Idegfeszítő, háborús napok zsúfolt eseményei között talán csak az elszánt állambiztonsági történeti kutatóknak tűnik fel, ha Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója keblére ölel egy újabb volt televíziós állambiztonsági hálózati személyt. Az elmúlt évek megszokott gyakorlata ez, sáros rádiósok, televíziósok kapnak különböző szakmai elismeréseket, rangos címeket, kitüntetéseket, melyekhez aztán esetenként az állam és a kormány is hozzáteszi a magáét, netán vastagodó borítékkal.
 Bánki Iván („Sarkady Géza”) ügynök |
Miért is ne tennék a propagandisták hűbéri láncának vezető lakájai ezt, amikor előttük a NER korrupt és romlott hűbérurainak példája: átmentették és hátországukba beépítve zsíros állásokban foglalkoztatják a volt politikai rendőrség tisztjeit, kipróbált hálózatukat, kitüntetik, jutalmazzák őket, majd vérlázítóan magas nyugdíjjal köszönnek el tőlük.
Az MTVA és a Duna Zrt. kialakított egy bizonyos lépcsőzetes elismerést: először életműműsort készítenek valakiről. S itt következik a legújabb konkrét példa. (A korábbiakat kapcsolódó állambiztonsági dossziéinkban találják.)
Az MTVA elkészített egy 52 perces műsort Bánki Iván rendezőről, a „Sarkady Géza” fedőnevű ügynökről „Hogy volt? Bánki Iván 85” címmel, a Duna pedig nagy reklámmal sugározta február 27-én, vasárnap délután. (Felelős szerkesztő: Sáska Péter, rendező: Kauser Kristóf.)
A szolgalelkű propagandisták, Dobos és Papp azonban elkövettek egy megbocsáthatatlan hibát. Elfelejtették, hogy nekik nem lett volna szabad népszerűsíteni Bánkit, mert hűbérlánci elöljárójuk, eszmei példaképük, a megfellebbezhetetlen pártkatona, a Fidesz 5-ös számú párttagsági könyvének tulajdonosa, Bayer Zsolt már 2019. november 2-án megírta blogjában, hogy Bánki Iván „egy mocskos ügynök volt”, „erkölcsileg vállalhatatlan alak”, „egy nőt a halálba kergetett tevékenységével”. Mindezt annak kapcsán írta, hogy Bánki egyik dokumentumfilmjét vetítették az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának klubjában, meghívták és vendégül látták a rendezőt is, s hiába tiltakozott a levéltár egyik dolgozója, nem a filmklub programját szervezték át, hanem őt tiltották ki az eseményről. Ebből az alkalomból aztán Bayer összegyűjtötte az ÁBTL főigazgatójának Cseh Gergő Bendegúznak is több vétkét – ismeri 1984 óta, csoporttársa volt az ELTE-n – majd felteszi az őt „kínzó” kérdést: miként lehetséges, hogy ez a „vicces, liberális fiú” még mindig az ÁBTL főigazgatója, „hogyan lehetséges, hogy a mai napig ilyen alakok dolgozhatnak ott?” A blogot teljes terjedelmében itt olvashatják.
Egy olyan tekintélyelvű uralmi rendszerben, mint amilyet a Fidesz-KDNP kétharmados többséggel megtestesít, s ahol Orbán barátjának, Bayer Zsoltnak a véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni, Papp Dániel és Dobos Menyhért médiaaltiszteknek egyetlen választásuk van: beismerni, hogy hibáztak. Ha olvasták Bayert, azért, ha nem olvasták, azért. Nem lehet nem figyelni ott, ahol a felfelé igazodás a parancs. Ez a NER rendszerének lényegéből adódó következtetés.
Azt viszont Bayer Zsoltnak kell bizonyítani, hogy Bánki Iván halálba kergetett egy nőt, tehát gyilkos volt. Ő írta, nem mi, s aki állít, az bizonyít. A mi alapelvünk az állambiztonsági múlt feltárásában változatlanul az, hogy csak azt írjuk le, amit hitelesen, dokumentáltan bizonyítani is tudunk. Nem vélekedünk, nem feltételezünk, nem találgatunk, nem hiszünk mendemondáknak semmilyen politikai érdek mentén. Különösen nem, ha „halálba kergetés” a vád. A gyilkosság teljes körű bizonyítottságot kíván az igazságszolgáltatásban is. Éppen ezért „Sarkady Géza” ügynök esetében is csak a következő kutatási tényeket oszthatjuk meg olvasóinkkal.
