Nincs mese, ha egyszer megjelent az új szupermutáció, akkor az magával hozta az új szuper-metahumán vírusszakértők megszületését is. És persze újabb legendák születtek „olyan orvosokról, akik aztán most már tényleg nem hallgatnak a dologról”.***
Bizony nem annyira most volt, amikor járványtan-kórtant tanultam. Nagyjából annyira régen, hogy akkoriban jelentek meg az első magyar nyelvű cikkek az AIDS-ről, amit természetesen a hanyatló nyugat mételyének tartottak, s járványtan tanárom, Dr. X is ezt vallotta róla. Igaz, a doktor úr még úgy ejtette ezt a betűszót, hogy „ájdíesz”, de mentségére legyen mondva, ő inkább oroszos volt.
Viszont ez a bizonyos Dr. X a tanárság mellett gyakorló belgyógyász is volt a helyi kórházban, s ebbéli minőségében esett meg vele, hogy az egyik párhuzamos osztályba járó tanulót vakbélgyulladással diganosztizálta. Szegénykének ugyan – mint később kiderült – méhen kívüli terhessége volt, na de nem történt baj, túlélte.
Én meg csak úgy elgondolkodtam, hogy ez az orvos, akiről köztudott volt, hogy minden este elvisz egy nejlonszatyornyi üres üveget a helyi kricsmibe, ahol aztán feltölteti magának jóféle kannás borral, csapolt sörrel, házi vegykóval, na szóval ő most milyen véleménnyel lenne erről a vírusról?
Mert ha netán borgőzös állapotában, önnön katasztrofális életétől megcsömörlötten, ámde kvázi-szakértőként, mint egykori járványtan tanár, azt találná mondani, hogy az egész egy nagy humbug, akkor, ugye, a vezetékneve előtti jelző miatt ezrek és ezrek adnának hitelt a szavainak.
***
És ő még azok közé tartozik, akiknek legalább van valami érintőleges közük az orvostudományhoz, ami persze nem garancia semmire, hiszen szigorúan véve a virológia nem az orvostudomány, hanem a mikrobiológia egyik részterülete, s találkozási pont csakis a virológus szakorvos személyében keletkezik.
Na, persze, ezt mindenki tudja, és a többi miskulancia se lehet annyira nagyon bonyolult, hogy teszem azt egy bolti pénztáros ne tudna ránézésre megkülönböztetni egy vírust egy szubvirális elemtől. Mert nyilván meg tud, hiszen miután a hatos kassza bezár, ő elszámol a bevétellel, átöltözik, kocsiba vágja magát és hazamegy, aztán beírja a keresztnevéből és születési évéből álló jelszót a gépébe, már el is kezd értekezni arról, hogy éppen kinek miért az anyja véreres picsáját?
Ezt megtámogatandó néhány kollégám is csatlakozik hozzá, mintegy szellemi holdudvart teremtve aggodalmainak és felháborodásainak, jobbról-balról simogatva egóját, hogy bizony, lám, ő gondolja jól, hiszen minek ide bármi is, ha reggel alma, délben alma? Hát maradjon csak távol az az orvos azzal a tömeggyilkos tűjével! Aztán egyszer majdcsak rájön a világ arra, hogy az egyetlen igazi gyógymód a fahéjas pakolás, meg a jojobába áztatott reszelt gyömbér!
***
Mindez akár vicces is lehetne, de valahogy nincs kedvem nevetni. Inkább arra gondolok, hogyha a vírust behelyettesítjük egy 7,62 mm-es acélmagvas lőszerrel, és a világjárvány helyett azt mondjuk, hogy világháború, akkor vajon hányan zsennyegnének amiatt, hogy néha indokolt a kijárási tilalom, vagy más megelőző intézkedés?
Nekünk itt most ez jutott. A nemzedékünk átélt eddig egy rendszerváltást, egy világméretű pénzügyi válságot, most pedig a világméretű migráció és a járvány van soron.
Mindezt kiváltandó persze lehetne egyetlen, mindent elsöprő háború, egy amolyan klasszikus világégés, amikor a lövedékméret miatt végre nemcsak elektronmikroszkóp alatt látnánk, hogy mi roncsolja szét a tüdőnket, és juttat minket záros határidőn belül hat láb mély álomba.
Csakhogy most nekünk ez a vírus jutott. És ahogy egy háborúban nem a markotányosnőt vagy az írnokot fogják megkérdezni, hogy ugyan már, jók-e ezek és ezek a csapatmozdulatok, így most is inkább a tudósok véleménye dönt.
A tudósok pedig azt mondják, hogy szükséges az első, a második és a harmadik oltás. Sőt ha negyedik kell, azt is jó lesz majd beadatnunk.
Na persze ezek a tudósok vélekedhetnének úgy is, mint a Royal Society nagyhírű professzorai Edward Jenner képtelen felvetéséről, miszerint a himlőt lehet gyógyítani védőoltással. A jó öreg britek így reagáltak Dr. Jenner ötletére:
„A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen.”
***
Egyszóval az omikron idején még mindig csakis rajtunk áll, hogy kinek vagy miben hiszünk?
Honi szkeptikusaink kedvéért azért elmondanám, hogy minden olyan párt, amelyik meg akarja ugrani a parlamenti küszöböt, úgy és onnan gyűjt maga köré szavazókat, ahogy és ahonnan tud. Eszközeiben nem válogatva, csakis a rövidtávú sikert kitűzve célul maga elé.
És ugyanígy tesz minden olyan orvos is, aki szabályszegései miatt már eddig is a kamara bögyében volt, ámde gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású szereit záros határidőn belül akarja borsos áron rásózni a hiszékenyekre.
És ugyanígy tesz minden olyan celeb, akinek pályája vagy zuhanórepülésben van, vagy soha fel sem ívelt.
A magam részéről csak annyit kívánok – alfától és omikrontól függetlenül -, hogy minél többen túléljük ezt az egészet, s minél hamarabb váljon ez az egész mizéria nem túl dicső múltunkká.() VBT ()Kiemelt kép: Dr. Jenner Performing His First Vaccination, 1796 – Ernest Board (1877–1934)
The post Az omikron variáns egyik mellékhatása: még több OKJ-s virológus appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
