Az MKP és az ÁVH rémtettei

Az MKP és az ÁVH rémtettei

Vári Ferenc plébános és társai kálváriája. E címmel jelent meg vitéz lovag Szalai József új könyve, melyhez Görbe László kecskeméti plébános írt bevezető gondolatokat. 

Vári Ferenc plébános és társai kálváriája. E címmel jelent meg vitéz lovag Szalai József új könyve, melyhez Görbe László kecskeméti plébános írt bevezető gondolatokat. 

Mintegy 75 éve a rövid életű Magyar Köztársaság (1946. február 1. – 1949. augusztus 20.) vége felé haladt az ország. Csak zárójelben, erőltetettnek érzem a főként baloldali-liberális körök államjogi periodizációját az első, a második és a harmadik köztársaságról. 

Az első köztársaság, mely egyébként hivatalos nevén Népköztársaság volt, pár hónapos fennállása (1918. október 31. – 1919. március 21.) esetleg bizonyos társadalomjavító szándékai ellenére a naivitás, valamint a hazai, és nemzetközi szabadkőművesség iránti megfelelések következményeképp jelentős szerepet töltött be Trianon létrejöttében. 

Az említett második köztársaság kezdetben talán demokratikus célokat tűzött ki, de a szalámi-taktika alkalmazásával a jogállamiságot folyamatosan számolta fel, a Magyar Kommunista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt balszárnya, valamint a Magyar Radikális Párt irányításával. A hírhedt 1945. VII. és az 1946. VII. törvények révén sikerült elszabadítani a differenciálatlan megtorlást, a politikai ellenfelekkel történő leszámolást. A szalámi-taktika folyamatosan haladt előre: koncepciós perek, jogtalan kivégzések, bebörtönzések, állampolgári jogok folyamatos korlátozása voltak a kísérőjelenségei. 

A megtorlás, a demokrácia felszámolása legfontosabb eszköze a Magyar Kommunista Párt által irányított Államvédelmi Osztály, majd 1948-tól, önálló szervvé válása után az Államvédelmi Hatóság voltak. 

Minden bizonnyal a Magyar Kommunista Párt és az Államvédelmi Hatóság vezető körei dolgozták ki a történelmi egyházak megtörésének koncepcióját. Ez főként a nagyobb törtélelmi egyházakat (katolikus, református, evangélikus) sújtotta, de érintette a kisebb felekezeteket (unitárius, izraelita) és a szabadegyházakat is. 

Természetesen a fő célpont a legerősebbnek tekintett katolikus egyház volt. Nyilvánvalóan előzetes terv, koncepció alapján kezdték el az MKP és az ÁVH a katolikus egyház és intézményei felszámolását, állami kézbe vételét, az ellenállás megtörését. 

Ismeretes, hogy az 1947 augusztusi kékcédulás választásokon létrejött magyar országgyűlés 1948 júniusában megszavazta a több évszázados magyar katolikus egyházi intézmények államosítását, ezzel a katolikus-keresztény nevelés ellehetetlenítését. Az eseménysor egy mondhatni hároméves, 1948-51 közötti ívben zajlott le. Természetesen voltak már előzmények, példaként 1946-ban a tragikus végű, a gyöngyösi Kiss Szaléz plébános elleni koncepcionált per. 

Tehát 1948 nyarán beindult a terror és a megfélemlítés folyamata. Első eseménye a Pócspetri községben az államosítás alkalmával bekövetkezett tragikus baleset megtorlása volt. Az 1948 június 3-án az államosítás elleni tiltakozó gyűlés során egy helyi rendőr fegyvere a dulakodás közben elsült, őt halálra sebezve. Az ÁVH körülzárta a falut, többeket letartóztatott, a helyi plébánost és segédjegyzőt halálra ítélték, az utóbbit teljesen bűntelenül kivégezték. Rajtuk kívül számos résztvevőt bebörtönöztek. 

Az egyházellenes kampány, a „klerikális reakció” elleni harc már az előző évben, tehát 1947 folyamán is folyamatosan erősödött, a nyomás természetesen ellenreakciókat váltott ki. 

A kerekegyházi megtorlás fő áldozata, Vári Ferenc plébános 1902. november 17-én született Csongrádon, 1926. augusztus 20-án szentelték pappá, 1943. augusztus 1-én nevezték ki plébánosnak Kerekegyházára. 

Hírdetés

Az akkor község, ma már város Kerekegyháza magyar és szlovák lakossága nagyrészt elkötelezett katolikus volt, az egyház színvonalas iskolát is működtetett. A front 1944 őszén viszonylag kevés áldozattal viharzott át a településen, 1945-től az élet viszonylag elfogadható mederben folyt. Az MKP egyházellenes agitációja és törekvései azonban Kerekegyházán is védekező reakciókat váltottak ki. Ezek azonban megmaradtak az általános verbális megnyilatkozások szintjén. 