Bánki (Berkovics) Iván (1937. július 23, Budapest, Róth Sára) két évig járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, aztán kimaradt. Életrajzában feltüntet bizonyos művelődéspolitikai és szociológiai diplomát, de nem derül ki, hogy melyik egyetemen szerezte azt. 1959-től 1999-ig a Magyar Televízió munkatársa. Szórakoztató és zenei műsorokat rendezett, dokumentumfilmeket forgatott, feldolgozta a pesti kabaré történetét. 1980-ban már a Szórakoztató Főszerkesztőség helyettes vezetője, később vezetője, időközben a Pro-film produceri iroda vezetője. SZOT- és Balázs Béla díjas. 1999 óta szabadúszó rendező, tanulmányokat ír a média és a tömegkommunikáció területéről, vezetőségi tagja a Filmművész Szövetségnek, tagja a Mozgókép Rendezők Céhének, valamint a FILMJUS Egyesület vezetőségének és alapítványa kuratóriumának.
Bánki Iván a Belügyminisztérium III/II Csoportfőnöksége 1-b és 3-b alosztályának irataiban „Sarkady Géza” fedőnevű ügynökként szerepel. Jelentéseit – köztük a saját kezével írtakat – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található 3.1.2. M-31577 Munka Dosszié őrzi. Személyi adatlapja az állambiztonsági mágnesszalagok 2018-ban történt megnyitása után 2019-ben, a hálózati adattárból került elő (ÁBTL H-2.3.2.) Mindezek alapján az ide vonatkozó törvényes rendelkezés szerint (2003. évi III. tv. 1.§ (5)) Bánki Iván ügynök volt, aki titkos együttműködést folytatott a BM állambiztonsági szerveivel, döntően az elhárítással, időnként a hírszerzés területét is érintve.
Hálózati tevékenysége az iratok szerint az 1960-as évekre esett. Kapcsolattartó tisztjei: Kárpáti István r. százados és Laskai Miklós r. őrnagy; osztályvezető: Tóth László r. alezredes, alosztályvezető: Bálint István r. alezredes.
Bánki saját maga vallja be egy 1969. november 14-én írt jelentésében, hogy a nyugatnémet hírszerzőszervek szervezték be 1962-ben Sütő István révén. (Sütő fedőneve „Kovács István” volt.) „Nekem Kovács csak azt a feladatot adta, hogy lépjek be a pártba, igyekezzek előrejutni a munkaterületemen.” (1968. május 23.) Az előző jelentéshez a III/II-3-b kapcsolattartó tisztje, Kárpáti István r. százados a következő megjegyzést fűzi:
„Sarkady” fn. ügynököt a „Szamosi” fn. nyugatnémet hírszerző csoport 1962-ben szervezte be. Majd a csoport bomlasztása után 1967-ben megszakadt vele a kapcsolat. [ …] „Sarkadyt” a továbbiakban kulturális, politikai hírszerzés elleni elhárító munkában kívánjuk foglalkoztatni. Feladata nyugati, elsősorban nyugatnémet és osztrák TV-s társaságoknál dolgozó szakemberekkel építsen ki kapcsolatokat. A bécsi TV-nél dolgozó Kuno Knöbl nevű személlyel kialakított kapcsolata azért bír jelentőséggel, mert egy bécsi meghívás lehetőségét adna ahhoz, hogy a nyugatnémet TV bécsi kirendeltségével kapcsolatba kerüljön. Ezt a szervet – adataink szerint – a BND fedőszervként használja. „Sarkadi” jelenlegi kiutazásakor ezen a vonalon ért el eredményt. Sikerült Kuno Knöbl-vel kapcsolatát tovább mélyíteni és várható, hogy 1970-ben meghívást kap a bécsi TV-től.”
Ezzel szemben, „Sarkady” egy 1968. május 23-i jelentéséhez fűzött megjegyzésében ugyanez az állambiztonsági tiszt, Kárpáti r. százados 1958-ra teszi az ügynök beszervezését, amelyet Sütő István („Kovács József”) hajtott végre a Bécsben élő Bedő Zoltán közvetítésével. [Bánki Budapestről ismerte Bedőt, aki társaival „ellenséges tevékenységük” szervezése közben 1964 decemberében lebukott. Amikor 1966. június 20-án egy szakszervezeti társasutazás alkalmával már bécsi lakásán keresi fel Bánki Bedőt, aki osztrák állampolgár lett, ő a régi barátságuknak megfelelően fogadta. Bánki elmondta, hogy hosszú ideig félelemben élt az események után, ezt követően – s innen idézzük 1966. augusztus 23-i jelentését szó szerint: „Majd rátért – ti.: Bánki – Bedő anyja halálának körülményeire. Bedő nem sokat foglalkozott anyja halálával. Elítélte anyját, mint olyat, aki nem volt elég erős ahhoz, hogy kiállja a megpróbáltatásokat. Bedő értékelése szerint a bekövetkezett események egyértelműen Kiss Árpád árulásának tudhatók be. Nem talált arra magyarázatot, hogy miért tette, szerinte biztosan megfélemlítették. Bánkit igyekezett megnyugtatni, ő tudta, hogy biztonságban van, mivel Kiss Árpád nem tudott róla, mert ő nem említette Kiss előtt Bánki nevét. Bedő végül azt mondta: Továbbra is jó barátok maradunk!”) Ez természetesen Bánki verziója, de jelentésének ehhez a részéhez a III/II-3-b nem fűzött megjegyzést.]
