Megtörtént az új globalista világrend főpróbája, amelyen egy 16 éves autista kislány főszereplésével üzentek hadat a világ választott, de legalábbis legitim politikai vezetőinek.
A forgatókönyv a magyar közönség előtt nem ismeretlen. A Soros György-féle világ egyfajta kísérleti laboratóriumként használva Magyarországot lassan tíz éve teszteli hazánkban a gyerekkatonák politikai küzdelmekben történő bevethetőségét. Még 2011-ben küldték hadba Karsay Dorottyát (Nem tetszik a rendszer), aztán 2016-ban Kövesdi Veronika következett (Igazmondó Alapítvány), legújabb áldozatuk pedig Nagy Blanka volt (hasonló „karriert” futott be Rékasi Zsigmond és Kálló Dániel is). Ugyanezt az előadást csodálhattuk meg az ENSZ klímacsúcsán, ahol a főtitkár, António Guterres biztosította a színpadot, a mainstream média pedig tett róla, hogy a darabról a világon mindenhol értesüljenek.
Greta igazából nem is főszereplője az előadásnak, ő csak egy színpadi kellék, akit pont úgy fognak eldobni néhány hónap, de legfeljebb néhány év múlva, ahogy tették ezt az előtte járók sorával. Kit érdekel már a szegény, elnyomott tibetiek szenvedése vagy az arab tavasz során hirtelen öntudatra ébredő észak-afrikai arabok szabadságvágya? Lassan már a szír menekültgyerekeket is elfelejtik. És ki aggódik még a CEU (ami amúgy köszöni szépen, jól van), a rabszolgatörvény vagy a hajléktalanok miatt?
Ezek az ügyek csak eszközök a világ globális kormányzásáért folytatott harcban.
Hogy mennyire álságos volt az ENSZ-ben lezajlott performansz, az abból is világosan látszik, hogy Greta és a mögötte állók nem a környezetszennyezést előidéző globalizmus ellen harcolnak, hanem épp ellenkezőleg, ők maguk a globalizmus élharcosai. Nem a Soros-félék ellen küzdenek, akiknek határtalan profitéhsége átgázol mindenen, és ha kell, romba dönt és eltipor országokat. Nem, ők a globalizmust akarják minél magasabb szintre emelni. Az egész klímahisztiben a legnagyobb hazugság éppen az, hogy a globalizmus káros hatásai ellen még több globalizmussal harcolnak.
Pontosan olyanok, mint a kommunisták, akik, miközben Moszkvában jegyre adták a tejet és a kenyeret, Angolában harcoltak a szegénység ellen.
Ahogy a kommunistákat sem érdekelték a szegények, úgy szellemi utódjaikat sem érdekli más, csak a hatalom, amelyért most már valójában a sarkából akarják kifordítani a világot.
Lánczi Tamás
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
