Egyházmegyei ministránstalálkozót tartottak április 13-án, Nyíregyházán, a Szent Imre katolikus köznevelési intézmény kápolnájában. A találkozó kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be szentmisét.
A találkozón jelen volt Németh István püspöki titkár, a ministránsokat elkísérő lelkipásztorok: Juhász Imre, Zubály Lajos, Kálmán József, Bákonyi János plébánosok, Czele József káplán és a találkozó főszervezője, Szidor János káplán, ministráns referens.
A ministránsokat és a lelkipásztorokat Nagy Csaba iskolalelkész, plébániai kormányzó, Nagy Éva tanárnő és a „szentimrés” gyerekek fogadták.
Palánki Ferenc püspök a szentmisén elhangzott elmélkedésében a ministránsok kiemelt szerepéről beszélt az Isten közösségében, az Egyházban végzett szolgálatuk kapcsán. A főpásztor utalt az elhangzott szentlecke tanítására (ApCsel 6,1–7), amely a diakónusok, vagyis a szerpapok kiválasztásáról szól, és tulajdonképpen az első diakónusszentelés történetét mutatja be, amikor „hét jó hírben álló, Szentlélekkel eltelt bölcs férfit” kiválasztottak, hogy gondoskodjanak a szegényekről, a közösség életének szervezéséről.
A püspök felidézte az első diakónus, Szent István alakját, aki az első vértanú is lett. István telve hittel és Szentlélekkel végezte a szolgálatát: a közösség életének szervezését, az élelem kiosztását, gondoskodott a betegekről, és kiváló szónok is volt, olyannyira, hogy a zsidók keményszívűségükben ellene támadtak és megölték őt. Miközben Szent István diakónust megkövezték, ő azt mondta: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján” (ApCsel 7,56), és azokért imádkozott, akik éppen követ vetettek rá: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60). Fiatal szolgálattevő volt, aki minél odaadóbban végezte a szolgálatát, annál jobban kezdett hasonlítani Jézushoz.
Jézus nem a szenvedésre hívott meg, hanem arra, hogy szeressünk, és hogy a legfontosabb dolog az életünkben Isten legyen. Meghívott, hogy kövessük őt, és bár a tó háborog, és a bárka, vagyis az egyház hajója – amelyben mindannyian benne vagyunk – nehezen halad, az evangélium tanúsága szerint Jézus figyeli az Egyház hajóját, az ő közösségét. Ebben a jelenetben egy másik csoda is el van rejtve. A tanítványok nehezen haladnak előre, de amikor Jézus beszáll a bárkába, azonnal partot érnek, célba érnek.
„Engedjétek az életetek hajójába Jézust, és ha ő beszáll, partot értek. Nem lehet más célja a keresztény ember életének, mint maga Jézus Krisztus, akit követünk, imádunk, aki feltámadt, és aki megígérte nekünk is a feltámadást és a mennyországot” – zárta elmélkedését Palánki Ferenc.
A szentmise után a ministránsok Szidor János atya vezetésével – kapcsolódva a Ferenc pápa által 2024-re meghirdetett Imádság évéhez – az oltárszolgálat mint imádság témáját dolgozták fel különböző feladatok révén kiscsoportos vetélkedőkön, mely során Tarzíciusz vértanúnak, a ministránsok védőszentjének életáldozatát is közelebbről megismerhették.
Ezt követően a „szentimrések” Nagy Éva tanárnő vezényletével mozgásos táncbemutatót tartottak, amibe bevonták a többi résztvevőt is.
A közös étkezést követően az udvaron sportprogram várt a gyerekekre, majd Kahoot-vetélkedőn mutathatták meg ügyességüket. A találkozó a napközi imaórával zárult.
Szöveg: Zagyva Klára/Szent Imre katolikus köznevelési intézmény
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