Még nem került elő Bánki Iván („Sarkady Géza”) „B” dossziéja és az említetten kívül más „M” dossziéja. Az ÁBTL-ben található 3.1.2. M-31577 jelzésű dosszié az ügynök 1965 és 1970 között írt jelentéseit tartalmazza. Ebből kiderül, hogy Bánki sokat és szabadon utazgatott Nyugat-Európában, hivatalos és turistautakon, de mindenkor állambiztonsági feladatokat (is) végrehajtva. Ezeket a feladatokat jól érzékelteti például az 1969. november 14-i jelentése. Egyebek között ezt jelenti megbízóinak:
„1969 október 11-től november 1-ig menyasszonyommal, Vetsey Ágotával külföldi turistaúton vettünk részt, az út állomásai Ausztria, Olaszország, Svájc, NSZK, majd ismét Ausztria voltak. Az utammal kapcsolatos feladatokat a következőkben jelölték meg:
Olaszországban ellenőrizni az idegenforgalommal és a társasutazásokkal, az idegenvezetéssel kapcsolatban álló személyeket, azok érdeklődését a szocialista országokból érkező turisták és látogatók iránt.
Másodsorban Nyugat-Németországban megismerkedni ott élő nagybátyáim és unokabátyám környezetével, a családban vagy a családhoz közel álló körökben esetleges hivatalos vagy rendőri kapcsolatokat felfedezni. Beállítottságukat, politikai nézetüket, emberi hovatartozásukat megállapítani. Ugyancsak Nyugat-Németországban meg kellett erősíteni Elke Stark, a Lufthansa stewardesse magán és menyasszonyom közti kapcsolatot, lehetőség szerint Elke Starkon keresztül eljutni a Lufthansa egyes osztályvezetőihez vagy más vezetőihez. Kipuhatolni Elke Stark politikai nézeteit, megvizsgálni, jár-e Budapestre, ha igen, körülbelül milyen időközönként, fel lehet-e használni valamire.
A nyugat-németországi tartózkodással kapcsolatos legfontosabb feladat az volt, hogy a nyugatnémet hírszerzőszervek akár spontán, akár az 1962 évben történt beszervezésem alapján, melyet Sütő István végzett, megkeresnek-e, ha igen, milyen módon és hogy viselkednek személyemmel szemben.
Bécsben, Ausztriában feladatom felvenni a kapcsolatot a Budapesten megismert Kuno Knöbl-vel, az osztrák TV szórakoztató osztályának vezetőjével, lehetőséget teremtve arra, hogy a közeljövőben az osztrák TV-vel esetleges műsorrendezés kapcsán tartósabb bécsi, illetve ausztriai tartózkodást lehessen megszervezni.”
Bánki Iván ügynök természetesen nemcsak Nyugat-Európából jelent, hanem saját háza tájáról, a Magyar Televízióból is munkatársairól. A Török Béláról adott információja például azért fontos az elhárítás számára, mert az „Amper” fedőnevű ügyben Török a „Varga Pál” fedőnevű hálózati személy kapcsolata volt. Ha szemügyre veszik a saját kézzel írt jelentést, jól látható, hogy Bánki Iván a saját nevét írta a jelentés alá, ami egyenlő volt a dekonspirációval, ezért kapcsolattartó tisztje, Kárpáti százados személyesen húzta át és írta fölé a „Sarkady Géza” fedőnevet.
Jelentett Bánki olyan ismerőséről is, akiről megtudta, hogy útlevelet kért, de kint akar maradni családostul, ezért a belügyi szervek ne adjanak nekik útlevelet. Így járt például Falus Károlyné is, akinek két gyermeke már kint tartózkodott az NSZK-ban, de az ügynök jelentése nyomán nem javasolták kiutazását.
Jelentett – saját kezűleg – ismerőseitől származó bizalmas információkról is. Pócs Ervinnéről azért, mert panaszkodott neki arról: már nagyon unja, hogy a genfi magyar ENSZ-missziónál felvállalt besúgó szerepét hazatérve, itthon is folytatnia kell, esetenként pénzjutalomban is részesül, de nem tud megszabadulni megbízóitól.
„Sarkady Géza” ügynök ezen M-dossziéját 1970. október 21-én zárta le a belügyi elhárítás, de ez nem jelenti azt, hogy végleg megszakították vele e titkos együttműködést.
Kuruc.info
– Besúgók, titkosügynökök, ÁVH-sok, kémek, hírszerzők, szt-tisztek szigorúan titkos dokumentumai
– Állambiztonsági ügyek a Kuruc.info hasábjain
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
