Ha azt halljuk, hogy valakit a hite miatt üldöznek, leginkább a második világháború szörnyűségei jutnak eszünkbe, ha pedig üldözött keresztényekről hallunk, akkor elsősorban az iskolai tananyagban tanult korai keresztény mártírokra gondolunk. A keresztényüldözés azonban ma is aktuális probléma.
A 75 éve működő, de Szlovákiában csak öt éve irodát nyitó ACN Pápai Alapítvány pozsonyi központjában fogad ifj. Miroslav Dzurech igazgató. Az ő elmondása alapján csodálkozom rá a számokra, melyek szerint a világ legelterjedtebb vallási közössége, a keresztények több mint kétmilliárdos táborából mintegy 300 millió ember van kitéve hite miatt valamiféle negatív eljárás lehetőségének. Az egyszerű zaklatástól egészen a fizikai veszélyeztetettségig.
Adakozók és rászorulók
De mielőtt a negatív információkat megosztanánk önökkel, még néhány szó az ACN-ről, amelynek csak évekkel később nemzetköziesítették a nevét – a változó időknek megfelelően – németről angolra.
Ostpriesthilfe (Segítség a keleti papoknak) volt akkor a nevük, majd a segítség átlépte Kelet-Európa határait, és megpróbált eljutni minden olyan területre, ahol az egyház veszélynek van kitéve. Ekkor Kirche in Not (Szükséget szenvedő egyház) néven voltak már ismertek, s ez változott az angol ACN – Aid to the Church in Need elnevezésre.
Az elmúlt hetvenöt évben volt időszak, amikor a világ 192 országában voltak jelen, ez mára 140-re csökkent,
mondja Dzurech igazgató, de mindjárt hozzá is teszi, sajnos, hogy még mindig ennyi helyen kell jelen lenniük. Az országok két nagy csoportját különböztetik meg, az adakozókat és a segítségre szorulókat. Szlovákia hosszú ideig a második csoportba tartozott, még most is vannak kifutóban lévő segélyprogramok az ország területén, viszont Szlovákia már átsorolt a közép- és nyugat-európai országok nagy többségéhez hasonlóan az adakozók közé.
A segítségre szoruló országok első, a kereszténység szempontjából legveszélyesebb kategóriájába azokat az országokat sorolják, ahol autoritatív vagy katonai rezsimek vannak hatalmon.
Dzurech ezek közül a szégyendobogó első három helyezettjét, Észak-Koreát, Mianmart és Kínát említi. Észak-Koreában a keresztény hit megvallása, gyakorlása szinte automatikusan halált vagy munkatábort jelent, mondja az igazgató.
A második kategóriába azokat az országokat sorolja, ahol a terror- és más erőszakszervezetek rendkívül nagy befolyással bírnak, illetve a vallásszabadság vagy az igazságszolgáltatás sokszor még formálisan sem létezik.
Ide sorolja az afrikai Száhel-övezet országait (Mali, Szudán, stb.), de ide tartozik az ázsiai országok közül Pakisztán vagy India is. Indiában például olyan rendeletet hozott a kormány, hogy a személyiben kötelező feltüntetni a vallási hovatartozást, s így tovább diszkriminálja az egyébként is az alsóbb kasztokhoz tartozó keresztényeket.
A harmadik kategória jellemzésére az igazgató Ferenc pápát idézi, aki udvarias diszkriminációnak nevezi azt, amikor egyes értékeket, illetve szabadságjogokat a többiek kárára felülértékelnek.
Erre példa, amikor a lelkiismereti szabadságára hivatkozó orvost a közvélemény negatívan ítéli meg.
Természetesen nehéz egy lapon említeni ezt azzal, amikor valakit véresre vernek vagy elrabolnak. A közös bennük viszont az, hogy az udvarias és az erőszakos üldözés is vallási okok miatt zajlik. Sőt, a leggyakrabban gyermekek vagy nők ellen követik el, azaz a leggyengébbeket szemelik ki a vallási fanatizmus célpontjául.
A vallási indíttatású erőszakos cselekedetek áldozatainak megsegítése csak a jéghegy csúcsa, sokkal több helyen van szükség támogatásra.
Lehet az egy épületrekonstrukció, mint a két éve történt nagy libanoni robbanás után megsérült helyi keresztény kórház esetében, vagy egy bicikli autóra cserélése, hogy a Maliban szolgáló börtönlelkész eljusson mind az öt intézetébe. Van azonban, ahol a legalapvetőbb élelmiszerek biztosítása a legnagyobb segítség.
Miroslav Dzurech hangsúlyozza, hogy a pasztoráció nem hittérítést jelent. A már meglevő keresztény hit minél teljesebb megélésében akarnak segíteni az ebben akadályoztatott embereknek.
Az ACN keresztényi alapokon álló, kizárólag magánemberek támogatását elfogadó szervezet. Ez azt jelenti, hogy semmilyen kormányzati vagy állami támogatást nem fogad el, adományozóinak pedig rendszeresen küld pénzügyi beszámolót. Tavaly Szlovákiában 900 ezer eurót sikerült összegyűjteniük, világszerte pedig elérte a 120 millió eurót az adományok összege. ACN Pápai Alapítvány pozsonyi központjának igazgatója, ifj. Miroslav Dzurech nem titkolja, hogy az adományok összegének legfeljebb 20%-át fordíthatják működésre, az irodák, alkalmazottak finanszírozására, a többi a segélyprojektre megy. Ez most már évi 5 ezer projektet jelent világszerte.
Ami számomra, szlovákiai magyarként kimondottan kellemes meglepetés, hogy szlovák nyelvű kiadványaikat magyarul is megjelentetik.
Ezekbe beleolvasva az is feltűnik, hogy nem az oly gyakori rossz, konyhanyelvi fordítással találkozom, hanem kifogástalan helyesírású és stílusú szövegekkel. Kérdezem az igazgatót, hogy ezt ki csinálta, hiszen tudomásom szerint nincs az irodának magyar dolgozója. Válaszként annyit mond csupán, hogy éppen ezért fordultak külső szakemberekhez, s ha nem is szórják a pénzt, a fordításhoz szakavatott hozzáértőket kerestek. Ennek eredménye az immár 32 magyarul is megjelentetett igényes kiadvány.
Megjelent a Magyar7 2022/6. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
