriai mintázatú, körökbe, négyzetekbe és nyolcszögekbe formált dombok voltak ennek az ősi kultúrának a védjegyei. Ezeket a szertartásos helyeket a hopewellként ismert nép építette, Kr. e. 100 és Kr. u. 500 között. Itt gyűltek össze lakomákra, temetésekre és beavatási szertartásokra, még Montana és a Mexikói-öböl térségéből is jöttek.
Különleges élmény, hogy az amerikai őslakosok lábnyomát követve járhatjuk be a parkot, a látogatóközpontban pedig megnézhetjük, mit fedeztek fel a régészek, akik kutatásaikon keresztül mesélik el a történeteket.
Ohio földhalmai gyakran egymáshoz kapcsolódó formákból állnak – körökből, négyzetekből, nyolcszögekből. Meglepő matematikai pontossággal és bonyolult csillagászati igazítással építették őket – ezek a világ legnagyobb geometriai földmunkái, amelyek nem erődítményként vagy védelmi bázisként jöttek létre.
2023-ban nyolc Hopewell-féle dombot jegyeztek be az UNESCO Világörökségi listájára. Ezek között van a Big Circle, az Oktogon, a Fort Ancient (ami valójában nem erőd), a Mound City, a Hopeton Earthworks, a High Bank Works, a Hopewell Mound Group és a Seip Earthworks.
A Nyolcszög és a Nagy Kör valaha egyetlen nagyobb Hopewell-komplexum részei voltak, amely 4,5 négyzetmérföldre terjedt ki, és földvárakkal szegélyezett utak kötötték össze őket. Lenyűgöző a léptékük. A Nagy Kör 365 méter átmérőjű. Falai elérik a 4,2 métert, belül mély árok szegélyezi őket. A Nyolcszög hatalmas, mintegy 20 hektáron terül el, és kapcsolódik a 8 hektáros Observatory Circle-höz – itt zajlottak a gyűlések és rituálék, gyakran az égbolt megfigyelésével párhuzamosan.
„A római Colosseumból négyet is be tudnánk tenni, csak a Oktogonon belül” – mondta Brad Lepper, az Ohio History Connection (OHC) világörökségi programjának vezető régésze. „Stonehenge pedig bőven elférne abban a kis körben, amit golfpályaként használtak.” Hozzátette, hogy 2000 évvel ezelőtt az őslakos munkások modern eszközök nélkül építették ezeket a dombokat: hegyes botokkal ástak, aztán vesszőkosarakban cipelték odébb a kitermelt földet. Egy becslés szerint mintegy 200 000 köbméternyit mozgattak meg.
A Hopewell-kultúra teljesítménye azért is elképesztő, mert magaslati nézőpont hiányában is képesek voltak rejtett geometriát beleszerkeszteni az építményekbe. Lepper elmagyarázta a BBC-nek, hogy a Nagy Kör kerülete megegyezik azzal a négyzet alakú földhalommal, amelyhez kapcsolódik; ennek a négyzetnek a területe pedig egyenlő az Observatory Circle területével, amely az Oktogonhoz csatlakozik.
„Ha a Nyolcszögön belül átlósan összekötjük az ellentétes sarkokat, egy négyzetet kapunk, amelynek oldalai pontosan 321 méteresek – ugyanannyi, mint az ahhoz csatlakozó kör átmérője” – fejtette ki a régész. Ez a geometriai összefüggés sok más földhalomnál is visszaköszön. Lepper elmondta, hogy a 321 méter, akár felezve, akár duplázva, más őslakos földmunkákban is megtalálható az ország különböző részein, ezért valószínűsíthető, hogy egységes mértékegységként szolgált. A Hopewell-kultúra geometriai és matematikai tudása lenyűgözte a kutatókat, de még mélyebb rétegekre derült fény: csillagászati vetületekre.
Az 1980-as években két indiana-i professzor, Ray Hively (fizikus és csillagász) és Robert Horn (filozófus) ellátogattak az Oktogonhoz és az Observatory Circle-höz. Kíváncsiak voltak, vajon ezek a dombok kapcsolódnak-e valamilyen naptári rendszerhez. Napállásokat nem találtak, ezért más megközelítést választottak: a Hold ciklusát vizsgálták.
„Úgy gondoltuk, hogy tudatos Holdhoz való igazodás nem valószínű” – írták beszámolójukban –, hiszen míg a Nap egy év alatt követhető, a Hold teljes ciklusa 18,6 évig tart. De a Hopewell építők megchogy a Hold pontosan az Observatory Mound fölött kel fel, pont a Nyolcszög közepének irányában – pontosan 18,6 évente.
„A csillagászati igazodások csak akkor bírnak jelentőséggel, ha valamilyen módon kapcsolódnak a hitrendszerekhez és az élet értelmezéséhez” – mondta Timothy Darvill, a Bournemouth Egyetem régészprofesszora, aki Stonehenge és Hopewell kapcsán is végzett kutatásokat. „Az ilyen égbolt-megfigyelési ceremóniák a közösség összetartását is szolgálhatták.”
Mivel a Hopewell-kultúra nem hagyott hátra írott nyomokat, csak a földhalmok és a belőlük előkerült tárgyak tanúskodnak róluk. Találtak például rituális pipákat és egy kis kőszobrot, amely medvebőrt viselő sámánt ábrázol, kezében emberi koponyával. Mivel ezek találkozóhelyek voltak, sok lelet más tájakról származik, például egy réz fejdísz és egy obszidián kés is.
Amikor a Hopewell-kultúra eltűnt – kb. i. sz. 500 körül –, más őslakos népek vették át a helyüket. Egyik ilyen népcsoport a shawnee törzs volt, amely otthonának tekintette Ohiót, mielőtt az 1830-as években erőszakkal a Mississippi nyugati partjára telepítették őket. „Lehet, hogy nem mi építettük a dombokat, de tudom, hogy az őseim ott éltek, védték és tisztelték azokat” – mondta Glenna Wallace, az oklahomai Eastern Shawnee Tribe törzsfőnöke. „Szeretném, ha az emberek tudnának Hopewellről. Jöjjenek ide, hogy megtapasztalják szépségét és ráébredjenek jelentőségére. Mert ez egy kulturális csoda. Felbecsülhetetlen érték.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
