…A patriotizmus nem ez, és románnak lenni inkább kellene az alázatot jelentse, mint az illúziót, hogy patrióták. Soha nem voltak patrióták. A megbízható embert még az ellensége is tiszteli. Róluk ez nem mondható el, így kár a hatalmas zászlókért, és kár azokat kergetni ki az országból, akiknek mindig a segítségére szorultak a történelem folyamán. Ami a történelmet illeti, kivétel nélkül az összes moldvai, illetve havasalföldi uralkodójuk folyamatosan magyar politikai és katonai koalícióért könyörgött, Mircea cel Bătrăntől kezdve I Károly királyig…
A PATRIÓTA
Néhány honfitársunknak akkora román zászló lóg a visszapillantó tükrén, hogy alig lát ki tőle, de ha megkérdezné valaki, hogy mire olyan büszke, akkor nem biztos, hogy válaszolni tudna.
Ami a jelent illeti, egyszerű mérések és tények sorozata: szinte mindenben utolsó helyen van Románia az Európai Unió országain belül. Mondom szinte, mert az analfabetizmusban vezet, pontosan 43%-a az országnak funkcionális analfabéta.
Ami a történelmet illeti, kivétel nélkül az összes moldvai, illetve havasalföldi uralkodójuk folyamatosan magyar politikai és katonai koalícióért könyörgött, Mircea cel Bătrăntől kezdve I Károly királyig.
Magyarán semmire nem mentek volna nélkülünk, és már rég mecsetek lennének a hegyen túl.
A híres Vlad Țepes például, miután megfutamodott a töröktől, egészen Erdélyig menekült, gondolván, hogyha Hunyadi János az apját Vlad Dracult trónra segítette(!!), akkor Hunyadi fia, Mátyás is fog rajta segíteni. Nem így történt, mivel valami oknál fogva Mátyás tömlöcbe vetette 14 évre. Több mint kétszer annyi időt töltött Budán a börtönben, mint amennyit valaha a törcsvári kastélyban. Később kiengedte Mátyás, de csak másfél hónapig engedte királyosdit játszani.
Aztán ott van a másik, Stefan cel Mare, aki szintén Mátyáshoz rohangált, örök hűséget ígérve neki, csakhogy küldjön katonai segítséget a törökök elleni harcban. Mátyás komoly katonai segítséget küldött, de mégis a vaszlói csata 1475-ben a hős és dicső moldvaiak érdemeként van emlegetve. Román köszönet.
Ne feledkezzünk meg Mihai Viteazuról se, aki mai szóval élve egy korrupt gazember volt, mivel pénzért vette meg a hatalmi pozícióját, és ez történelmi tény.
Mihai, a hős egyezséget kötött Báthory Zsigmonddal, mert félt a töröktől, de később mégis egy váratlan pillanatban rátámadott Báthory András seregeire, aztán mint aki egy egész országot legyőzött, sietve bevonult Gyulafehérvárra. Innen átnyargalt az akkor katonailag gyenge Moldvába, és azt híresztelte, hogy mindenkit legyőzött és ezentúl ő Havasalföld, Erdély és Moldva uralkodója. Három hónapig tartott a bohóckodás, aztán rá egy évre ki is végezték.
Egyetlen olyan uralkodójuk nincs, aki ne kérte volna a magyarok segítségét hol ezért, hol azért, térden is álltak, börtönben is ültek, szerződéseket is kötöttek, mégis hálából mindig szembeköpték a magyart.
Így volt ez a közelmúltban is, amikor az idegenből hozott uralkodó, I Károly király csatlakozik a Hármas Szövetséghez, a Központi Hatalmakhoz, de később a román miniszterelnök 1914-ben mégis titkos szerződést köt Oroszországgal (Antant), azzal a feltétellel, hogy igényt tartanak Erdélyre. Magyarán Románia hátat fordított ismét szövetségeseinek, kikkel 1883-ban leszerződött, és titokban az ellenséges erőkkel egyezkedik.
Így volt ez 1944 augusztus 23-án is, amikor ugyanúgy egyik percről a másikra a szövetséges Romániából ellenség lett az Oroszok oldalán, hogy Észak-Erdélyt visszaszerezze. Mindig, minden egyes alkalommal megszegték a katonai egyezményeket és szövetségeseiket elárulták, amiért cserébe megkapták a „harminc ezüstpénzt”.
A patriotizmus nem ez, és románnak lenni inkább kellene az alázatot jelentse, mint az illúziót, hogy patrióták. Soha nem voltak patrióták. A megbízható embert még az ellensége is tiszteli. Róluk ez nem mondható el, így kár a hatalmas zászlókért, és kár azokat kergetni ki az országból, akiknek mindig a segítségére szorultak a történelem folyamán.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