Az MKP 1948. június 16-án terjesztette az országgyűlés elé az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt, melyet aznap meg is szavaztak. Itt csak zárójelben említjük, a több esetben Rákosival egyetértő Barankovics István (1906-1974), a Demokrata Néppárt vezetője ingadozó álláspontjával szemben (végsősoron az egyházi iskolák államosítása ellen szavazott frakciójával), sokkal intranzigensebb álláspontot képviselt a kiemelkedő jellemű és intellektusú Slachta Margit (1884-1974) a Keresztény Női Tábor vezetője, aki elképesztő éleslátással utasította el a „francia forradalom vérbe fulladó hármas jelszavát”, az „Úristen nélküli falansztert…., az embert, akit darwinisztikus, tehát állati öntudatra nevelnek” 

Másnap, június 17-én a kecskeméti ÁVH katonai biztosítással megjelent Kerekegyházán, dzsipekkel körbejárták a települést, letartóztatták Vári Ferenc plébánost és mintegy további 30 főt, akiket a kecskeméti ÁVH hírhedt épületébe szállítottak, köztük többeket tettlegesen is bántalmaztak. 

A Budapesti Népügyészség 1948. július 13-án a Népbíróság Különtanácsa számára megküldött vádiratában a vádat alapvetően az 1946. VII. t.c. 2. paragrafusába ütköző izgatás, a vele összefüggő hírkoholás bűntettei gyanújára alapozta. 

Az inkriminált kijelentések egyébként nagyon általánosak voltak: „gyermekeink lelkét féltjük”, (…)”oda juthatunk, mint egy angol lapban olvashatunk, hogy vasárnapi hittanóra helyett az állami iskolákban a diákok gengsztertörténeteket olvasnak”. 

A Népbíróság 1948. október 30-án első fokon 3 év szabadságvesztést szabott ki Vári Ferencre, majd ezt másodfokon 1949. október 4-én két évre mérsékelte. 

Ugyan Vári Ferenc 1950 júliusában kiszabadult a váci fegyházból, azonban „államvédelmi szempont” alapján Kistarcsára internálták, ahonnan 1953. szeptember 10-én (már a Nagy Imre-kormány alatt) szabadult. Ekkorra egészségi állapota annyira megromlott, hogy kórházi kezelésre szorult, de a viszonylag enyhébb politikai környezetben folytathatta papi hivatását a szentesi Jézus Szent Szíve templomban. Szolgálatát a szegények és a betegek megkülönböztetett szeretete jellemezte. Életútja Mindszenty József hercegprímás elvárásait valósította meg. A megtört egészségű plébános 1976. március 10-én tért vissza Urához. 

Természetesen utalnunk kell a koncepciós per további vádlottjaira is. Kerekegyháza közéletében, egyházi és oktatási életében értékes szerepet betöltő személyeket érintett Vári Ferenc mellett a megtorlás. Így dr. Móczár Antal földbirtokost, jogászt, tartalékos hadnagyot, Puchardt Győző kántortanító-iskolaigazgatót, Solymos Imre kántortanítót, Herpay Kálmán okleveles gépészmérnököt, dr. André János orvos századost, Szirtes János faesztergályost, Mikity Rozália és Székely Emma tanítónőket, Jancsó Imre Vencel káplán-plébánost, Ivánovics Zolzán tanítót, Gábor Imre plébánost és még többeket. 

Részletes életútjukról sokat olvashatunk az ismertetett mű lapjain. Mindannyiuk élete példás kiállás volt az egyház, a hit, a magyarság értékei mellett. 

A könyvben rendkívüli résztelességgel olvashatunk e perről, előkészítéséről, a szereplők életútjáról. A különféle peranyagok dokumentumjellegű közlése még hitelesebbé teszi a művet, gazdag képanyaga pedig visszavezeti a múltba az olvasót. 

Csak kiegészítésképp, mint Kozicz János ismert történész a kecskeméti piarista plébánia történetéről írt művéből megtudhatjuk, 1950 augusztusában a Magyar Népköztársaság kormánya néhány középiskolát ismét visszahelyezett az egyházak tulajdonába. Lehet, hogy ebben szerepet játszott Vári Ferenc és társai kiállása, áldozata is? 

Természetesen a Rákosi-rendszer egyházellenes tevékenysége tovább folytatódott, ezt illusztrálja az 1951 júniusában lezajlott Grősz József kalocsai érsek elleni per, és annak súlyos ítéletekkel záruló mellékperei (Pálosszentkúti-ügy, Vezér Ferenc elleni per). De beszélhetünk a református és evangélikus vezetők (Ravasz László és Ordass Lajos) elleni megtorló, megfélemlítő perekről is. 

Az ismertetett mű jelentős érdeme a rendkívüli pontosság és részletesség mellett a hű kiállás az egyházért áldozatot vállalt személyek mellett. 

Külön érdem, hogy szerzője nem hivatásos történész, a BKM-katasztrófavédelem dolgozója volt. 

A mű beszerezhető Kerekegyháza város polgármesteri hivatalában, de megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban is. 

Károlyfalvi József – Hunhír.info


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »